Ha valaki előzetesen elmeséli, hogy miről is szól, vagy elolvasom a tartalmát, biztos vagyok benne, hogy messzire elkerültem volna, pedig jó.
Nem bírom a vért, a nyers odamondást, a gonoszkodásokat, erkölcstelenségeket, lélketelenségeket...Aki ismer, biztosan azt mondta volna, ne nézzem meg, nem az én lelkemnek való, és így is van. Nem egy lélekmelengető alkotásról van szó...
Ebben a késalattos sorozatban (Kés alatt) viszont pontosan ezt kapom, bele az arcomba, nyersen és egyszerűen, bizarr, nem kerüli a tabukat (időnként zavarba is jövök tőle..), a dráma és a szatíra szálai kuszálódnak össze benne....
Pár napja kezdtük el nézni pasival, azóta sokat beszélgetünk a filmről, boncolgatjuk a témákat, a helyzeteket, ami jó, mert az ilyen szétcincálós eszmecseréken keresztül mindig megismerek egy új darabkát belőle.
Szóval, jó ez a késalattos.
