Mikor E. eladta a régi kocsikat, és úgy döntött, hogy smartot vesz (végül kettőt, hahaha-sátáni kacaj) helyette, mint nagy szakértője a témának készségesen felajánlottam a segítségemet, hogy elkísérem őket a kereskedőhöz, ahová szombaton mentek, és állítólag volt ott vagy 30 kisbors.

Nem is értettem, hogy miért rázza a fejét olyan hevesen, és adja tudtomra egyértelműen (én bírom benne, hogy nyers és őszinte, bár amikor azt közli, hogy borzalmas az új hajviseletem, és soha többé ne hordjam így, azért az akkor fáj:-), hogy egyáltalán nem akarja, hogy én is ott legyek, elég lesz a mamája és a felesége, akiktől úgyis felmeyg majd a vérnyomása, amint egyik kocsitól a másikig szaladgálnak a következő felkiáltásokkal: "Jaj, nézd, de cuki, ezt vegyük meg, mert van az index karon egy olyan édes kis virágos gombocska!!!", "ÓÓÓÓ, nekem ez kell, de édes, kék a szőnyeg benne!!", "És, ez, ebben van egy beépített kis illatosított párnácska!!????

Igaza van, én is így vettem a Kisborsomat:-)))) Fő szempont volt, hogy fekete legyen, és belül sem lehet színes, csakis szürke, és legyen rajta napfénytető, és eleve azért tetszik, mert olyan cuki:-)))) Hiába volt olcsóbban szürkében, vagy fekete-fehérben, és volt benne 5 ezerrel kevesebb kilóméter, de az nem fekete, jó????!!!

Látom már, így vagyok a számítógépekkel is, ugyanis mi alapján szúrtam ki a mostani kedvencemet???? Láttam a BBC-n egy riportot, ahol az alany egy csuda szépséges laptopot tartott a kezében, és felnyitotta, mint egy kis varázsládikót, és annyira szép volt, kicsi, és törékeny!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nekem olyan kell!:-) Ma meg is néztem az interneten a felhozatalt, és bár sosem használtam mac-es gépeket, nem hiszem, hogy gond lenne, a kis almásért legyőzném eme akadályokat! Az ára eléggé lelombozott, de a pasim lelkesedésemre megígérte, hogy megnézi használtan (de előre kikötötte, hogy újabb dolgot egyszerűen nem vehetünk részletre, és rámutatott arra a tényre is, hogy a 10 éves hűtőgépünkben már alig van szusz, és inkább arra kéne fókuszálnom). Persze, ami nekem tetszett, és ami a képen is van, már nem kapható, helyette egy újabbat hoztak ki, ami sizntén akkora kb. mint egy A4-es lap.

Na és a másik, hogy mennyire helyes a tokja!!!!!:-))) Ez olyan, hogy amikor meglátom, csak annyit mondok: "ÓÓÓÓÓÓÓ, de édes!!"  (erről jut eszembe a lila elefántom, amit tegnap kaptam a páromtól, és itt lapít az asztalomon. Azon mosolyogtam, hogy fel kéne vennem egy titkos kamerával a kolléganőket, ahogy bejönnek a szobámba, meglátják az állatkát, "jaj, de cuki" felkiáltással megtapogatják, majd mikor kérdésre elmesélem, hogy a pasimtól kaptam, következik az: "ÓÓÓÓÓÓÓ, de édes!"  -és persze ugyanígy tennék én is mások asztalánál, más állatkák esetében, melyek más pasik romantikus tevékenysége által jutottak oda, ahová. Még jó, hogy nem visítozom, és csapkodok a kezemmel magam körül, amúgy elegánsan, és szökellek kicsiket, mint a világversenyen teszi a szépségkirálynő, mikor mint nyertesnek, bemondják a nevét:-))))

Megállapítás:

Tehát, én egyértelműen abba a halmazba tartozom (saját kategórizálás alapján), aki szemellenzősen baktat a kiszemelt áru/növény/állat/egyéb kategória irányába, onnan letéríteni igen nehéz, kitartó, küzdelmes feladat észérvekkel és egyébb kompenzációs lehetőségek beígérésével elterelni,  és igen jól hatnak rá olyan elemek, amelyeket egyébként tiszta időszakában elutasít, sőt, el is ítél, de elvakult állapotában mégis elkapja az örvény, mint pl.: desig, marketing, csomagolás, stb........súlyos!!!!!!