Piroska és Farkas

Na, ezt ide, későbbi okulásom miatt is be kell vésnem (folytatva a "túl kreatív" bejegyzésemet ill. annak nyomvonalán haladva), bár szerintem nem felejteném el egyébként sem.

Állok az elegánsan berendezett bank egyik irodájában, kezemben a sorszámommal, és várok a soromra, "ön előtt várakozók száma:4". Most váltottam bankot, mert a nagy zöld előzőből egy időre kiábrándultam (a piacra érkezésem pillanatától ott voltam, ideje volt kipróbálni mást is), és az új, általam választott pénzügyi intézmény mindig is nagyon szimpatikus volt nekem, eddig nem is csalódtam, és most sem velük van bajom -kifejezetten elégedett vagyok a kedves és pontos kiszolgálással, a pénzügyi ajánlatokkal, stb., sokkal inkább a szórólap fogott meg, melyet ott találtam az állványon és várakozásom közben lehetőségem volt tanulmányozni azt. Lepörgettem magamban a folyamatot, az ötletelést, vajon hogyan jutottak el a végső, nyilván legtökéletesebb megoldáshoz, hogyan prezentálták az ügyfélnek, mennyit gyötrődhetett a szövegíró, míg megfogalmazta a lényeget, ami így szól (20. születésnapi rendezvényről szóló havi hírlevél fejléce):

"A 20 év az 20 év,

 a buli az buli!"

Valóban, és belekötni sem lehet, mert ami az, az az...

A szombati könyves napom elmaradt....Azért is különleges alkalom lett volna, mert sosem indultam még úgy el otthonról, hogy márpedig ma könyvet fogok venni, csak akkor került új példány a birtokomba, ha éppen arra jártam, megláttam és megvettem, ajándékba kaptam, vagy a papám régen mindig hozott haza egy csomó új könyvet, mikor megkapta a fizetését. Sajnos - ez az én hibám- valahogy nem fordítottam elég figyelmet erre, vagy talán pénzt vagy az időt sajnáltam rá (mármint arra, hogy elmenjek egy könyves boltba), nem is tudom.....Persze, azért mindig van mit olvasnom, de közel sem annyit töltök el egy jó könyv társaságában, mint amennyit régen.

Ennek kapcsán fontosnak tartottam, hogy megemlékezzek az első olyan könyvről, amit ténylegesen olvastam, és nem nekem mesélt belőle valaki, és annak írójáról, a nagy mesélőről, Benedek Elekről, és az ő Világszép nádszálkisasszonyáról, és persze megannyi csodás mesekönyvéről!!!! Apukám kislánykoromban egy régi lexikonból megmutatta nekem a "bácsit", aki a kedvenc történeteimet írta, és onnantól méginkább nagy becsben tartottam az én mesés köteteimet, és azt gondoltam, hogy Benedek Elek egy jóságos manó bácsi, mert ki más tudhatna elmesélni ilyen csodálatos történeteket???!!! Most, hogy gondoltam rá, és újból megkerestem egy fotóját, látom is, hogy mitől gondoltam Őt manónak!:-)))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Az igazán hangulatos reggelek azok, amikor nem az óra csengésére ébredünk, hanem csak úgy, magunktól, és ezért már este átkódol az agyunk egy másfajta, nyugodtabb alvás módra, amikor nincsenek időkorlátok, addig alszunk, amíg jólesik.

