Baktatott a felforrósodott aszfalton, szomorúan, oldalra lógatott nyelvvel....Biztosan öreg kutyus lehetett, amiről az orra körüli ősz szálak és a sovány ábrázata tanúskodott, bár az is lehet, hogy a rossz sorsa tette ilyenné.
Elszorult a szívem.
Vajon hol talál magának ennivalót, és hol tud inni egy kis friss vizet ebben a nagy hőségben? Ki szánja meg, és ad neki pár kortyot, hogy enyhítsen a szomjúságán?
Látom a mi pucckutyáinkon is, hogy mennyire megviseli őket az időjárás, pedig a házban aránylag jó a klíma, esténként meg az új légkondi áldásos működésének köszönhetően, huszonnégyfokos hálóban durmolhatnak, puha párnák között, és naponta többször cseréljük a vizüket is....
A környékbeli rigók és verebek, meg egy icipici fajta madárka, akit nem ismerek, mind ott lubickolnak a kerti tónál, s már annyira felbátorodtak, hogy az sem zavarja őket, ha éppen kint sertepertélünk a kertben, csak akkor reppenek tova, ha a kutyák megelégelik a stradolásukat.
Viszont a senkineksemfontos ebek hol találnak vizet ilyenkor?
Ezért kérlek, ha lehetőségetek van, tegyetek ki egy vízzel teli tálat a ház elé, hogy az arra járó kóbor állatok, madarak enyhülést találjanak a mostani kánikulában!