A pénteki prezi után megkönnyebbülve jöttem vissza az irodába, mivel vége lett a munkás hétköznapoknak, és a 8 fős hallgatóság (+mi hárman) is elégedett volt a látottakkal, a végén még tapsoltak is pedig nem szokás. Reménykedve várjuk az eredményt!

Este hivatalosak voltunk egy házavatós vacsorára Zsi és Ti új otthonába, ahol megszeretgettem Ci barátnőm majdnem egy éves kisfiát, akik szintén eljöttek a férjével, és isteni salátát ettünk, meg valami bio, light joghurtos habot meggyel. Zsi tulajdonképpen az egyik ügyfelünk, de mivel mindig is szimpatikus volt nekem, így mostanra barátsággá érett a kapcsolatunk, és munka mellett Ci (aki régebben kolléganőm volt, most éppen babázik, és Ő az, aki végül nem jött vissza dolgozni-egyelőre) barátnőm, meg Zsi, mi így hárman szoktunk összeröffeni, hol a pasikkal, hogy nélkülük. A pétenki természetesen pasis buli volt:-)

Kilenc körül jöttünk el (másnap Ti korán kellt, így hagytuk őket aludni) igen jó hangulatban, úgy döntöttünk, hogy beülünk KV-zni a mekis kávézónkba, ami ezek szerint pénteken korábban zár, mert már le is volt kerítve. Így vettünk 2*2 db akciós sajtburgert a kutyáknak, mivel rájöttünk, hogy elfogyott a kutyakaja....Közben összefutottam Nár barátunkkal, akit, mivel jó régen nem láttam jól összepuszilgattam, és akiről kiderült, hogy mielőtt hazamegy megenni Szi barátnőm vacsoráját (aki a felesége), előbb eszik egy kis mekit, biztos ami biztos....Majd jól beköpöm!:-)

A szombati napunkat sikerült úgy eltölteni, ahogy mi szeretjük, vagyis "óranélküli szombatot" csináltunk belőle, ami azt jelenti, hogy egész nap azt tesszük, amihez kedvünk van, nem kell nézni az órát!!! Reggel hallottam, amint a párom kiviszi a kutyákat, és kikukucskáltam a paplan alól, hogy a beígért napos időhöz tartotta -e magát az időjárás, és durcásan húzódtam vissza, mikor láttam, hogy borús, ködös a kinti kép. Ráadásul még jó hideg is lehetett, mivel éreztem a kedvesem jéghideg béka lábait, ahogy visszabújt a takaró alá, és odafúrta a virgácsait az én jó meleg talpamhoz melegíteni. Másodszor már csodás napsütésre ébredtünk, de nem kapkodtuk el a felkelést, annyira jó lustálkodni!!!!!

Elmentünk a KV-zóba reggelizni (én a szokásos mézes-tejeskávét ittam, nem ettem!!), ráérősen beszélgettünk szakmáról, barátokról, az előző napi vendégségről, és iszogattuk a meleg KV-t. Mivel napok óta üres volt már a hűtőnk, elmentünk bevásárolni, majd mikor besétált a párom egy lottózóba, és kért egy hatos lottót (azt hiszem az jár le hamarabb), teljesen megdöbbent, mikor közölték, hogy azt már lezárták, meg már negyed négy van???!!!! Na igen, az óra nélküli napok már csak ilyenek, gyorsan elrepülnek....

Este a mamáméknál vacsiztunk, a fiúk indultak a pókeren, ahol Joepapa 1. lett, és így nyert 67 dollárt, amit vasárnap hajnalban jól el is játszott.....Viszont még szombat este beígért nekünk egy szuper vasárnapi ebédet a győzelem tiszteletére, amiről semmit nem volt hajlandó előzetesen elárulni:-)

Vasárnap ágyba vittem a kedvesemnek a habos forró csokit, szerecsendiósat, így ébresztettem......Délelőtt elkapott minket a rendrakási láz (ritkán tör rán, az biztos), tologattuk az új ámbár 100 éves komódot és bepakoltunk az óriási antik szekrénybe, majd elégedetten szemléltük a végeredményt, és gyönyörködtünk házba, ahogy szinte minden nap!:-) Bár még sok dolgot meg kell csináltatnunk, nincs elég bútor, meg a kerítés, meg egy óriási könyvespolc is hiányzik, meg az előtérbe a nagy szekrény, de így is rengeteg élménypillanatot szerez nekünk a mi kis mézeskalács házikónk!! Kint a kertben nyílnak a krókuszok, a hóvirágok (úgy ültettem, hogy mindenfelé legyen egy kis csokorral, és most ősszel is rendelek még), a tulipánok zöldje is jóval a föld felett van már, és gömbölyödnek a rügyek a fákon és bokrokon. A tóban is van már olyan vizinövény, ami elkezdett zöldelni, és a halak is gyakran úsznak föl a kövek közül. A lakást meg teleraktam kis kosárkákkal, benne jácinttal , és rengeteg törpe nárcisszal, isteni az illatuk!

Később ismét bebizonyítottuk, hogy a smart nem is olyan kicsi autó, és a csomagtartó részbe bapakoltuk a kutyákat, és elindultunk egy rövid kirándulásra. Annyira szépen sütött a nap, hogy kár lett volna kihagyni....

Ebéd: All in bélszín a la Joepapa, isteni volt!!! (ők krumplival én zöld salátával)

Délelőtti rendrakás közben telefonált Luci barátnőm, és hiába próbált uralkodni magán, a sok általános érdeklődő kérdés után kirobbant belőle a sírás, és csak zokogott, zokogott, én meg frászt kaptam, hogy mi lehet a baj. Alig bírta kinyögni, hogy nem akar róla beszélni, csak egyszerűen átjönne hozzánk délután, vagyis este 7 körül, és ott is aludna, de nem biztos, de tudnia kell, hogy számíthat -e ránk. Persze hogy de, hiszen erre vannak a barátok, vagy mi a fene!!!????? Aggódott, hogy úgy tudja, hogy anyukám is ott van, és akkor hogy férünk el, de megnyugtattam, hogy a menedék akkor is találna nálunk, de egyébként a mamám már egy hete otthon van.

Késő délután felhívtam, hogy mi a helyzet, jobban van -e, és egyáltalán mi történt, majd a földön ülve, háttal a falnak dőlve beszélgettünk egy jó órát, és végül úgy döntött, hogy egyelőre marad.........

A pasimmal megállapítottuk, hogy valószínűleg ez egy feladat, amit ránk osztottak, hogy menedéket nyújtsunk a családtagoknak, barátoknak. Így volt ez akkor is, amikor még 39 nm-es kis lakásban laktunk, és tessék, most is (legalább elférünk), mindig van valaki, aki kiönti nekünk a szívét, és megnyugszik nálunk.