Szépen, lassan érkezem meg valahonnan, varázslatosan messziről,  az álmaimból....... már majdnem ébren vagyok, de a szemeimről még nem tudom felhúzni a redőnyt, csak megfigyelek, vajon Ő is felkelt -e már. Nincs mellettem, és mivel a kutyák sem rohantak le hirtelen (még azt is meghallják, ha résnyire nyitom a szemem), biztosan  a reggeli hosszú sétájukra mentek.
Kint apró hópihék kergetőznek a szélben, éppen csak belepik a házak tetjét és puha köntösbe öltöztetik Titusz ágait.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Találtam egy csillárt, amelynek a felfüggesztése még a miénknél is jobban aggasztana, ha a nappalinkban lógna. Nem állítom, hogy ez gyógyír a problémámra, de azért jó volt látni:-)))

Íme:

Régen nem volt ilyen hideg, mikor kidugtam a lábamat nyújtózás végett a takaró alól, gyorsan vissza is kifliződtem. Általában a párom cuppanósa ébreszt, mikor viszi ki a kutyákat, de mikor a másik oldalamra kifliztem, látom, hogy ott szunyókál, és igen nehezen volt hajlandó felkelni:-))) 

 Viszont, mikor elindultunk, láttam, hogy a varázsmogyoró megmutatta piros virágait, ill. csak a kezdeményeket, szerintem hétvégére már pompázni fog, és akkor le is fotózom.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mivel a februárt jelöltem meg újabb határidőnek-még jó, hogy nem mondtam, hogy az eleje, így mehetek 28.-án is, hogy új nőgyógyászt keressek és találjak is magamnak, ezért ismét foglalkoztat a téma. Van egy kiszemelt doki, akihez a volt kolléganőm jár, és akinél Eszti barátnőm ikrei is születtek (szintén lombik babák, egy fiú és egy lány, és olyan szépek!!!-csak képen láttam őket, tényleg, fel is kéne hívnom Esztit), és őt keresi ma fel a kolléganőm, aki teszteli nekem, és megígérte, hogy minden általam felállított kategóriát pontoz majd:-)))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tegnap újabb kiképzésen vettem részt, vagyis meglátogattam az unokanővéremet, és a két kiscsákót,  az ikreket, akik már hamarosan másfél évesek lesznek -pedig olyan, mintha mostanában születtek volna..... Tüneményes két kispasi, és annak ellenére, hogy ikrek, semmiben nem hasonlítanak egymásra (bár gondolom ez nem olyan meglepő, mivel "lombik módszerrel készültek").

A nőgyógyász szerint (ahol persze ezer éve nem jártam, és akivel szakítottam) nagy valószínűséggel pályázok én is az ikres anyák pozícióra, mivel a mamámék is ikrek, és a 2. generációval és anyai ágon erre nagyobb az esély, de ebben nem vagyok biztos. A pasim ennek nagyon örül, és reménykedik, hogy hátha így lesz, szeretne ikreket.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Hiába érzem úgy, hogy nem készültem fel az anyaságra, és meghosszabbíthatom még a "gondtalan gyermekéveimet",:-))), ha a kis VUK már 26 éves, akkor bizony öregszem.....

Más volt akkoriban, nem volt videónk, és ha moziba vágytunk, nem válogathattunk ennyi intézmény és annak ennyi terme közül. Leginkább a Tátra mozira emlékszem, és ott is egy program ment hetekig, egyetlen vászonnal, viszont azóta sem látott fincsi pereccel. Talán ezért is, meg persze főleg Dargay Attila zseniális rajzainak köszönhetően a VUK szinte mindenkinek a kedvence lett, és kivűlről fújtuk betétdalát, amely számos örs- és rajinduló lett, mint ahogy az én általános iskolámban is, ahol én lettem a VUK örs vezetője. A részletekre nem, de a lelkesedésemre emlékszem, ahogy vagdostam a Vuk képeket, és írtam be az örs napló elejére a dal szövegét. Volt vuk kifestőm, radírom, tolltartóm, és előszeretettel másolgattam az összes mesebeli rókát a könyvből is, amit színeztem, kivágtam, ragaszgattam...

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Azt kell mondanom, hogy nem szeretem a prezentációkat, ill. nem a kedvencem a prezentálás sem, és általában már napokkal előtte elkezdek nyugtalankodni miatta, ami később erőteljes izgulásba csap át. Sajnos, rám nem érvényes az a biztatás, hogy majd idővel belejövök, mivel csak pár éves rutinos prezentálóként kezdtem izgulni a szerepléstől, magam sem értem az okát, vagyis ellenkező irányban haladok, mint kéne.

