Említésre méltó, hogy Lajos napra pontosan úgy érkezett meg másodszor is, ahogy kell. Meg az is, hogy a nyaralásunk legelső napján tette mindezt, s tekintve, hogy csupán négy napra ruccantunk le a Balatonra, én végig a partról figyeltem a többieket, ahogy lubickolnak. No de ez legyen a legnagyobb bajon ugye. De sajnos nem ez. Mert alvázfájdalom gyötör, amitől meg egyből a félelem is sanyargat. Annyir rémes dolgot hallani. Ha már az én füzetem, akkor nyilván leírhatom, hogy a hüvelyem jobb oldalán érzem, főleg, ha megyek, akkor. Nem elviselhetetlen, csak egyszerűen fáj. Először május végén éreztem, aztán elmúlt, és időnként visszajön. Jövő héten nőgyógyász rákszűrés, csütörtökön meg vérvétel (utóbbi főleg azért, mert csomókban hull a hajam és vérzik a fogam minden nap - a körzeti szerint a szoptatás miatt, de azért nézzük már meg. persze legyen neki igaza).
Meg még azt is megemlítem, hogy minden lajos előtt reménykedünk, hogy talán jön a harmadik baba. Jó, persze, tudom, le kell fogynom előtte, fel kell készülnöm egészségügyileg, mert le vagyok rongyolódva, strapálódva, stb. Azért mindig csalódás, ha jön. És mindig feldereng a sok szomorúság és izgalom, ami ezzel kapcsolatban történt velünk. Nünü pedig közölte, hogy Ő legszívesebben "öten lenne", vagyis még három tesót szüljek. Ez persze már nem fog összejönni. "Akkor viszont csak egy fiút szülj legalább Anyaca, kérlek!". Jó.