Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Derékbatöröm a csajospizzasomat

2007.06.15. 10:55 | piroskaesfarkas | 2 komment

Gondoltam, hogy idővel kiheveri, mérséklődik a lelkesedése, vagy egyszerűen megunja a kártyázást, pedig nem.  Sőt, kijelentette, hogy érzi magában az erőt és a tehetséget, és ő bizony nemzetközileg elismert pókeres lesz, és hogy ezt tudományosan is megalapozza, csak úgy falja az e témakörben megszületett könyveket, majd miután tüzetesen átrágta magát rajtuk, Joepapa kezébe kerülnek, aki szintén Vegasba képzeli magát jövőre...

Múlt pénteken is elindultak, hogy meghódítsák az egyik budapesti klubbot, de ezúttal, és tulajdonképpen az első alkalmat kivéve mindig, üres kézzel baktattak haza.....

A múltkori dzsordzsmájkelen Sziszi fejéből kipattant az isteni szikra, és kijelentette, hogy minden hónapban előre tudatnom kell a csajokkal, hogy pasi mikor megy pókerezni, és aki csak ráér, nálam fog gyülekezni, és csapunk egy nagy csajostombolóst, amolyan harmincontúli, visszafogott beszélgetőset, mi négyen.....:-) Így is tettünk, és magunkhoz képest hihetetlen gyorsasággal sikerült megszervezni az első PMPMMT-t, vagyis a pókereznimentpasimimegtombolunk találkozót. Meg is lepődtünk, mikor a körímélre mindenki visszajelzett, hogy jó neki az időpont:a dolgozó nők nem mennek se prezentálni, se üzleti vacsira, és villantós fogadásra sem, az anyaállapotúak meg simán lepasszolták a kispisiseket jól nevelt apukáknak.

Már nem is terveztem, hogy főzök nekik valamit, mert szokás szerint a hűtő tök üresen tátongott, egy jeges teán, megszáradt vajon és egy tál cseresznyén kívül sok egyebet úgysem találtam volna hozzávalónak, abban meg már nem is reménykedtem, hogy normális időben, kényelmesen eljutok vásárolni.

Minket már úgyis fémjelez a pizza. Szomszéd jófejkissrác, mikor Melcsi barátnőm este hazaérkező, fáradt férjével tudatta, hogy aznap nem esznek meleg vacsit, mert nem főzött, gyerek felkiáltott: "Nem baj, maad átmedünk Piroszhoz pizzzzzádzni, ott údis mindig lehet kapni!" Ez azért sokmindent elárul rólunk....

Túltechnikalizálódott, leegyszerűsödött világunk előnyeit kihasználva újabb körímél ment csajoknak, belinkelve helyi istenijópizzás weboldala, kéretik beírni, ki mit kér, majd hazafelé mobilról, kocsiban megrendelve, útközben beugorva, fenségesen illatozó dobozokat bepakolva irány haza.

Másfél óráig melengettem a sütőt, hogy mire megérkeznek, megcsapja őket a frissen sült, meleg pizza illata, de természetesen sosem bírunk pontosak lenni....????? Luci csak azt nem tette hozzá, mikor felhívott az autóból hozzánk közeledve, hogy nem az autópályán haladt, inkább üvöltött, hogy "gyorsan mondjam, mert lemerül a telefonja, mert elfelejtette bedugni, és az a szar állandóan felmondja a szolgálatot, és már régen ki akarta dobni, de ugye szerződéses, blablabla..." Mondjad máááááááááááááár!!!!!! Végül megkérdezte, hogy hol kell lekanyarodni, hányadik leágazásnál, én meg, autópályával kalkulálva megmondtam, mert arról volt szó, hogy onnan jön...Negyed óra múlva csörgött újra, telefonbecsmérlős szitkozódásos bevezető után arról adott hírt, hogy valami mező szélén áll, és fogalma sincs, hogy hol lehet, de ott legel két nagy tehén, meg egy döglött macskát is lát nem messze tőle (hihetetlen, hogy még nálam is sokkal részletekbenelveszősebben, idegtépően tud mesélni!!????), de tuti, hogy tőlünk igen távol, és minek navigáltam oda.......Totál más úton jött, de nem bírta elmagyarázni, hogy melyiken, mi meg nem voltunk képesek így megfejteni......Még annyit bírt kinyögni, hogy mit lát, kistemplomot, benzinkutat, "jaj, de szép, most meg szivárvány van az égen, de nem mozdulok in....!" - majd megszakadt a vonal és lemerült. Tiszta izgalom, mint valami felderítő csapat, úgy következtettük ki, hogy mégis merre bóklászhat, majd Sziszi bevágódott a kocsiba, aztán kiugrott, kezembe nyomott egy nagy cserép kövirózsát "jaj, ezt Neked hoztam, ki tudja, milyen terepen kell megkeresnem Lucit, még kiborul a kocsiba", és elviharzott, hogy felkeresse a negyedikünket....