Abban nem vagyok biztos, hogy látszik is az előadás közben az izgulászgatásom, de engem legyengít, és aki ismer, az alig hiszi el, hogy nekem is gondot okozhat a szereplés:-) Pedig de.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Amióta leírtam a "csillárleszakadási-szorongásomat", azóta mégjobban figyelem:-) vagyis nem is olyan vicces, úgyhogy:-(

Mindenesetre, megragadok minden lehetőséget, és beteszem ide is a mai képeket a gerenda és a vascsavarok kapcsolatáról (nagyon pókhálós, most vettem észre a képekről), hátha véletlenül erre téved egy "felfüggesztési szakértő", és talán egyszer én is megnyugszom, hogy jó helyen van ez az alkotás, és ennél biztonságosabban már nem is lehet rögzíteni.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Már azt hittem, hogy megúszom a csákós bulit, mivel a párom még 6 körül sem ért haza, és a telefonban sem említette meg az esti programot, én meg ugye lapítottam, hátha elfelejtette, nem fogom én emlékeztetni:-))) Most ért haza, és kiderült, hogy rosszul emlékezett, és holnap lesz....

A szomszéd kicsik a legaranyosabb gyerekek, imádjuk is őket, de teljesen lefáradtunk tőlük!!!! A kissrác 4, a lányka 2 éves, szépek,  aranyosak , és szerintünk szuperül nevelik őket a szüleik, akik maguk is nagyon jófej emberek, és valószínűleg az ő kiegyensúlyozottságuk, vidámságuk, jó humoruk, következetességük és a nagy-nagy szeretetük az, amitől ennyire édesek a gyerekeik.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Megint nagyon megkaptuk odaföntről, erős, haragos szelet küldtek ránk, ezért még hajnali háromkor is a kapcsolatunkat elemezgettük az ágyban (felkeltetem a pasimat, hogy nem tudok aludni, és legyen szíves beszélgetni velem), és hallgatóztunk, amikor a legnagyobberővel jött a széllökés, hogy vajon mi törik le, mi repül be a tetőabalkon....
Ennek ellenére korán keltünk, mert hamarosan jön át két kiscsíra (ahogy Maricka Zsolti haverja mondaná:-), 4 és 2 évesek, és átdobják őket egy délelőtti megőrzésere.

A tegnapi steak house dolog nem volt túl jó, vagy legalábbis nekem volt rossz a hangulatom, pedig a vastag húson kívül volt még sali és lazac is, ami a kedvencem. Azért ezt a smartos dolgot odadörgöltem E. orra alá, bár nem lovagoltam a témán annyira, mint azt elterveztem:-)

Pasim egész hétvégén dolgozni fog, egy hétfői tenderre készül, én meg még kitalálom, hogy mihez lesz kedvem. Amihez biztosan nincs, az a ma esti program, de nagyon úgy fest, hogy nem tudok kibújni sehogysem: egy bank rendezi a nagyszabású születésnapi buliját az arénában (azt hiszem), a dolgozóinak és fontos partnereinek,  és hivatalosak vagyunk rá a párom által (mint fontos partner:-), és úgymond ő nem teheti meg, hogy nem megy el, mert számítanak rá, nekem meg feszítenem és mosolyognom kell mellette, és jópofáskodnom, meg kezetfognom, és csacsognom.....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Reggel még úgy terveztem, hogy ma hamarabb végzek, és talán kivételesen este 6 előtt haza is tudunk érni, de sajnos ez mostanra már megdőlt, mivel a párom még az autópályán repeszt vidékről, ahol egész napos tárgyaláson, ügyféljópofáskodásos-ebéden vett részt a kolléganőjével, aki az én kolléganőm volt még az elmúlt héten (ez egy másik történet:-).

