Piroska és Farkas

 A szomszédunk, akinek van három kislánya, és úgy negyven éves lehet (eléggé zárkózottak, nem sokat beszélünk, kerülik a többi utcánkban lakót is, pedig igazán jófej mindenki, fiatal, kedves társaság jött össze-ki tudja miért menekül előlünk?) tavaly vett egy jó nagy motort, és időnként repeszt vele a környéken, vagy bummogtatja az udvarán.

Én elhiszem, hogy isteni dolog ezeken a csodákon suhanni, de ez az egy, a motorozás, aminek ellenállok, és erre kényszerítem:-) a páromat is, és mondtam neki, ha egyszer mégis venne, akkor a szomszéd példát nézve, úgy érezném, hogy unalmassá vált a kapcsolatunk, öregedő pasinak érzi magát, és ezzel akar turbózódni:-) Maximum egy helyes, régi vágású robogóba mennék bele, amit én is szívesen használnék, és ami alig bír 50-nél gyorsabban döcögni.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

E. barátom (a smartos, hahahaha) egész délután a hétvégén általa befogott macskával üldöz, miszerint vagy rábeszélem Meske barátnőmet, hogy azonnal fogadja be, vagy nálam fog kikötni vele még ma este!!??

Hiába mondom, hogy Meske egyelőre még semmiféle négylábúval nem kívánja megosztani az egyszobás lakásukat, mivel építkeznek (ahogy a kollágám gúnyolódott rajta, ez egy olyan építkezés, ahol az eslő mozzanat az ablakok berakásával kezdődött-mivel régi ház, csak a felső része, ahol ők fognak lakni, még befejezetnel), és mint minden jólfésült építkezés, ez is csúszik minimum egy hónapot, vagy többet.

A másik meg az, hogy E. szerint rém ronda a cica, de aranyos....Namármost, Meske egy brit kék cicát szeretne, de hiába magyarázom E.-nek minden kommunikációs vonalon...

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Lassan haladtunk, egyrészt a hétfői dugó miatt, másrészt a jeges út óvatosságra késztette a vezetőket (már amelyiket), és még mindig esett valami meghatározhatatlan csapadék, se nem eső, se nem jég, és nem is egyszerűen csak hó.

Már éjjel elkezdett finoman szitálni, és mikor a kutyák bebújtak mellém a késő esti séta után, éppenhogy csak nedves volt a bundájuk, és jó hideg az orruk.

Reggel csukott szemmel hallgattam az ablakra hulló vizes cseppeket, és hagytam, hogy szépen, lassan érkezzek meg az álmaimból, és óvatosan, a takaró alatt próbáltam megsimogatni a párom nyakát, hogy a kutyák észre ne vegyék, és lerohanásukkal nehogy megtörjék ezt a puha ébredést. Ő elkapta a kezemet, és nyomott rá egy nagy puszit, majd csukott szemmel közölte, hogy rettenetes idő van odakint, ma ne is keljünk fel -ezzel véget vetve a nyugalomnak, mert a szőrtündéreknek rögtön rohamot indítottak.....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tegnap felmondott egy újabb kollégánk közülünk,  a tizenvalahányból, és ma már egyszerűen otthon is maradt, és állítólag be sem jön többet.

Velem már az elmúlt héten megosztotta a titkát, amit azóta is őrizgettem (nagy dumás vagyok, csicsergős meg minden, de ha nagy titokról van szó, lakat lesz a számon!! ez fontos!), amikor is éjfélig voltunk bent, és szerintem már annyira nyomasztotta, hogy egyedül kell viselnie a súlyát, hogy elmondta nekem is.

Talán mert fáradt voltam, vagy mert egyébként is bőgös vagyok, meg nehezen viselem a sok változást ami az elmúlt hónapokban a munkahelyen zajlik, potyogtak a könnyeim, amitől a srác is megilletődött, és biztosított róla, hogy tartjuk a kapcsolatot....(bár sajnos, sok értékes barátsá/munka kapcsolatnak lett úgy vége, hogy erre tettünk ígéretet, de nem tartottuk be). A legjobban az hiányzik majd, amikor minden nap legalább egyszer bejött a szobámba, és nekem rá kellett kérdeznem, hogy milyen lent a hangulat, és akkor vágott egy fejet, amiből mindent le lehetett venni, és ezen aztán hosszasan nevettünk. Ezek után nekem kellett bemutatnom az én hangulatomat, röhögés nélkül, ami így már, a derülés után sokkal nehezebben ment:-) Mindezt beletömörítettük 1-2 percbe, ennyi időt töltöttünk el együtt, nem többet, kivéve a szakmai összeüléseket a tárgyalóban.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nagy kedvenceim közé soroltam Mobyt is, itt van pl. ez a száma, sokszor bírok sírni ezen is, főleg, ha látom a klippet................Szinte mindegyik dala közel áll hozzám, különleges hangulata, üzenete van.

