Megesküszöm rá, hogy Ő volt!!!!! Akkorát visítottam, ahogy megpillantottam, miközben gurultunk lefelé a kisborssal, már messziről feltűnt a hatalmas hófehér szőrhalom a feje körül, szép nyírt szakállal, hullámos hajjal összekapcsolódva, és amolyan jóságos feje és tekintete volt neki. Meg persze a dundi természete, de főleg a pocakja volt méretesebb, bár ez minden bizonnyal munkaköri kötelesség, hogy megnövessze, mint ahogy a szőrzetét is.
Nem ült légkondis szuperkocsiban, sem lóháton, ahogy szán sem húzta az aszfalton, egyszerűen csak baktatott gyalogosan.....
Peeeeersze, hogy izzadt, mert nem szokta meg, hogy ilyen időben cipekedjen??? Nem is értettem, miért kellett kiküldeni a kánikulában, és vajon mit rejtegetett abban a zsákban, amit hátára vetve, erős fújtatások közepette vonszolt felfelé a domboldalon.
Még jó, hogy nem a megszokott szerkóját viselte, csupán egy gyűrött, pecsétes pólót és egy megcsavarodott szárú bermudaféleséget, ami régesrégen még élére vasalt lehetett.....
Hogy kerülhetett ide, ezen a hőségriadóztatós forró reggelen? Talán valami próbatételféleség, vagy büntetés, vagy esetleg segíteni jött? Netán haragszik ránk a természet, amiért olyan tiszteletlenül, pazarlóan bánunk vele, s ezért csúfos tréfát űz velünk, s kánikulában küldi le Őt, mikor senki sem várja, majd pedig hullópelyhesidő derekán hiába nézzük a csizmánkat????Ki tudja.......
De biztosan nem tévedek, Ő volt. Eltévedt, izzadós Télapó.
