Gondoltam, a tegnapi rossz napja után feldobom Őt valamivel, így indításként hazafelé betértünk a közeli, hangulatos kis étterembe vacsorázni.

Na igen, be kell vallanom, hogy nem találtam semmilyen fehérdobozosnak elnevezett étket, így végül ráböktem egy mexikói kukoricalevesre, jalapeno paprikával, sajttal. Isteni volt! Pasi meg szokás szerint felkutatta, hogy van -e valami "rokfortos" az étlapon, mert az a kedvence, és ha nincs is, mindenhol rákérdez, hogy tudnak -e esetleg külön szószként prezentálni neki. A másik nagy kedvence az uborkasaláta, tejföllel a tetején, olyannyira, hogy a múltkor még a töltöttkáposztához is azt akart kérni, de a mókás pincér ezt már gasztronómiai bűnténynek minősítette, és egyértelműen nemmel válaszolt.

Talált is valami illatátólishízok tésztát, majd berendelt egy akkora, de akkora hatalmas méretű somlóit, ami már disznóság, mert legalább hárman megvacsorázhattak volna belőle....Széles peremű tálon ott csorgadozott körbe a csokoládé, kikandikáltak hegynyi piskóták, majd a tetején egy fejnyi tejszínhab, tele dióval, hmmmmmmmmmmm????? A végén már igencsak küzdött, hogy betuszkolja a szájába, és fel is ajánlott nekem is egy falatot, amit persze nem fogadtam el, mivel akkor megindulnék a lejtőn. Egyszer csak közölte, hogy nem bírja tovább, befejezte, miközben még ott figyelt a tányérján jópár kanálnyi adag....Itt bepipultam rá, és kijelentettem, hogy addig bizony el nem megyünk, amíg ki nem eszi az értékes részeket a tejszínhab alól, mind egy szálig!! Én ott asszisztálok, csorog a nyálam, akkor Ő is szenvedjen, és gyűrje le....:-) Egy darabig még ott maradtunk....

Vacsi után Ő kitalálta, hogy a legjobb kikapcsolódás most az lenne, ha rendeznénk egy nagy, ellazítós, forró habfürdőzést kettesben, hamár úgyis olyan hideg van odakint.

A levendulás, meghitt habfürdés lazulás alatt hallgattunk jó zenéket, beszélgettünk fontos és inkább vicces dolgokról (hogy mi lesz a mamájával, mit találjunk ki neki elfoglaltságnak, ami felpörgetné egy kicsit, na arról nem akar beszélni egyelőre, most ellapozza a témát), kurjongattunk egy lighthouse számra, amiből kb. csak egy sort tudunk (mi minden dalt így ismerünk, de előszeretettel óbégatunk rá: tararam, lalalala love you, türürürm, türürürm, lalala for you......).

Pasi figyelmeztetett, hogy nagy imageváltást tervez, és elhatározta, hogy kevesebb időt szán a felesleges udvariaskodásar, finomkodásra mások felé, és nyersen megmondja a véleményét....Szerintem ehhez nem kell megváltoznia, pont ilyen tud lenni....:-))) Erre azt válaszolta, hogy miért, mostanában az ismerőseink nem is panaszkodtak rá nálam????!! Ja, igen, pont azért, mert megszokták Őt így, ahogy van:-))) Egyébként tényleg olyan, amilyen. Nem egy megjátszós, erőltetetten jópofa valaki, és nehezére esik kedveskedni másokkal, ha éppen bal lábbal kelt fel, és általában olyankor nem szól egy szót sem. Telefonban meg méginkább ilye, egyszerű tőmöndatokkal kommunikál!:-)

Mikor kihűlt a víz, és Ő kiszállt a kádból, majd ettől lement a vízszint, lecsúsztam az aljára, hogy ellepjen a megmaradt fürdővíz, és rájöttem, hogy csak akkor kényelmes nekem a kádban fekvés, ha 1. a pasi is bent ül, és így fent tudok maradni a víz felett, 2. annyira kicsi vizet engedek, hogy ha besüllyedek az aljára, még akkor sem lepi el a fejemet.

A habfürdés jó.