Este hivatalosak voltunk egy vacsorára a barátainkhoz, amit már több mint egy hete lefixáltunk, de tegnap este Ők módosítottak a programon, mivel nagy hirtelen mindkét régi kocsijukat pont ma vette meg valaki, és mivel a Pasim sem tud besegíteni a vidéki út miatt, így most macerásabban közlekednek és érnek haza, és nem tudják megsütni a húst, és menjünk inkább el a steak hous-ba.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nagy csokor fehér rózsával jött értem a párom tegnap este,  fehér lovon (na, jó, négy keréken, de úgy romantikusabb, és a mesében szoktak lenni túlzások, kiszínezések, stb.!!??), névnapomra, bár a Piroskát senkivel sem tudatom (már aki ismer, ill. csak ritkán), és nem is ünneplem, de mint mondta, neki ez is nagyon fontos:-)

Annyira szép, halványszínű, vaskos szirmú, nagy virágai voltak, és olyan sok, hogy ilyenkor legszívesebben leszárítanám az egész csokrot,  egy magas üvegkeretbe tömörítve örökre nálam maradnának, viszont úgy nem élvezhetem egy napig sem, ahogy a bimbói kinyílnak, és sosem érheti meg a teljes pompáját, amiért igazából kihajtott a rózsatőről. Végül egy nagy üvegvázábe tettem, és reggelre ki is bontotta a szirmait, és olyan jólesett a látványa, egy ilyen viharos éjszaka után....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mivel már úgyis belekezdtem, most aztán jól elmagyarázom majd, hogy miért is nem vezetek, amikor ott van a vágyott kiskocsim......

Miután a kis micra mindkét ajtaját lekapták, és az orrát is kijavították, már nem is szerettem annyira, és rájöttem, hogy milyen védtelen vagyok vele, és egyébként is mindig egy fekete kis dzsipre vágytam (jó, túúúúdom, micsoda igények), pontosabban egy háromajtós RAV4-re, és ha valamit nagyon szeretnék, akkor beindul a gépezet.....Minden nap végigböngésztem a hirdetéseket, amíg két hét múlva megtaláltam ŐT, az akkor 10 éves is elmúlt fekete kisördögöt, és persze meg is beszéltem a találkozót a tulajjal, bár a párom kijelentette már az elején, hogy egy vadiúj, pár hónapos, részletre vett és ráadásul törött kocsit nem fog lecserélni, mert ráfizetés az egész!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Igazán itt lenne az ideje, hogy elkezdjek vezetni, és végre használni a baráti segítséggel megszerzett jogsimat, és a kis smartot, amire régóta vágytam, és mégsem vezetem.

Réges régen, amikor először elmentem és beiratkoztam kreszre, és sikeresen le is tettem a vizsgát, amit a vezetés követett, na azt valahogy már nem csíptem annyira, hogy miért, nem tudom, és egy idő után kimaradoztam. Pár év múlva ismét előkerült a téma, de addigra elévült a kresz vizsgám, így újból mehettem tanfolyamra, ahol a vezetővel siekrült leboltolnom, hogy ne kelljen bejárnom, csak elugrom hozzá a rengeteg sok intéznivalóm között felszabadukó fél órában, és elmagyarázza, amit esetleg nem értek - volt ott egy csomó olyan kanyarodós ábra, fúúú.....Ismét siekres vizsgát tettem, majd jött a rutin, ami már kezdett jobban megviselni, főleg a hátrafelé parkolgatás és a jobb oldali tükör használata, de mint más is, végül ezt is megugrottam.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A mai nap is egyike azoknak, amikor mintha az idő lassaban peregne,  a fejemet egy nagy súly húzná lefelé, és alig bírom a tenyremre könyökölve tartani, hogy le ne essen a kampányterveim tetjére, és persze ne igyak meg egy jó nagy KV-t (a céges KV gép meg, aminél olcsóbbat már nem is lehetett volna venni, állandóan bedöglik, és most már csak bukósisakban merészkednék a közelébe, vagy talán úgy se), amiből meg igazából csak az amerikai típusú, poharasak a kedvenceim, és olyan bizony errefelé nincs is.  

