Vasárnapi spontán felkerekedésünket nemgondoltamvolna kisszínesek tarkították, pedig csak egy gazbenőtte földdarabka felderítésére készültünk.
Csodáltunk végeláthatatlan, aranyló búzamezőt, kék égen úszkáló bárnyfelhők alatt, melyet ha valaki lefestett volna, rém giccsesnek találnék, majd elkavarodtunk egy útszéli csárdába, ahová a kinti állapotok miatt betérni sem kívánkoztam: kopott, rozsdás, alig látható cégér, félig kidőlve az út mentén, gazzal övezett, semmitmondó bejárat....De nagyonis megérte, annak ellenére is, hogy halászlevet egyáltalán nem főznek, amihez pedig pasi és Anyi ragaszkodott volna.
Igazi, magyaros kaják (bár én nem vagyok a hazai ízek nagy kedvelője), pörköltek nokedlival megágyazva, gazdag levesek, óriási adagok. Kint ültünk a teraszon, pirosfehér kiskockás abrosz mellett, nagy bödön erőspistával a közepén, körülöttünk megannyi virágosláda, muskátlik, petúniák, öreg, kiszuperált szekér, megmentett régi tárgyak, legelésző lovak, dimbes-dombos szemgyönyörködtető táj. Mindez még megbolondítva egy mókás kedvű pincérrel, aki fiatalasszonynak szólítja az anyukámat (aki meg ettől egész nap sugárzik) és folyamatosan nyomja az évek óta változatlan poénjait, melyeket amúgy félvállról, megszokásból beszúrogat két rendelés közé, de így is jólesik, pontosan így írnád le Őt, ha elképzelnéd ezt a helyet, és élvezed azt a másmilyen hangulatot, ami magávalragadott.
"Tudták hölgyeim, hogy ez az egyetlen hely kishazánkban, ahol minden nő tökön csókolja a férfiakat?" (Ja, merthogy az étterem Tökön van, elfelejtettem hozzátenni, ami nélkül ugye nem érthető ez a huncut, pikáns kis beszólása:-)))
Anyi pacalpörköltet választott, pasi meg kemencés töltöttkáposztát, amiről napokig ódákat zengett, és "élete töltöttkáposztájának" nevezte (na jó, nem mondom, hogy nagy összehasonlítási alapokkal bír, egyrészt mert én ugye nem főzök, másrészt meg ő sem az a nagy magyaroskajálós), és mivel becsusszant a számba egy falatka kóstoló, én is tudok nyiltkozni róla: isteni volt!!!! Én persze bajban voltam, mert sehol egy natúr valami, egy saláta, így végül tárkonyos levest rendeltem. Majd desszertként végignéztem a kedvesem önfeledt falatozását, amint betolt a fejébe két meggyes-diós palacsintát, csokiöntettel és vaníliafagylalttal.....
Végül elkeveredtünk egy kis tóhoz, ahol, mintha megállt volna az idő, minden olyan békés és nyugodt volt, sűrű nádassal benőtt pallón ereszkedtünk le a partra, és hallgattuk a csendet, amit csak egy kóbor horgász damilozása, és a vízforgató zubogása zavart meg. Az út mentén meg ott állt egy kis lakókocsi, állítólag a filmforgatás idejéből hagyták ott, és azóta is üzemeltetik (bár én ezt nem vettem be), mint Üvegtigrist!:-) Mivel mi az első részt nagyon is kedveltük, feltétlenül innunk kellett valami hideget, szigorúan az oldalára támaszkodva........Ízirájderöcsém!