Az előbb elküldtem mailen is a páromnak, a következő lélekmelengető választ írta: "Nagyon jó, de nagyon szarul érzem magam tőle....... De Te vagy Nekem, és ez mindig felvidítja a lelkem!"-ma is érdemes volt felkelnem:-)))

Bár a múltkori palackpostámra kevesen integettetek vissza:-), de a lenti videoklippről megint eszembejutott, hogy milyen sokan bekukkantotok ide naponta, és én mennyire örülnék egy integetésnek, tőletek!

Azóta, a "furcsa kereső kifejezések az oldalamon-ilyenről nem is írtam pedig" kategóriában az első helyezést a következő versenyző kapta: póker+bugyi+szomszéd

HELLO,

Piroska

 

Mai élvezetes pillanatok, amiért szerettem ezt a napot....

1. Egy puszira ébredni, majd megszeretgetni a kutyákat.

2. Szendvicseket készíteni (reszelt sárgarépás, teljes kiörlésű kenyérrel, sonkával, sajttal-Neki), miközben a párom zuhanyozik, és közben beszélgetünk és nevetünk....

3. Búcsú jutifalatot adni a kutyáknak - hihetetlen, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz:-)

3. Alulról látni egy kacsa talpait!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Aki nem élt együtt még kutyával, az talán nem is igazán tudja mire vélni azt a végtelen rajongást és szoros kapcsolatot, ami kialakul ember és ebe között.

Mert lehet imádni úgy is, ha pl. kertben lakik, és csak időnként dögönyözzük meg, vagy a lakásban velünk él, de szigorú szabályokhoz ragaszkodunk (nem mondom, hogy nem helyes), és pl. nem jöhet fel az ágyra, vagy a fotelba, vagy nem léphet be a hálószobába sem. Mi is próbáltunk rávenni magunkat, hogy az új házba más rendszabályokat állítsunk fel, de nem is a kutyák miatt, hanem miattunk nem jött össze ez sem.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Már úgy voltam vele, hogy ma ki kéne szállnom a kocsiból, és véget kéne vetnem ennek az évek óta tartó gyötrődésnek, de ma sem tettem meg. Talán gyávaságból, vagy mert (ami közöelebb áll az igazsághoz) siettünk, és egyébként is furcsán nézett volna ki, ha megteszem, miközben állnak az autók és bámulják a tevékenységemet.

Második éve, hogy szemezek vele, és fenemód idegesít, hogy ott van, kilóg a sorból, és rombolja az összképet. Hogy miért zavar, mikor csak regelente látom, akkor is csak úgy, ha éppen a hegyről jövünk lefelé, és elsuhanunk előtte a kocsival????? Fogalmam sincs, de vágyom rá, hogy letépjem, és egyáltalán nem tudom megfejteni, hogy azok, akik naponta látják, történetesen ott laknak, hogyan nem veszik észre, vagy ha igen, akkor miért hagyják, hogy ekkora legyen?????????????

Gyönyörű kerítés, régi kőből, kovácsoltvas kiskapu, gondozott új ház és kert, szép zöld gyeppel, virágokkal, bokrokkal. A kis kapu mellett kőoszlop, kicsit kopott, de pont ettől értékesebb és szebb, tetején kialakított kis mélyedéssel, amelyben sziklakerti növénykét ültethettek még jó régen, mert elterjeszkedett, és túllóg az oszlopokon, tényleg nagyon szép......És akkor, már évek óta, az egyik oszlopból, a csodás alacsony sziklakertiek közül magasan kiemelkedik vastag, tolakodó leveleivel, idegesítően és érthetetlenül, hogy mást nem zavar ez a gyomnövény????????????????????????????????????

A GAZ. 

Kitaláltam egy jó kis reggeli italt, amit végre a párom is szívesen fogadott, és egészséges is.

A következőket dobom a turmixgépbe: banán, 2-3 szem fagyasztott szamóca/eper, kb. 3dl tej, méz, zabpehely (vagy/és cukormentes műzli szárított gyümölcsökkel). Ha jól összeröffentem, akkor nem is nagyon marad benne darabka, így a pasim észrevétlenül is műzli fogyasztó lett:-)

Egyébként Ő elég nyitott a konyhai reformjaimra, de azért nincs könnyű helyzetem, mert pl. általában nem szereti a zöldségeket (azért vannak kivételek) főzve, párolva, csőben sütve, falra mászik pl. a brokkolitól, kelbimbótól, karfioltól, tökfőzeléktől, stb. A saláta ellen eddig tüntetéseket szervezett, de pár napja hajlandó volt megkóstolni az enyémet, és kifejezetten ízlett neki, és másnap is kért egy jó nagy adagot, vagyis talán, és ha van benne paradicsom, akkor talán mostantól ő is eszik majd "füvet", ahogy Noki "munkahelyiebédelősbarátnőmmel" hívjuk a déli saláta főzést:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A pénteki prezi után megkönnyebbülve jöttem vissza az irodába, mivel vége lett a munkás hétköznapoknak, és a 8 fős hallgatóság (+mi hárman) is elégedett volt a látottakkal, a végén még tapsoltak is pedig nem szokás. Reménykedve várjuk az eredményt!

