Csodás ez a zöld színe, ízletes is, és mivel igen nagy téttel lehetne csak rávenni arra, hogy a közeljövőben magam elkészítsem (hahahah, sátáni kacaj), örülök is, hogy többször előfordul a fehérdobozomban.
Nadeazér'már túlzás, hogy tegnap is zöld spárgát ebédeltem, majd a mai reggelim is ez volt, és ahogy az imént feltéptem az ebédem fóliáját, ott figyelt a ricottás rakott hús alatt (gyufásdoboznyi méretű húsdarabka), így megint ezt ettem köretként.
A spárgafogyasztás jár némi kellemetlenséggel, amit nem én találtam ám ki, annyira sem, hogy pl. a XIX. században, egy neves angol klub táblán figyelmeztette a vendégeket: "Kérjük kedves vendégeinket, hogy a spárgaszezon ideje alatt ne könnyítsenek magukon az állofogasok közelében!"
Emlékeztem ám én erre, de nem tudtam pontosan az okát, úgyhogy utánanéztem, és már tudom, hogy a spárgában található egy metil-merkaptán vegyület, amire rá lehet fogni a következményeket, és a kutatások bizonyították, hogy fel is kell vállalnia, mert elsődlegesen ő a felelős. Ami elkeserítő és kínos párhuzam, hogy ugyanez a vegyület található a görények bűzös mirigyváladékában, és izgatott idegállapotban büzzentenek egyet, és ezzel messzire űzik az ellenségüket.
Úgyhogy, jobb, ha most nem bosszantotok fel, vagy utána gyorsan fussatok......
