Mai élvezetes pillanatok, amiért szerettem ezt a napot....

1. Egy puszira ébredni, majd megszeretgetni a kutyákat.

2. Szendvicseket készíteni (reszelt sárgarépás, teljes kiörlésű kenyérrel, sonkával, sajttal-Neki), miközben a párom zuhanyozik, és közben beszélgetünk és nevetünk....

3. Búcsú jutifalatot adni a kutyáknak - hihetetlen, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz:-)

3. Alulról látni egy kacsa talpait!!!!

Délben üzleti ebéden voltam, négy, önbizalomhiányban legkevésbé sem szenvedő úrral a Robinson étteremben, a Városligeti tónál, és domborítottam a bizniszvument. Mostanában többször ebédeltem ott ügyfelekkel, kedvemrevaló egy hely, egyrészt nagyon ízletes a konyhája, másrészt varázslatos a miliő (igaz, nem olcsó, de nem én fizettem:-). Az ablak mellett ültünk, ahol a fejünk felett is üveg a tető (mindenképen oda kell foglalni, ha javasolhatom), és mivel szinte az egész tófelé néző rész üveg, mindent belátni. Kint hűvös volt a levegő, a víz meg meleg (állítólag a fürdőből engedik oda a vizet?), így erősen gőzölgött a felszíne, amitől különleges és picit félelmetes is volt, a felszínén és körülötte rengeteg kacsával. Néha erősen koncentrálnom kellett, hogy a beszélgetésre fókuszáljak, és ne kalandozzanak el a gondolataim, mert a erősen vonzott a látvány. És amikor a kacsák rárepültek az üvegtetőre, lenyűgözött a totyogásuk, és vicces volt őket alulról szemlélni, annyira helyes a talpuk!!!! Gyerekkoromban sokat vitt ki a nagymamám a ligetbe, de felnőttem, és már nem szoktam arra járni, pedig kár, olyan szép! Mondtam is a pasimnak, hogy hamarosan el kell mennünk együtt is oda, mikor még hideg van, és ugyanígy gőzölög a tó, neki is látnia kell.

4. Munka után beülni egy helyes kis kávézóba egy új kolléganővel, majd kabát nélkül átsétálni a párom munkahelyére, élvezni a hideg levegőt és azt, hogy fél hatkor még nincs sötét.

5.Együtt ülni az autóban hazafelé, és hallgatni egymás napi történeteit, együtt nevetni.

6. Futógépezés a pasimmal mellettem, aki bicajon "követ". Eredmény: 45 perc, 334 kalória, 4,4 kilóméter. Utána kidögleni a hideg padlón, csak úgy, feküdni egymás mellett....

Majd többször is meghallgatni Sade dalait, jaj, de jó! A Cheris the day (betettem ide is, érdemes megnézni, meghallgatni, használja mindenki kedve, és lelke szerint arra, amire szeretné) az egyik kedvencem, amolyan messzire elrepítős, külvilág kizárós, lélektépdesős, szerlemeskedős dal (bár én most blogírásra használtam, arra sem rossz:-)