Este hivatalosak voltunk egy házavatós vacsorára Zsi és Ti új otthonába, ahol megszeretgettem Ci barátnőm majdnem egy éves kisfiát, akik szintén eljöttek a férjével, és isteni salátát ettünk, meg valami bio, light joghurtos habot meggyel. Zsi tulajdonképpen az egyik ügyfelünk, de mivel mindig is szimpatikus volt nekem, így mostanra barátsággá érett a kapcsolatunk, és munka mellett Ci (aki régebben kolléganőm volt, most éppen babázik, és Ő az, aki végül nem jött vissza dolgozni-egyelőre) barátnőm, meg Zsi, mi így hárman szoktunk összeröffeni, hol a pasikkal, hogy nélkülük. A pétenki természetesen pasis buli volt:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Miután kiesett a toll is a kezemből, éjfél körül eljött értem a pasim, volt olyan édes, hogy "vidékről" becuccolt ilyenkor is, és nem kellett taxival haza baktatnom (volt aki ma reggel 5-kor ment haza...

Jónéhány forgolódás után végre elaludtam, amikor is egy sikítással ébresztettem a már régen mélyen alvó páromat, mert úgy éreztem, hogy egy légy küzd beakadva a hajamban, egészen közel a fülemhez, ahol is vad zümmögésbe kezdett!!!??? Szegény pasim azt sem tudta, hol van, majd hosszasan kotort az éjjelilámpa kapcsolója után, és résnyire nyílt szemmel egyenként átvizsgálta a kunkori fürtöket, de nem talált semmit........majd lekapcs és már álomba is merült. Én persze nem, hallgatóztam hosszasan, hogy vajon ott van -e még az a dög légy, és miként kéne védekeznem hasonló támadások ellen???

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Néha úgy érzem, mintha egy nagy kő lenne rágördítve a mellkasomra, vagy ülnének rajta gonosz kis manók, valahol legbelül.

Ez akkor szokott előfordulni, ha valamin sokat rágódom, vagy amikor közszereplést kell vállalnom:-), mint pl. a prezentációknál, márpedig holnap tartanom kell egy nagy előadást egy gigantikus tenderen.....Erről már meséltem, hogy hiába minden ötlet, technika, bár nyitott vagyok az új javaslatok iránt, de eddig egyik sem működött (mint pl. képzeljem el, hogy meztelenül ülnek, vagy hogy a mogorva és kötekedő hallgatóságról jusson eszembe, hogy ők is járnak wc-re, vagy hasonlók....).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mindketten rajongunk a levenduláért, ezért, mikor még tartott az építkezés és még ott sem laktunk, és persze még a szintek sem voltak kialakítva a kertben, már akkor ültettünk egy sort a kerítés tövében, és a következő nyáron már a ház mellett heverő téglák és deszkák között élveztük is az illatos lila virágait (sőt! ültettünk fehéret is, de az azért nem az igazi).

Imádom azokat a képeket, amelyeken egész levendula mezők láthatók, és nagyon, de nagyon szeretnénk egyszer eljutni Franciaország déli részeire, kis falvakban barangolni, nagy levendula tengerben futkorászni.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Talán még az előző levelemet sem volt időd elolvasni, vagy ha igen, még biztosan nem volt érkezésed intézkedni, így remélem, hogy időben értesítelek a változásokról.

Történt ugyanis tegnap este, hogy amint munka után beszálltam a párom mellé a kocsiba, máris kezembe nyomott egy pikáns kinézetű virágot, ami egy hosszú, vastag száron lévő marha nagy és hegyes bimbó (majd állítólag piros amarilisz lesz belőle, bár most inkább hasonlít valami perverz dologra). Majd kérdezgetni kezdett, hogy én mit rejtegetek Neki, mit vettem Bálint napra, mire jeleztem, hogy romantikus vacsorával készülök, amit nem hitt el, mármint azt, hogy nem lesz meglepi, és megdöbbenve kérdezte:

"Te nem vagy már szerelmes?????". Pedig tényleg "csak" romantikus japán vacsit készítek, ami abból áll, hogy megrendelem a japán étteremből a sok finomságot, majd hazaviszem, és megterítek, mintha én csináltam volna (volt már ilyen alkalom, és akkor még be is öltöztem, és még a hajamba is tettem pálcikákat:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Cirkuszba járni sosem szerettem, még kicsinek sem, pedig a nagypapám minden új előadásra lelkesen vette a jegyeket és vitt el minket az öcskösömmel, de biztos vagyok benne, hogy Ő viszont nagyon élvezte!:-)

Ellenben, a bábszínház mindig is nagy kedvencem volt, így sokat jártunk a Budapesti Bábszínház előadásaira is, volt olyan darab, amit többször is láttunk, mert nem számított, hogy ismerjük a végét, mégi izgultunk, és drukkoltunk, hátha másépp alakul majd (volt olyan darab, amit úgy alakítottak, ahogy a gyerekek éppen segítették a főhöst). Már az előcsarnokban lenyűgöztek azok a nagy bábok (vajon ott vannak -e még), és az egész hely olyan varázslatos volt!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Reggel hallottuk a rádióban, hogy megkezdődik a Kínai Nagy Fal hosszának pontos méricskézése, valamin egyfajta állapotfelmérést is végez majd az erre összeállt kutatócsoport.

