Hömpölygő lila gömböcök, megannyi halványkék pillangó, bódító illatfelhő, és egy szalmakalapos, fehérleninges lány, aki össze-vissza rohangászik a levendula bokrok között, és legszívesebben az egészet magáhozölelné, hazavinné mind.....Na ez voltam én.

Múlt szombatra tihanyi kirándulást szerveztem öcséimnek (melyből egy "sima" és egy "unoka" van nekem) és nőiknek, és persze nélkülözhetetlen főszervezőként ott virultam én is pasi oldalán. Az időzítés oka a helyi Levendula Fesztivál volt, melyre nagy lelkesedéssel készültem, és arra számítottam, hogy lesz ott megannyi kézműves, tömérdek levendulás csoda, szédítő illatár, de csalódnom kellett. Eleve nehezen találtuk meg, mert se egy kiírás, se egy fából összetákolt, kopott tábla (helyi iskolások által rápngált levendulákkal díszített, vagy hasonló, nullaforintos ötlettel megvalósítható) nem hirdette, hogy mégis hol keressük.

Mikor egy útbaigazító bácsi rábökött a belső tó partjára, "ahun van, ni", még biztos voltam benne -és ezzel nyugtattam családom tagjait, kiknek szemöldöke hajtövük felé csusszant felfele-, hogy az a kis csoportosulás (a kb. öt kis asztalkával, és egy mikrofonba rikoltozó nővel a fűben, aki egyfolytában egy porchehungáriásskodát reklámozott, mint fő szponzort) biztosan nem az, amire mi igyekszünk, tuti csak az előhírnöke a gigantikus, romantikus levendula hajcihőnek, amire én lerángattam őket...Pedig de, az volt.

Két bográcsban folyt a "nagy" paprikáskrumplifőzőverseny, és az öt kirakodóból egy helyen egy néni árult csokrokat, egy másik standon szappanokat és olajokat, majd a nemzeti parknak volt még egy széke, és kb. ennyi.....Így aztán pasi vett két levendulás szappant meg masszírozós olajat, én meg Anyinak egy kis kerámia cukortartót, és elhagytuk a terepet....

A tihanyi nézelődést az elmaradhatatlan balaton parti hekkezéssel kezdtük, majd bebarangoltuk a szűk utcácskákat, felsétáltunk az apátsághoz, megnéztük a kiállításait, megcsodáltuk a panorámát, és egy nagy bográcsos halászlevezéssel zártunk, egy pazar kilátással bíró étterem teraszán.

Hazafelé megálltunk a levendulamezőnél, ahol a fesztivál miatt megengedték, hogy mindenki szedjen egy csokorravalót, így mi csajok kirajzottunk, és szaladgáltunk egyik bokorról a másikra, bebódulva az virágok erős illatától, és addig gyűjtöttem a szálakat, míg akkora köteg lett a kezemben, hogy már nem bírtam összefogni, és a tépéstől vízhólyagok jelentek meg az ujjaimon.....De cseppet sem bántam!!!! Ilyen lehet a mennyország...

Újabb csokrok és illatpárnák kaptak helyet a házban és kertben, a kandalló oldalán, a konyhai elszívó gerendáján, a kopott tálalón, az öreg fiókos kihúzóin, az éjjeli szekrény tetején kis zsákocskákban, a fürdőszobában, a.....................