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Még nem hullott le egy tűlevele sem, de az ágai élettelenül, szárazan lógtak a föld felé, lejárt az ideje, a tündöklése karácsonyfaként, így ma délelőtt levetkőztettük, és ismét "csak" fenyőfa lett belőle.

Amikor cserepes fenyőt vettünk (tavaly rögtön kettőt is, mert mindkettőnknek egy másik fa tetszett, és a pasim szerint, ha egy növényt már kihúzunk a helyéről, akkor nem szabad visszatenni, és mivel a kertészet két különböző pontjáról kezdtünk el a bejárathoz ráncigálni egy-egy fát, így ott szembesültünk azzal, hogy kettőt választottunk.

Egyszer a drágakertészetbe megtalált egy kis cserepes kaktuszt eldobva a földön, nem is volt szép, de persze betettük a kosarunkba. Mivel mindig kidőlt, javasoltam, hogy rakjuk le egy polcra, úgysem kell senkinek, törött a cserepe is, és visszafelé elhozzuk. Természetesen egy fél óra múlva nem volt ott, ezért a kedvesem átfésülte az egész terepet, az össze eladó ezt kereste, és biztosították, hogy senki nem látta és nem vette meg, vagyis valószínűleg kidobták. Míg Ő a kocsiba pakolászta a növényeket, én visszaszaladtam, és vettem neki egy hasonlót, de hiába, az nem volt az igazi...-és még én vagyok a növény őrült, ő cikiz engem...), akkor hamarabb leszedtük a díszeket, és hidegebb helyre vittük a fát, és nem volt olyan szomorú megválni tőle, mivel még reménykedtünk, hogy tavasszal elültethetjük, és örökre a kertünkben marad (csak az első közös fánk maradt meg kiültetés után, az is a mamámék telkén, és miután most felépült a házuk, átültették, és sajnos az is kidöglött -ezért idén már nem is akartunk cserepes fát). Olyan szárazak voltak már az ágai, hogy ha hozzáértünk megtörtek, így óvatosan kicibáltuk a kuklatároló mellé, vagyis az utcán végezte szegény.......
Önzőség, hogy kivágott fát állítunk, túúúúdom. Mert másik oldalon meg mennyire szeretek fát ültetni, és karácsonkor meg örülök egy kivágott fenyőnek, hagyomány ide, vagy oda.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Hé, pasik!!!! Ne a kis kék tablettára koncentráljatok, inkább vegyetek be egy romantika kapszulát, szerintem arra nagyobb szükségetek van, és talán nekünk is!:-)

Ha a férfiak tudnák, hogy milyen keveset kell tenni ahhoz, hogy levegyenek a lábukról minket!?? Vagy talán tudják, de a legtöbben mégsem törik magukat, max. az elején, hogy  apróbb kedvességekkel színesítsék hétköznapjainkat, pedig egy egészen kicsivel is beérjük, és hetekig elegendő lenne, hogy táplálja a lelkünket, csillapítsa az ott található romantika-éhségünket, ami egy kis, rózsaszín, felhő alakú, és köd állagú részünk.:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ma ismét belevetettem magam a kampányok sűrűjébe, és bogózgatom az elmúlt három nap eseményeit, válaszolgatok a mailekre, egyszóval próbálok ráhangolódni az előttem lévő kockás füzetben pontokba rendezett és megoldásra váró feladatokra. Ami a legjobban nyomaszt, az egy nagy tender, amit már 2. hete tolok magam előtt, bár igaz, hogy csak január végén prezentáljuk.