Az egész project 4 évig tart majd!!!!?? Először elképedtünk, hogy mit lehet ezen ennyit piszmogni, de aztán, ha meggondoljuk, hogy kb. 6 700 Km hosszú, 5,5 m széles és átlagosan 9 m magasságot is megközelíti, húúú, akkor érthető!

Először lelkesen csatlakozhatnékom támadt az említett kutatócsoporthoz, elképzeltem, milyen nyugis is lehet, egyrészt azért, mert egy konkrét időszakaszban gondolkodhatok (nem úgy, ahogy általában a munkám során, ki tudja meddig vagyok "hasznos", mikor szűnik meg a cég, mikor alakul át egy másikká, vajon elvállaljak -e egy új ajánlatot vagy sem, stb.), hasznosat alkothatnék, ami bekerülne mindenféle könyvekbe, és még jól is érezném magam a levegőn, két copfba kötött hajjal, kertész farmerban, ahogy húznám a mérőszalagot (Túúúúdom, hogy vannak ennél már kifinomultabb módszerek is) a párommal, akin meg ujjatlan kockás ing, farmert short és Indiana Jones kalap lenne:-))) (mert valahogy így képzelem el a kutatócsoport tagjait:-))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ritkán engedélyezek magamnak banánt a diétázós időszakokban, mert az egyik legfinomabb, de mégis igen sok kalóriát tartalmazó gyümölcs. Pedig szinte mindig van otthon belőle, mert a párom még a teniszes korszakából hozzászokott, hogy naponta fogyasztja, és én is szeretem, hogy simán bedobok egy-két darabot a táskájába csomagolás nélkül, legalább tudom, hogy valamit azért eszik napközben (néha elfelejt ebédelni a nagy munkában).

Én akkor szeretem a legjobban, amikor kicsit pöttyös, de nem annyira, hogy belül már barna legyen, és trutyis, csak éppen hogy szeplős:-) Volt olyan korszakunk, amikor csak azért vettünk turmixgépet, hogy minden nap tudjunk banán turmixot csinálni, hmmm! De hiába is csinálom mézzel, vagy édesítőszerrel, száműznöm kellett ezt is a cérnulás érdekében.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Van egy kedves kolléganőm, Noki, akivel csak egy ebédre szoktunk összefutni, szinte máskor nem is beszélünk az egész napos rohanás miatt. Most éppen azt fejtegettük, miközben pestos zöldséget daráltunk a fejünkbe, hogy a lánykérése után mennyire csalódott volt, pedig úgy várta a pillanatot......

Hazafelé meséltem ezt a páromnak, aki szerint Nokinak vissza kellett volna utasítania a srácot, hogy ennyi év után menjen, és gondolkodjon el, hogy miként kéne megkérnie a szerelme kezét. Szerintem ezzel nem segítenénk a dolgon, még azt a kis meghittséget is kioltanánk, ami talán még ott volt.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Péntek este megérkeztek az új bútoraink, amelyek igazából nagyon is régiek, antik fenyő komód, óriási faragott szekrény és egy tálaló kredenc az étkezőbe. Gyönyörűek! Igazából egy komódért mentünk be vagy egy hete, de megláttuk ezeket, és elhatároztuk, hogy inkább nem eszünk, de kellenek, úgyis gond, hogy nincs hova pakolnunk.

Rövid szárnyalás után bedöglött a laptop, így este a párom átment E. barátunkhoz, és egész estét betöltő szöszölésbe kezdtek, de sajnos még most sem jó....

Szombaton reggelre kaptunk időpontot a kutyakozmetikusnál, teljes generálra:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tudom, hogy még jól megérdemelt hosszú szabadságodat töltöd, és talán márciusban kezdődik Nálad a "nagyüzem", de gondoltam, még sosem kértem semmit, így most az egyszer kivételezhetnél velem:-)

Tisztában vagyok azzal is, hogy nem Te vagy a Télapó, és Neked nem lehet csak úgy kívánság listát írni, meg ugye főként tojás termelőkkel, és csoki- meg parfüm gyárakkal állsz kapcsolatban, de ennek ellenére megpróbálhatnál a kedvemre tenni.
A helyzet az, hogy ismét elkezdtem futni, a cérnulás érdekében (megjegyzem sok répát is eszem, és ez nem nyalizás, vagy ilyesmi, mert tényleg igaz), és mivel erre képtelen vagyok zene nélkül, a papa által nekem ajándékozott discman-nel próbálkoztam, ami sajnos nem a legjobb konstrukció, mivel ha nem tartom teljesen egyenesen, akkor bemondja az unalmast.

