Kitaláltam egy jó kis reggeli italt, amit végre a párom is szívesen fogadott, és egészséges is.

A következőket dobom a turmixgépbe: banán, 2-3 szem fagyasztott szamóca/eper, kb. 3dl tej, méz, zabpehely (vagy/és cukormentes műzli szárított gyümölcsökkel). Ha jól összeröffentem, akkor nem is nagyon marad benne darabka, így a pasim észrevétlenül is műzli fogyasztó lett:-)

Egyébként Ő elég nyitott a konyhai reformjaimra, de azért nincs könnyű helyzetem, mert pl. általában nem szereti a zöldségeket (azért vannak kivételek) főzve, párolva, csőben sütve, falra mászik pl. a brokkolitól, kelbimbótól, karfioltól, tökfőzeléktől, stb. A saláta ellen eddig tüntetéseket szervezett, de pár napja hajlandó volt megkóstolni az enyémet, és kifejezetten ízlett neki, és másnap is kért egy jó nagy adagot, vagyis talán, és ha van benne paradicsom, akkor talán mostantól ő is eszik majd "füvet", ahogy Noki "munkahelyiebédelősbarátnőmmel" hívjuk a déli saláta főzést:-)

Kudarcot vallottam viszont a bio tönkölypehellyel, ami szerintem, annak ellenére, hogy sok íze nincs, nekem ízlik, és időnként szívesen fogyasztom tejjel, de Ő nem enné meg, legalábbis egyelőre:-) Egyébként igen nehéz olyan műzlit találni, amiben nincsenek csoki galacsinok, vagy cukor, még abban is találtam, amit úgy reklámoznak, hogyha azt eszed, tuti sovány és izmos leszel.......

Ha van otthon alapanyag (bár ahogy mondtam, nem jellemző, hogy tele a hűtőnk, egyszerűen azért, mert nem vagyunk azok a raktározós, szépen felírós és bevásárlós bagázs), akkor szívesen készítek reggeli/délutáni szendvicseket a páromnak, és a bio tönköly kenyerek közé mindig becsempészek egy kis vegyes csírát, vagy saláta leveleket:-) Mindig örömmel csomagolok neki, és nagyon szeretem, amikor ilyen maileket kapok, mint pl. az előbb, tárgy:finom "két szendó kampec!"

Nem vagyok az a tipikus háziasszony, és szerintem nem is leszek az. Ha van kedvem, akkor főzök valamit, ha meg nincs, akkor eszünk, amit találunk. Levest is csak 1-2 éve kezdtem el megtanulni és időnként főzök is..... Volt oylan kolléganőm, aki egész nap azon görcsölt, hogy mit főz aznap a pasijának, mit kell bevásárolni hozzá, és jajistenem, másnap akkor mi legyen a menü. A pasi meg egy idő után teljesen termsézetesnek veszi, hogy minden este meleg kaja van az asztalon, és egy köszönömöt sem bír kinyőgni. Ha én főzök, akkor mindig örül a kedvesem, pláne, ha nagy ritkán megcsinálom a híres almatortámat:-)

Tegnap este együtt edzettünk a pincében! Pasim úgy döntött, hogy lecipeli a szobabicajt, és amíg én futok, ő addig teker. Rájöttünk, hogy nincs a lakásban egy rádió sem, még egy kis elemes példányt sem találtunk, és az ugye nem ér, hogy nekem van menő ipod, ő meg hallgassa a futószalag csattogását?????? Végül Ő a mobilján hallgatta a rádiót, míg én a jó kis szerkezetemmel futottam, és meg kell hogy mondjam, sokkal visszafogottabb mozdulatokkal fűszerezve, mint amikor egyedül nyomom. Egyrészt, ha nagyon hadonásztam volna, tuti fejbe suhintom, másrészt nem akartam ordítani a kedvenc számok általam is ismert sorait, mint ahogy azt egyedül tetszem, mert másnak nem túl élvezetes (főleg, hogy még a refréneket sem tudom jól, és az "óbébiket", vagy az "ÚÚÚÚÚ" részeket tudom a legjobban)

Eredmények: 35 perc (mivel májat sütöttem, ennyi időm maradt addig, amíg lejár a sütő..), 3,5 km, 264 kalória. Pasi adatai: 35 perc, 10 km (onnan tudom, hogy teljesen mellém húzta a bicajt, és időnként néztük egymás kijelzőit:-)))