Reggel annyira le voltam lombozódva, hogy be kell jönnöm, és sehol egy karácsony, vagy valami hosszú szünet, amit várni lehet, hogy otthon lehessünk, belesüppedhessünk a semmittevésbe, és élvezzük a házat, a kertet, a kutyák és madarak társaságát, és főként együtt lehetnénk....A kocsiban a párom minden érvet felsorakoztatott, hogy miért kell jókedvűnek lennem, mint pl: "nézd, süt a nap, van szerelem, van szeretet, van házunk, mindjárt jön a hétvége, itt ülünk együtt", és ezek mellé én magam is belegondoltam, hogy be kell tennem a nagy fenekemet a saját kis szobámba, egy szép irodába, mi a fene bajom van, mégsem a szenet kell fehoznom a bányából, vagy futószalag mellett csirkéket pucolnom (húú, láttam olyat, és borzalmas), de csak pillanatnyi enyhülést hozott a lelkemben mindez. Na jó, nem drámai a feszültség, de olyan keveset vagyunk otthon!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Még mindig krumpli az orrom és szörcsögök, úgyhogy a pasim reggel rábeszélt, hogy a szerdát még töltsem otthon, és egyszer próbáljam kipihenni magam. Na jó, engedtem, és a mai napot a Mamáméknál töltöttem, henyéléssel, alvással, eszegetéssel, és élveztem, hogy ápolnak.

Joepapa, vagyis apu, aki ezen a néven nyomul a pókerbajnokságon, kedd esti fellépésén bekerült az első 5-be, ami azt jelenti, hogy automatikus nevezéssel bejutott a szombat esti 500 dolláros bajnokságra:-))) Persze kedden még éjfélkor is ezt ünnepelték a párommal, telefonon, és ezért ma reggel egy pezsgőt vitt neki a pasim, és egymás hátát lapogatva, teljes egyetértésben magyarázták, hogy kinek milyen lapja volt, és miért dobta el ezt vagy azt, és a pasim miért esett ki olyan gyorsan. Így már körvonalazódik is a szombat esténk:-)))

Egy regényben olvastam a főszereplőnő fejfájás-kategóriáit, amit kibővítve azóta is alkalmazok, és a környezetem rögtön tudja, hogy mire lehet számítani velem és a fejemmel kapcsolatban:-), tehát egyfajta használati utasítás hozzám, fejfájás esetére. Ezennel bemutatom a kategóriákat: enyhe, közepes, komisz, és az én külön fejleszelétsem: extra komisz.

Enyhét általában kiheverem napközben, egy nagy kávéval, vagy egy jeges kólával, vagy egyszerűen elmúlik. Általában mindegyik típus a homlokom jobb oldalán érezteti hatását a legjobban, ill. a szemöldökök körül.
Közepes már makacsabb fajta, és ahogy a többiek, legtöbbször koradélután érkezik, és általában 1-2 gyógyszerrel elüldözhető.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Bontogatja a szirmait a hóvirág a kertben, pedig nagyon korai még, és itt a tavasszal nyíló lila virágom is, ami már virágzik....

Talán a varázsmogyorónak kellene  virágokat bontani ilyenkor, de mivel  tavaly ültettem, ez lesz az első fellépése nálunk, és nem ismerem a szokásait, de még csak rügyeket hozott.

 

Amennyire szombaton örültem a kis megfázásomnak, és akkor még ártalmatlannak hittem, mostanra a vírus kimutatta rosszabbik oldalát, és egyáltalán nem mondhatom, hogy barátságos szándékkal látogatta meg a szervezetemet.

Tegnap esti lefekvéskor mélyinterjút készítettem a párommal ( a módszer akkor alkalmazzuk, ha a megkérdezettek sajátos és egyedi szemléletéből, gondolkodásmódjából, élettörténetéből eredő, lehető legmélyebb szintű értékeléseit kívánjuk megismerni), hogy vajon szeretni fog -e akkor is, ha a mostani állapotom idősebb koromra állandósulni fog?