Próbáltam biztonságosan elhelyezni a futógép kapaszkodó korlátain is, de így többször is beleakadtam a fülhallgatóba, és ugye Te sem gondolod, hogy leszorított kézzel kéne végig döcögnöm negyven percet, közben meredten bámulva a zsinórt????

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tattara, tüttürü!!!! Van 1,87 dollárom!!!! Nyertük a csütörtöki pókeron a 17. hellyel, trallalala:-))))

A pasim javasolta, hogy mostantól inkább együtt játszunk, ne külön névvel, mert úgy jobb, ha megbeszéljük, hogy ráemelünk -e vagy bedobjuk, visszatartom a hirtelen felindulásból elkövetett all-in-ektől, és kettesben izguljuk végig a partyt. Megállapítottuk, hogy jó kis póker banda vagyunk mi így, kettecskén, és erre nyomtunk is egy nagy pacsit, amolyan "hamiskártyásat"!

Vajon van -e valami komoly jelentése annak, ha egy nap alatt két fekete pók gyalogol át előttem, két különböző helyen?

Két dolog van, amit rendszeresen kiszúrok mindenhol, pedig esküszöm, hogy nem koncentrálok egyikre sem: a pókok és a pisilő pasik az utcán.

Képes vagyok sötétben, TV fényénél, több méteres távolságból ráfókuszálni egy éppen arra haladó, magát biztonságban érző soklábúra, majd visítani, hogy valaki csapja le, és ha eltűnik, akkor mindent felforgattatok, amíg nem látom holtan, vagy a wc örvényében eltűnni...A másik kevésbé ijesztő, de sokkal furcsább dolog az utcaipisilőspasis téma, valahogy mindig meglátom őket (bár az is lehet, hogy egyre több pasi végzi el a dolgát nyilvánosan, ami szerintem tök gusztustalan, csak azért, mert nekik így egyszerűbb, és nem kell legugolni), pedig nagyon utálom....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mivel mindig sötétben érünk haza, ezért főként a mamám tudósítása alapján értesülök arról, hogy mikor melyik krókusz nyitotta ki a szirmait (reggel még bimbós állapotban azért látok belőlük valamit), és reménykedem, hogy hétvégén majd beszippantom az élménypillanatokat:-)

Addig is, megnéztem, hogy tavaly, amikor az első olyan tavasz volt, amit a házban töltöttünk (bár a kert és a tó még nem készült el, de előző ősszel már ültettem egy csomó hagymás növényt), milyen virágok nyíltak körülöttünk.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Megfogadtam, hogy februártól újra összejövök zsírfaló haverommal a pincében, vagyis megint elkezdek futni, pontosabban gyalogolni a futógépen, amit akkor vettünk, amikor a big brother ment a tv-ben.

Onnan tudom ilyen pontosan, mert a két ünnep között mentünk be egy neves tornagépeket forgalmazó céghez, decemberben, gondoltuk, biztosan rajtuk ragadt a sok futógép, és jó nagy kedvezménnyel vágják majd hozzánk (mivel a pasim majd' 2m magas, így az sem volt mindegy, hogy milyen hosszú a gép, és az olcsóbb fajtákat bizony sajna nem is tudta használni, mert olyan hosszú lábakon jár:-).

Meglepődtünk, amikor a kiállított darabokra sorba rábökve az eladó mindegyiknél rázta a fejét "nem, nem, ebből nincs, ja az, az nagyon jó gép, de 1 hónap múlva lesz, az meg két hónap legalább!". Elmesélte, hogy a BB kukkolós műsorba egy hétre bevittek egy futógépet tőlük, mert az volt a heti feladata a versenyzőknek, hogy folyamatosan legyen valaki, aki gyalogol, és meg kellett tenni egy valahány kilóméteres távot ezen időszak alatt, és a műsor végén kiírták, hogy az ő cégük biztosította a szerkezetet. Ezek után a telephelyüket ellepték az emberek, és olyan futógépet kértek, mint amilyenen BB Bálint, meg BB Évi gyalogolt. A srác jót nevetett, és mesélte, hogy bármelyikre rámutattak, hogy na, olyan volt, már vitték is hitelre............................és eladták az egész készletet.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tárgyalás közben nézegettem a tárgyalópartnerem kezét, pontosabban a körmeit, vajon mennyi ideig tartott, amíg minden egyes körmét rózsaszínre festették, majd a végeit sötétlila-fehér csíkosra, ami tökéletesen passzolt a világosrózsaszín pulóveréhez, és a sötétlila sálhoz, mesteri! Kiváncsi lennék, hogy hetente festi -e, és azon a héten próbál a körmeihez öltözni,  vagy esetleg naponta igazítja azokat a ruháihoz?

