Mindketten rajongunk a levenduláért, ezért, mikor még tartott az építkezés és még ott sem laktunk, és persze még a szintek sem voltak kialakítva a kertben, már akkor ültettünk egy sort a kerítés tövében, és a következő nyáron már a ház mellett heverő téglák és deszkák között élveztük is az illatos lila virágait (sőt! ültettünk fehéret is, de az azért nem az igazi).

Imádom azokat a képeket, amelyeken egész levendula mezők láthatók, és nagyon, de nagyon szeretnénk egyszer eljutni Franciaország déli részeire, kis falvakban barangolni, nagy levendula tengerben futkorászni.

Ha egy tündér megkérdezné, hogy hova varázsoljon minket, hol szeretnénk élni, biztosan Provence lenne az a hely, amiről álmodozunk (sok könyvünk van a tájról, és rengeteg ötletet, hangulatot loptunk onnan a házépítésnél is) egy nagyon régi birtokon, egy dombtetőn, levendula- és napraforgó mezőkkel határolt területen, ahol magunk készítenénk a bort és a kecskesajtot, én tenném el az olajbogyót és sütném meg a kenyeret kemencében, és bicajjal járnánk be a faluba a helyi ünnepekre, táncmulatságokra. Lennének malackáink, lovaink, kacsák és tyúkok, meg sok kutya és macska, és persze azért velünk élnének a papagájaink is.

Nem is olyan messze tőlünk van egy természetvédelmi terület (sajnos ennek ellenére rengeteg szemetet hordanak oda...), amit benőttek az öreg levendula bokrok. Nyáron csodálatos (bár sajnos átszőtte már a gaz, meg szúrós bokrok, de nagyon nagy terület), és mennyei illatot árasztanak, olyankor felbukkanunk a barátnőmmel (mi csak "levendúlás"-nak hívjuk az eseményt, és ilyenkor megyünk "dúlni"), nagy kopott kosárral a karunkon, begyűjtjük a csokrokat, amelyeket felakasztgatok a lakás különböző pontjaira, csinálok belőle koszorút, és kerülnek virágfejek régi zoknikba illatpárnaként, a fehérneműs fiókokba, és vannak kézzel horgolt vagy hímzett kis zsákocskák is mindenhol a lakásban, amit megtöltök az illatos levendulával. Imádom az ujjaim között szétmorzsolni a virágait, vagy bedörzsölni vele a fülem alatti részt, mint egy varázslatos parfüm:-) Megtanulnám a helyi recepteket, és lennének nagy vendégjárások, ebédek a 100 éves fa árnyékában, helyi kézműves bácsi által ajándékozott régi kerámia tálakkal és fehér abrosszal megterítve, hangos tücsök zenével kísérve:-)

Tavaly Ci barátnőm és én munka után hazarohantunk, felvettük a "levendulaszedőruhát" (romantikus egyberuha, virágokkal), nagy szalmakalap,be a kocsiba a kosarat és metszőollót (a levendula bokroknak jót tesz, ha levágják róla a virágokat, +ha még kicsit vissza is vágják őket, ezért jobb szerszámmal csinálni, ráadásul a vízhólyagoktól is megkímél), irány a mező! Egyik péntek délután még estefelé is tűzött a nap, rettentő meleg volt, és élveztük, mikor hirtelen eleredt az eső, és bőrig áztunk:-))) 

Megveszek majdnem mindent, ami vagy levendula illatot áraszt (van szappanom, wc spricni, habfürdő, fürdőgolyó, testápoló, füstölő, stb.), vagy levendula van ráfestve (persze csak azt, amit ízlésesnek találok. Van ilyen fehér törölköző szett rajta kézzel hímzett levendula szálak, mosogatószer kinyomó kerámiából, sajttál tetővel-kézműves darab, ugyanilyen vajtartó, terítő, szalvéta, stb:-).

Ez az egész levendula téma onnan jutott eszembe, hogy Edina rákérdezett a húsvéti csirke alakú, rusztikus szalvétakarikámra:-))), és bár a csirkés étkészletet nem találtam meg, közkívánatra (=Edina) megmutatom, milyen a levendulás:-) A tyúkos is hasonló stílusú, leevndula nélkül:-))))))))))))))))))))))