Ha feltételezzük, hogy nyolcvan évig élünk (legalább!!), akkor huszonkilencezerkétszáz napot töltünk itt a földön, vagyis kicsit többet, mint hétszázezer órát....... ????Húúú, nagyon furcsa ebbe belegondolni, milyen kevés!!!!!!!!

Ha kétszáz napot, vagy akár kétszáz órát kéne egyedül eltöltenem, a kedvesem nélkül, az bizony rettentő hosszú idő! És az is borzasztó lenne, ha ugyanennyi ideig nem ihatnék mézestesejKV-t.....

Kétszáz. Az sok, vagy kevés?

Kétszáz napja kezdtem el a blogomat, látom, mert ott ketyeg a számláló. És mivel szeretem az ünnepeket, meg a mindenféle évfordulókat, melyekre emlékezni lehet, készülni kell rá, így persze most is megünneplem a kétszáznapjaírósmát is.

......(most képzeljetek el, ahogy szipogok, és közben legyezem magam a kezemmel, amolyan amerikaiszépségkirálynősen, akár kétkézzel is. vagyis nem, mert az egyikben tartom a papirost, amire feljegyeztem, hogy kinek kell megköszönnöm a támogatást, nehogymá' elfelejtsem).....Óóóóóó, köszönöm szépen elsősorban az én piroszakós legjobbvirtuálsibarátomnak, Bcykének, aki addig macerált, meg küldözgetett linkeket, és csinálta meg saját közelébesemérhetek blogját, míg rávett engem is az írásra (persze sokáig nem élesítettem, amiért meg is kaptam a magamét tőle), meg persze azért is, mert azóta is igen sokat segít, nyeseget, formál, mint egy gyenge oldalhajtást!

Köszönet családomnak és a barátaimnak a rengeteg élménypillanatért, mert ha nem lennének, nem tudnám tartalommal megtölteni a naplómat.

Külön nagy puszi és hatalmas ölelés pasinak (az enyémnek, nem csak úgy egynek), aki időnként megnézi az írásaimat, de nem nagyon szól, csak megborzolja a fejemet, vagy dörmög, hogy torzítom az imidzsét egy-egy megjegyzésemmel....

És egy szívbőljövős Nektek, akik olvasgattok, bekukkantotok, és hagytok nekem pár sort, kitörölhetetlenül. És bár úgy terveztem, hogy csupán magamnak írogatok, mégis olyan jó, ha néhanap beköszöntök hozzám, visszaintegettek...

Akinek egyáltalán nem köszönöm, de meg kell említenem, az a Komisz, aki eddig is, és a gaz ma is belengi az írásaimat, hát ez van....

Összeszedem magam, és megyek ünnepelni, egy hatalmas mézestejessel.

Mégiscsak ez a kétszázadik nap.