Azon töprengtem, hogy körmeim állapotát, fazonját és dekorálását tekintve is több szakszra osztható az eddigi életem:

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nem azt akartam, hogy véssük a nevünket egy élő fába, kössünk vérszerződést, fogadjuk meg, hgoy naponta ellátogatunk ide, csak egy egyszerű beköszönést szeretnék, álneveset, vagy véleményt, vagy valami:-)))) Olyan szívesen látnám!!

Így, ha van kedvetek, légyszi dobjatok egy pá-t!

1-2-3! Raaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajta!

Minden nagy szerelem hordozza a kivételesség, és végtelenség ígéretét, magasba szárnyal, de mégis nagyon kevés éli meg azt, hamar elillan a varázsa, elszürkül, megkopik, és az együttélés nem lesz más, mint megszokás.

Nem tudom, hogy pasik között is ennyire fontos kérdés -e, de pl. munkahelyen, ha új ember jön a közösségbe, valahol az első kérdések között szerepel, hogy van -e férje, pasija, és mióta vannak együtt (ez valahol a "Te honnan jársz be?" kérdés előtt vagy után van a tesztkérdések között:-)). Általában meglepi az embereket, mikor elmondom, hogy 14 éve vagyunk együtt, és fokozódik az izgalom, mikor kiderül, hogy se gyerek, se házasság, se eljegyzés.....és szeretnének belelátni, hogy vajon, lappang -e valami mocskos titok a háttérben, vagy tényleg működik, és ha igen, akkor mitől, hogyan, miért. Bár ugyanígy örülök én is, amikor hasonszőrűekkel (ez most olyan, mintha azt mondanám, hogy szőrös hasúakkal) találkozom, akik hosszú évek óta élnek boldogan, és méginkább sok olyan idős párral szeretnék beszélgetni, akik megerősítenek abba, hogy létezik végtelen szerelem, és mondanak hozzá egy jól bevált receptet:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Kezdem megismerni ezt a blog dolgot, mármint a saját oldalamat (jó, túúúúdom, mehetne gyorsabban is, hol tartana a világ, ha Kolombusz is ilyen tempóban haladt volna a felfedezésekkel, vagy Dr Szentgyörgyi Albert hosszabban gondolkodik a C vitaminon, mielőtt felfedezi:-), úgyhogy megnéztem azt az menüt, ami megmutatja nekem, milyen keresőkifejezéssel kerültek ide a látogatók (mer' ugye van aki direkt jön, és van, aki véletlenül sodródik). A sodródok úgy bodorodnak erre, hogy valamilyen szóra, kifejezésre kíváncsiak, és a keresőprogram kidobja az oldalamat. Na, például (csak a legjobbakat kiragadva) a következő kifejezéseket találtam, legnagyobb meglepetésemre:

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

2005 ősz óta a jogszabályok védelmet biztosítanak a hóvirágoknak, mely szerint besorolták őket a veszélyeztetett növények közé, így csak tudományos kutatás céljából gyűjthető. Értem én, de mégis hiányoznak a hidegtől piros pozsgás, fejkendős nénikék a forgalmas terekről és piacokról, akik helyes kis kosárkáikból árulták azt a pár kis csokrot a járda szélén, és hirdették, hogy bizony, itt a tavasz.

Így aztán, mikor ezt meghallottam, gyorsan felkerestem pár virághagymát forgalmazó céget a neten, és bevásároltam 40-50 hagymát, bár sajnos, igen kevés fajtát lehet itthon kapni hóvirágból, egészen pontosan két féle közül lehet választani. Gondoltam, jobb, ha időben elültetem a kertben, na nehogy már nekem ne legyen:-), és mivel tőosztással szaporodik (ha jól tudom és írom le), egyre több nyílik majd minden tavasszal a fű között. Már pár hete kinyíltak azok, amelyeket még 2 éve dugdostam le, és most bújtak elő a tavaly őszi ültetéseim is, és velük együtt megannyi krókusz bontja szirmait, gyönyörű!!!! Ültettem még rengeteg tulipánt, jácintot és nárciszt is, de azoknak még csak a kis zöld csücskük nyomakodott föld fölé, legtöbbjük április végén virágzik majd.

Nagy kedvencem még a gyöngyike, a maga egyszerű bájával, melynek sikerült vagy öt fajtáját levadásznom, és a fehértől az egészen feketés-liláig megtalálható majd a kertünkben, szintén április körül, bár mostanában az időjárás miatt ez kiszámíthatatlan.

Tehát, nem letépni a hóvirágot, hanem aki tud, ültessen hagymásan, és gyönyörködjön benne a kertjében, vagy a balkonládájában!

