Ilyen neveken szólítja Őt a testvére: Bubus, Tütüs, Bubélia, Aminzó, Hugó.....a többi most nem jut eszembe. Meg azt sem tudom, miként lehetne beállítani a bejegyzések időzítését, ha ilyen piszok módon csalni szeretnék és utólag beilleszteni a képeket és beírásokat. Ezért aztán egyelőre marad így ahogy megjelenik. Pedig ez kb. két hónapos kép már.
Bubus is egy évesen kezdett el beszélni. Tehát volt már fél évem, hogy hozzászokjak ahhoz, ahogy édesen kimondja, "Annnya". De nem szoktam hozzá. Odavagyok érte. Vannak szavak, amelyeket egészben kimond, míg a legtöbbnek csak az első két betűjét használja. Megnéztem (ne hasonlítgasd a gyerekeidet egymáshoz), hogy ilyenkor Nünü éppen mit csinált, és meglepődve olvastam vissza, hogy egész mondókákat szavalt már el másfél évesen. Annyira különbözőek és mégis egyformák......Imádom az apró kis szokásiat, kedvenceit, félelmeit. Itt van például a tévében az a pár perces mese, amikor két sárga figura rajzol. Na, attól valamiért annyira retteg, hogy ha meglátja a feliratot, már visít. Szeret enni, magával vinni apró játékokat, könyveket lapozni, motorozni, autózni, babázni, konyházni, vagyis szinte mindent, kivéve a sárga emberkéket:) Nagy kedvence Nünü egyik szivecskés bugyija. Ha meglátja, hogy Nünü felveszi, addig visít, míg meg nem kapja. Ja, és imád rajzolni. Mindig és mindenhová. Ezt egy fotelunk is bánja már, de mindent a művészetért. Nyilván ezt látja Nünütől, aki továbbra is naponta több alkotást is készít. Nem szereti viszont a cumit, nagyon ritkán használja, és alvórongyija sincs még (vagyis van, több is, csak egyhez sem ragaszkodik). Továbbra is cicifüggő. Főleg éjszaka.