Van egy kedves kolléganőm, Noki, akivel csak egy ebédre szoktunk összefutni, szinte máskor nem is beszélünk az egész napos rohanás miatt. Most éppen azt fejtegettük, miközben pestos zöldséget daráltunk a fejünkbe, hogy a lánykérése után mennyire csalódott volt, pedig úgy várta a pillanatot......

Hazafelé meséltem ezt a páromnak, aki szerint Nokinak vissza kellett volna utasítania a srácot, hogy ennyi év után menjen, és gondolkodjon el, hogy miként kéne megkérnie a szerelme kezét. Szerintem ezzel nem segítenénk a dolgon, még azt a kis meghittséget is kioltanánk, ami talán még ott volt.

Pasim szerint annyi év után valami nagy dologgal kell előrukkolnia egy férfinak, amihez pénz kell (szerinte), mármint nem a gyűrűhöz, hanem az eseményhez, és már nem elég, hogy ha egy tavon, csónakban ringatózva kéri meg a lány kezét??!!! Ezek a pasik el vannak tájolva, és jobban tudják, hogy mi mit érzünk, meg mire vágyunk, mint mi magunk?! Elmagyaráztam, hogy nem az összeg a lényeg, és egy függönykarika is megteszi (na jó, mindjárt csatolom az általam kiszemelt függönykarikát:-)), inkább az a lényeg, hogy azt lássuk, sokáig készült rá, törte a fejét, odatette magát, és bepárásodik a szeme, mikor megteszi a nagy lépést! És igazából nem nekünk kéne ötleteket adni, és nekik meg nem azért kell megvalósítani, mert mi arra számítunk, és ők meg megcsinálják, és kipipálják, hogy "na, ez is megvolt"....Ha ők nem akarják lelkestül, megette a fene! (jelzem, hogy itt nem a pasimra gondolok elsősorban, aki esetleg erre téved a szemeivel, majd jól magára majd a szívére veszi a leírtakat - ahogy a rózsaszín kapszulát is, mert ahogy mondta, szerinte "a mi kapcsolatunk maga a romantika, minden nap, neeeeeem?":-)))

Gyűrű témában is több halmazt különböztetek meg:

Vannak a "sokgyűrűsök", akiknek egy kezén több ujján is van gyűrű, sokszor több is. Igyekeznek minden kapott ékszert rátuszkolni a kezükre, talán az emlékek miatt, nem tudom.

Aztán az "egygyűrűs" típusok, akik minden kezükön egy-egy karikát viselnek, de azokat sosem veszik le, sokszor abban is alszanak.

Majd a "néhagyűrűtviselők", mint amilyen én is vagyok, mert egyrészt nincs mit viselnem, mert nincs is olyan állandó gyűrűm, másrészt vannak különleges darabjaim, többnyire ezüst, vagy valami fura anyagú egyedi darabok, amelyeket bizonyos ruhadarabokhoz lehet csak hordani, és egyébként is estére izomlázas lesz tőlük az ujjam:-)

Pár hónappal ezelőtt, egy szokásos baráti nyúzás alkalmával a csajok maceráltak, hogy miért meg mikor megyek már hozzá a kedvesemhez, azt találtam mondani, hogy akkor, ha vesz nekem "egyolyangyűrűt"..... Régen láttam egy filmben, vagy képen, vagy ki tudja honnan, és kislány korom óta tetszik az "egyolyangyűrű", és meg is mutattam az internetes oldalon Kivnek, aki ezen felbuzdulva, este megfűzte a pasiját, hogy másnap hívja fel a külföldi céget (itthon nincs is képviseletük), és érdeklődjön az ára iránt (fogadást kötöttünk, mennyibe is kerülhet az "egyolyangyűrű"-egyikünk sem nyert, mert az általunk becsült két horror összeg közötti árat adott meg a kereskedő). Meg is tette, és azóta üldözi a srácot a bolt tulajdonosa, mert biztos zsíros vőlegénynek gondolja:-)))

Na, olyan drága ékszert én nem is mernék hordani, félnék, hogy elvesztem, kiesik a kő, leveszem valahol és ott marad, szélsőséges esetben megneszeli valaki az értékét, és levágja az ujjammal együtt!!!!!!!!!!!!!!?????? És persze, mivel a bankban sosincs egy fillérünk sem, és ahogy nevetni szoktunk rajta, nagy házunk van tóval, rengeteg hitellel, mégis kilóg a fenekünk a gatyánkból, és hónap végén százasokat keresünk a kocsi rekeszében, hogy tudjunk kaját venni:-) Így, ha megérkezik a nagy elhatározás, akkor is egyelőre marad a függönykarika (ez csak úgy mondom, titkon remélem, hogy van köztes megoldás, ékszerész, csináltatás pont "egyolyangyűrű"-t, hm?:-))