Hősök 1.:

A pasim egy hős, ahogy viseli a családi hepajokat, és ahogy bennem is tartja a lelket. Tudja, hogy mennyire fontos nekem a "nagy családi egység fíling", és próbál a bohóckodásaival feldobni, és azt mondja, hogy bárhogy is alakuljanak a dolgok anyuékkal, megoldjuk:-) Szerencse, hogy nagyon szeretik egymást a mamámmal, és egyébként is sokszor vittük magunkkal, és bandáztunk hármasban, vagy hívták egymást telefonon valami sportesemény vagy valami fincsi esti vacsora miatt:-) De mégis, én jobban aggódom amiatt, hogy ha hosszabb távra kell berendezkednünk, és a mamám nálunk marad, amíg a dolgok így vagy úgy nem rendeződnek, neki ne legyen kellemetlensége, kényelmetlensége, vagy legalábbis a minimumra szorítsam azokat. Megnyugtatott, hogy ezek a dolgok főként engem foglalkoztatnak, mivel mindenen túl sokat rágódom, neki ez természetes, és el kell fogadnunk, hogy egyikünk szülei sem gazdagok és tökéletesek:-)

Hősök 2.:

Vagyis én, aki próbálja mindig elsimítani a családi göröngyöket, és költöztetem a mamámat, majd lecseszem az öcsémet, aki hajlamos az ilyen helyzetekben a fejét a homokba dugni, mert úgy nem is fáj, és ki sem kell vennie a részét, majd hívom aput, és hosszasan próbálom feltérképezni a dolgokat, és kirakni a darabkákból a valószínűsíthető jövőképet...........

Hősök 3.:

Megkaptam a Heroes c. sorozatot, vagyis a már amerikában lement 12 részt, amit "stresszűzőként" meg is néztünk két éjszaka, mert tényleg nagyon szórakoztató. Szerintem hamarosan nálunk is látható lesz, de nem vagyok alkalmas a klasszikus, normális sorozat nézésre, vagyis arra, hogy a TV műsor határozza meg a napi programunkat. Csakis így szeretjük -de így nagyon-, ha mi döntjük el a napi adagot:-)

 

Mivel pár hónapja eltörött pasi telefonja (és ő nem akarta lecserélni, mivel a cégtől 2 éves szerződéssel kapta-mondtam, hogy vigye vissza, és jelezze a szolgáltatónak, hogy ha 2 éves hűségnyilatkozattal árulnak egy készüléket, akkor min. annyi ideig bírnia kell, de ez több sebből vérzik...), elhatároztam, hogy meglepem egy szuper kis készülékkel.

Péntek este rohantam fel az emeletre, és amíg kutyákat legeltetett, megpróbáltam kicsomagolni, letépni a hátsó részét, betenni az aksit és rádugni a töltőre (az ilyenekhez egyáltalán nem értek, legalábbis elsőre nem megy túl jól), mindezt úgy, hogy ne vegye észre.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Lehet, hogy tényeg igaz az az általános szabály, vagy mondás, vagy nevezzük akárhogyan is, hogy ha éppen völgyben vagy, mindig történik valami jó, ami kirángat onnan, és ismét elindusz a dombon felfelé ..........

A tegnapi csajos buli nagyon szórakoztató volt, és annak ellenére, hogy délután még hisztis p... voltam, és semmi képpen sem volt kedvem röhögni, és megkértem a csajokat, hogy kíméljenek, csak kedveseket mondhatnak (ez az este szlogenje lett), fergetegesre sikerült. A hasizomláz nem azért gyötör, mert elcipeltem a fenekemet egy edzőteremben, és ott a haspadot koptattam volna, sokkal inkább a sok nevetéstől:-))))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ma lenne az "agárdos" nagymamám születésnapja, ill. ezen a napon született. Erről többet nem is akarok mondani..........................

Nem vagyok jó passzban, mondhatnám, kifejezetten el vagyok kenődve, és bár tényleg erőszakkal próbálom elterelni a gondolataimat, és edzem a lelkemet, mégis annyira bánt ez a jutalom dolog.

Főleg azért, mert hetek óta mást sem hallok a kollégáktól, hogy mennyire jófej volt a főnökünk, hogy mindenkinek megköszönte az évet, milyen kedves levelet írt, és mennyi lóvét osztott ki, pedig megtarthatta volna magának (egyébként eddig nem tartották annak)!!!???? Igen, igen, képes vagyok ilyen dolgokon napokig, mit napok, hetekig rágódni, mikor ,mások meg éheznek:-)!!! Külön kértem, kör emailben, hogy a mai csajos bulin -amit rendszeresen tartunk két régi és egy mostani kolléganőmmel- legyenek szívesek kerülni a témát, hogy mennyire szuper ez az ember, ha nem akarják, hogy A) felálljak és elmenjek, B) kiboruljak, és órákon át bőgéssel és dührohamokkal fűszerezve előadást tartsak sanyarú helyzetemről, és különállóságomról (a jutalom nélküli halmaz elemszáma: 1 = én!!!???)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Amióta megreformáltam az étkezési szokásaimat (mely szerint hetek óta zöldségen, sovány húson, halon, gyümölcsön, zsírszegény sajton és tejtermékeken élek, és száműztem minden mást), egyre több olyan étel hiányzik, amit előtte egyébként nem is fogyasztottam igazán, de most valahogy megkívántam.