Nem hittem, hogy lesz ebből még nyugis esti üldögélés a teraszon, pizzázós salátázás, sütizés, jegesKVzás!? Én persze önmegtartóztattam, és csak a saliból ettem, bár ugye az sem a fehér dobozból jött ki.....

Imádom ezeket a csajokat!!!! Olyan régóta ismerjük egymást, nincs máz, mellébeszélés, kiszínezés, őszintén tudunk beszélgetni, és persze vannak régi, közös történetek, félszóbólmegértések, utalások. Akinek már van pici gyereke sem próbál rábeszélni, hogy szüljek már, ismerik az okokat, félelmeket, és nem festik le az anyaságot csupán rózsaszín vattacukornak, a rengeteg boldogság mellett elmondják a nehézségeket is ugyanúgy. És hiába ketten is anyuka státuszban vannak, nem csak a pisikaki, hányfogajöttki, a tiédeszimárazalmát témaköröket lehet kivesézni velük. És mindkettő dolgozik is saját szakállára: Mona fordít, míg Sziszi létrehozott egy egyesületet, mint elnök asszony:-)

Jóval éjfél után Mona távozott elsőnek, mert a nagyobbikkicsi belázasodott délután, és egész éjjel nem akart lumpolni, míg az őpasija ápolja a gyerket. Pasi (saját) folyamatosan bejelentkezett, és meglepetten tapasztalta, hogy hajnali kettőkor még kint pletykálkodunk a teraszon, plédekbe burkolózva, egészen addig, míg Sziszi olyan laposakat pislogott, és annyira szaggatottan és összefüggéstelenül válaszolgatott, hogy kis híján lefejelte az asztalt, így aztán ő is elhagyta a terepet.

Luci viszont erőre kapott, sőt, ekkor jött csak igazán formába, és mesélt, mesélt részletesen, egész párbeszédeket lejátszva, míg én a nappali kanapéján próbáltam olyan pozícióba elhelyezkedni, hogy a felpolcolhassam az államat, különben elalszom, és erőltetetten érdeklődős szemeket mereszteni....Mennyire fárasztó nyitvatartani a szemedet, kipöckölni a redőnyt, hogy el ne aludj, amior mázsás súlyok nyomják lefelé....????????!!!!

Pasi félnégy után érkezett meg, üres zsebbel (így lucival szőtt tervünk nyomban szertefoszlott, mely szerint kedvesem fél nyereményét másnap elköltjük egy kertészetben), bár az ötvenkettőből a nyolcadik lett, de ugye az még nem fizetett helyezés....Ekkor nekiállt, hogy bemajszolja a megmaradt pizzaszeleteket, ráküldött egy adag jegesteát, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. Mivel én is átbillentem azon a bizonyos ponton, amikor újra kipattan az ember szeme, ismét felélénkültem, Luci meg ugye eddig sem lankadt egy pillanatra sem....:-) Végül ránkvilágosodott, a madarak vadul daloltak, és elérkezettnek láttuk az időt, hogy a reggel nyolcórás kelésig nyugovóra térjünk. 

Ennyi. Vége a bejegyzésnek, de legalább jó hosszú lett, és kipróbálhattam a piroszakós porondmester barátom "lássuk azt a bizonytalan állagú medvét"-féle sortörés technikáját!!!:-))))) Csak nem tudok saját gyártású bizonytalanságos állagúsat odabiggyeszteni a végére....Elsőre nem is rossz:-)))) Nem leszek nagy sortörő, de jó lesz ez olyan esetekre, ha már magam is elfáradok, és unatkozom a bejegyzésemen, majd jól derékbatöröm, hogy ne kelljen végigszenvednetek, ha egyáltalán nem is jó, Luci-típusútúlrészletes:-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr6098720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása