Piroska és Farkas

Lassan haladtunk, egyrészt a hétfői dugó miatt, másrészt a jeges út óvatosságra késztette a vezetőket (már amelyiket), és még mindig esett valami meghatározhatatlan csapadék, se nem eső, se nem jég, és nem is egyszerűen csak hó.

Már éjjel elkezdett finoman szitálni, és mikor a kutyák bebújtak mellém a késő esti séta után, éppenhogy csak nedves volt a bundájuk, és jó hideg az orruk.

Reggel csukott szemmel hallgattam az ablakra hulló vizes cseppeket, és hagytam, hogy szépen, lassan érkezzek meg az álmaimból, és óvatosan, a takaró alatt próbáltam megsimogatni a párom nyakát, hogy a kutyák észre ne vegyék, és lerohanásukkal nehogy megtörjék ezt a puha ébredést. Ő elkapta a kezemet, és nyomott rá egy nagy puszit, majd csukott szemmel közölte, hogy rettenetes idő van odakint, ma ne is keljünk fel -ezzel véget vetve a nyugalomnak, mert a szőrtündéreknek rögtön rohamot indítottak.....

Szombaton mozgalmas napunk volt. Reggel elintéztük a zöldkártyát a nagy kocsira, majd ráérősen beültünk reggelizni a szokásos KV-zónkba: bár minden vágyam úgy teljesülne, mint az, amikor azt kívántam, hogy a párom is megszeresse a tejes KV-t, és tessék!:-))) Kb. 1 hete együtt iszogatjuk forrón, mézesen, Ő extra nagy tejszínhabbal, én meg nagy örömmel!

Majd bevásárlás, mert szombati ebédet főztem és hiányoztak hozzá az alkatrészek. Később felszedtük a kutyákat, majd a mamámat, mert egyszerűbb volt úgy oltásra vinni őket, ha mindegyikre jut egy gazdi, mert már távolról megismerik az orvosi rendelőt, és remegnek mint a kocsonya (a pici az előtérben össze is pisilte magát). Mikor a doktornő kimondta az összeget, először azt hittem, hogy rosszul hallok, ennyi tuti nem lehet....A három kombinált oltás (veszettség + még valami), a féregtelenítő tabletták, és egy szemcsepp Alfrédnak, akinek hetek óta be van gyulladva a szeme, és a kamillás borogatásom sem segített rajta, mindezért 35 ezer Ft-ot fizettünk!!???

Rohanás haza, ahol nekiláttam a sült csirkének, barnarizzsel, currys tojással, görög salátával. Közben beugrottak a barátaink a fűzőgépért (amit a munkahelyemről kértem kölcsön neki, valami otthoni melója miatt), és gyorsan végig rohatntak a házon, hogy megnézzék az újdonságokat, milyen változások vannak, amióta nem jártak erre. És smarot akarnak!!!!!!!!!!!:-) Csak a pasi, a lány tiltakozik, de már látom a harc végét, megfertőztük:-)

A párom elhozta az unokatesómat és az ikreket, ill. apu és anyu is átjöttek ebédre. Meg kell állapítanom, hogy a pasim csodálatosan bánik a gyerekekkel, jobban, mint én! Nem gügyög, vagy ilyesmi, teljesen normális hangon beszél velük, mindent elmagyaráz, és jobban megy neki a kiskanállal való etetés is, mint nekem (mikor én adagoltam a joghurtot, mindig lefolyt a szájuk széléről, neki persze nem......) Azt nem tudom, hogy engem akart -e levenni a lábamról az "isteni apa lesz belőlem, látod, imádnak a gyerekek" alakítással (sikerült neki), vagy tényleg belűlről jött mindez, de egész délután feküdt a földön velük, motoroztak, kézen fogva sétáltak a kertben (csak az ő kezélt akarta megfogni az egyik kissrác), olvasott fel saját stílusban, szabadon:-) a vakondos könyvből, stb...

Enci egy istennő, komolyan mondom!!! Magas beosztásban van a munkahelyén, ráadásul egy magasabb vezető pozíciót ajánlottak fel neki jövő évtől, mindezt a két, a két pici kisfiú mellett, és még mindig nagyon szép, kedves, türelmes és nagyon jó anya. A fiúk jófejek, kiegyensúlyozottak, okosak, szépek, szóval minden tiszteletem az övé!

A vasárnapunk megint a "gyorsanelsuhanószépnap" kategóriába soroható, amikor nem nézzük az órát (próbálunk ilyeneket beiktatni a hétköznapok, hajnalig tartó prezi írások,  és mozgalmas hétvégék közé, amennyit csak lehet). Én korábban keltem, de hagytam durmolni a pasit, így valamikor 11 körül döcögött le a vicces-rémes csíkos köntösében, amit a mamám vett neki, majd reggeli után lebodorodtunk a nappaliba, és kutya-, madár dögönyözés és lazulás után felszedelőzködtünk, és elmentünk KV-zni, megint:-) Zsarolással rávett a későbbi sajtos pulyka készítésre, ezért cserébe elmentünk a közeli kertészetbe (útba esik annyira, hogy ha elmegyünk KV-zni, éppen csak egy piciny kitérő), és újabb cserepesekkel bővítettük az otthoni zöldeket. Esküszöm, hogy nálam a növény vásárlás boldogság hormonokat szabadít fel!!!!!! Ugyanúgy, mint a csoki, csak ugye az most 2 hónapja megtiltottam magamnak, így marad a gaz!:-) Vágyakoztam két csüngő kecskefűz után, amit ott találtunk, és tele volt már barkával, de nem kaptam zöld jelzést, így maradtak (egyébként sem tudom, hogy sérülés nélkül befért volna a kocsiba, vagy sem??).

Valamiért az emeleten nem működik a laptopos internet kapcsolat, talán túl messze vagyunk a közvetítő kütyütől, pedig az idő azt kívánta, hogy bebújjunk az ágyba, és olvassak (vettem pár könyvet, de nem volt az igazi könyvesvásárlós dolog, csak a kaja beszerzésnél találtam négy könnyedebb olvasmányt, és bepakoltam), Ő pedig netezni akart, ill., ahogy emlegeti "megnézem, mint írtál a piros kapun túl", vagyis a blogomat akarta olvasgatni.

Mára szabit akartunk kivenni, csak egyetlen napot, de persze, most miattam nem sikerült, mert egy kutatást kell leadnom holnap. Pedig felkészültem pattogatott kukoricával is az éjjeli Oscar átadásra, amit így aztán a ma esti összefoglalóban nézünk csak meg.

Mikor elkezdtem, nem gondoltam, hogy ennyire fogom élvezni az írkálást, pedig de:-) Kis darabka belőlem.....

Ez a 100. bejegyzésem.

Most ez a dal jutott eszembe. Kint esik a hó (már egyértelműen azonosítható), ülök a kis irodámban, bámészkodok kifelé az ablakon, és nézem, ahogy a földre érve elolvadnak a pelyhek......