Az első helyen a kifli áll, vajjal!!!!!!!!!!!!!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mikor E. eladta a régi kocsikat, és úgy döntött, hogy smartot vesz (végül kettőt, hahaha-sátáni kacaj) helyette, mint nagy szakértője a témának készségesen felajánlottam a segítségemet, hogy elkísérem őket a kereskedőhöz, ahová szombaton mentek, és állítólag volt ott vagy 30 kisbors.

Nem is értettem, hogy miért rázza a fejét olyan hevesen, és adja tudtomra egyértelműen (én bírom benne, hogy nyers és őszinte, bár amikor azt közli, hogy borzalmas az új hajviseletem, és soha többé ne hordjam így, azért az akkor fáj:-), hogy egyáltalán nem akarja, hogy én is ott legyek, elég lesz a mamája és a felesége, akiktől úgyis felmeyg majd a vérnyomása, amint egyik kocsitól a másikig szaladgálnak a következő felkiáltásokkal: "Jaj, nézd, de cuki, ezt vegyük meg, mert van az index karon egy olyan édes kis virágos gombocska!!!", "ÓÓÓÓ, nekem ez kell, de édes, kék a szőnyeg benne!!", "És, ez, ebben van egy beépített kis illatosított párnácska!!????

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Behelyezkedtem a kényelmes füles fotelba, ölemben a laptoppal, és elszántan figyeltem a visszaszámlálót, mikor és mit kell majd csinálnom, végülis még sosem játszottam pókert:-I Először azt sem tudtam, hogy mikor jövök én, s hogyan lehet elmeleni, honnan tudom, hogy mennyit hívtak, de hamar bele lehet rázódni ám!

Úgy terveztem, hogy nyugisan bejutok az első 40 közé, szerényen:-) de közben beállítottak E barátomék a feleségével, hogy megmutassák az új smartot (kettőt vettek végül:-))), de nem tágítottam, mert tovább kellett játszanom, onnantól kettesben E. asszonyával, R-vel (bár sajnos így nem igazán tudtam koncentrálni, mert közben éhesek és szomjasak voltak, és ezt nekem kellett orvosolnom) . És taroltunk!!!!!!!!! Végül a kb. 400-ból az 52. helyen végeztünk, és többször jóval Joepapa előtt jártunk, de a végén volt egy türelmetlen all-in, amit nem kellett volna...

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nem mai történet, legalább két hetes, de még mindig annyira sajog a lelkem, ha belopódzik a gondolataimba ez a sérelem, hiába mondogatom magamnak, hogy ne is foglalkozzak vele......Nem is írtam le eddig, de most mégis, mert hátha leteszem a batyut és jobb lesz nekem:-))))

Már 5 éve, hogy leszerződtem mostani munkahelyemre, hosszas tárgyalások, fontolgatási körök után, és többnyire szeretek is itt lenni, mert ha nem így lenne, már vettem volna a kalapomat, és pá:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ez a vég, vagy valaminek a fényes kezdete?????????????????

Tegnap Joepapa és a pasim úgy ítéltek meg, hogy már kitanítottak annyira, hogy tudjam, melyik lap mennyit ér, és felvérteztek oly nagyon, hogy csináltak nekem is egy nevet a póker bajnokságon, és rávettek, hogy ma én is benevezve egy lépést tegyek a bűnbarlang felé...........Miért hagytam magam?

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nem saját, pár napja kaptam mailen, és annyira jófej eb, hogy be kell Őt mutatni!:-)))

A mai olvasós témához kapcsolódva, abból kiindulva eszembe is jutott az Orion űrhajó c.sorozat és annak története, amiből már nem emlékeztem sok részletre, egészen addig, amíg meg nem néztem a hivatalos Orion honlapot!!! Zseniális!!!!!!!! Meghallgattam a főcímet, és egy, mára már viccesnek tűnő párbeszédet is, és ajánlom mindenkinek, aki egy halvány emléket is őriz erről a régi sorozatról. 1968-as, amikor én még gondolatban sem voltam, de jóval később, egészen kislány koromban mehetett a TV-ben, és akkor nagyon különlegesnek és misztikusnak láttuk.

A piros, rozsdás hintaágy azon a nyáron (talán a hetvenes évek végén) kapta meg az űrhajó szerepét, és mi az unokanővéremmel hajtottuk mint az őrült, és a "felszállt az Orion, benne Meklén a parancsnok" c. dalt üvöltöttük teli torokból. Erre eleve emlékszem, és találtam is egy nagyon, de nagyon régi fotót (az már egyikünknek sem rémlik, hogy a mama kanapéjának két hurka párnája milyen szerepet kapott):-))))