Mire gondolok: ahhoz, hogy az éjszakát a megfázás okozta oxiégénhiány miatt túléljem kékülés nélkül, kénytelen voltam felpolcozni vagyis inkább felpolcolni a fejemet, és több párnát nyomkodtam alá, így majdnem úgy aludtam, mint szegény Nagypapám, aki szinte ülve tudott csak aludni (gyerekkoromban ezen mindig nevettünk, hogy a papa ül az ágyában. Egyébként Papa csoda egy fazon volt, de erről majd máskor). És mint a délutáni próba szunyókálásomból kiderült, hiába a magaslati levegő, és hogy fél méterrel a párom felett van a fejem, a pozícióm párosul egy nőiesnek cseppet sem nevezhető hortyogással, szörtyögéssel, és nyálcsurgatással (bár ez utóbbi egyébként sem ritka nálam, ha igazán jóízűn alszom....ciki vagy sem, ez van). A komoly hangvételű, jövő kutatós kérdezősködésem inkább humoros, egymás alvásiszokásait ecsetelő, részletesen leíró és bemutató félórába torkolt, de nem tudtam meg, hogy vajon lehet -e vonzó valaki a mostani állapotomban, bár sejtem a választ:-)))) Különben a Pasim szerint a nyálcsurgatásom kifejezetten helyes!!???? (na nem úgy kell elképzelni, hogy alvás után arra ébredek, hogy hullámzik a fejem alatt a víz, vagy hasonló, jó????

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Csodás idő van!!! Süt a nap, a bárányfelhők száguldoznak a égen, és én napozok a kertben, és élvezem a router előnyeit!!!:-))) Igen, igen, belátom, hogy nem csak arra jó, hogy a párom az ágyban tudjon pókerezni, azért más előnyei is vannak, mint például ez...

Mára már teljesen kiütött a megfázás, vagy a vírus, ki tudja mi ez, de már egyáltalán nem kellemes, hogy küzködök az oxigén felvétellel és varjú hangom van.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ültünk a nappaliban, én egy régi, kopott kockás plédbe burkolózva, a párom meg az új technikai kiterjeszkedését élvezte, mivel a lakás és a kert bármelyik pontján eléri az internetet, ölében az új gépével. Szeretem ezt a plédet, bár már ideje lenne kidobni, annyira kopott és van rajta egy jó nagy lyuk is, de pont azért jó belekunkorodni, mert jól megrágta az idő, már nem szúr, jó puha, jóleső érzés, amikor a bőrömhöz ér.

A semmi különös napokat szeretem a legjobban, amikor miénk az egész nap, nem kell néznünk az órát, nem kell mennünk sehová, nem állítanak be váratlanul, és a telefonomat is kikapcsolom, hogy egy kóbor hívás se tudjon kibillenteni a lélekmelegítésből. Ma még az is jólesett, hogy egy kicsit bedurrant a torkom, és benáthásodtam, talán azért, mert ettől mégjobban esetta meleg pokróc és a forró kakó, majd a forró tea (és legvégül a neocitrán, mert a kellemes megfázós pokróckodásom délutánra azért átbillent a kellemetlenebb szintre:-), és indokoltabbá tette, hogy miért is feszem a párom mellé fészkelődve egész koradélután a nappali kanpéján.
Néztem az eget, szép napos-felhős idő volt, és a megszokott "csend", amit megtöltenek a messziről érkező de ismerős zajok, úgy mint a sarkon lakó kutyák ugatása, vagy a kerti halk, tó csobogása.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Csodálatos! A Pasim fel van villanyozva, vagyis routerezve, és kitörő örömmel közölte, hogy mostantól már az ágyban is tud majd pókerezni esténként, mivel Endre ma bekötötte ezt a kütyüt!!!! Ennyit a romantikus estékről......Mostantól 6-an leszünk az ágyban: mi ketten, a három kutya és a gép:-)))))

 A fürdőszobánk története folytatódik. először is, végleg szakítottunk Csigával, aki a víz- és villanyszerelőnk, és aki marha lassan és mint utólag kiderült, borzasztó drágán is dolgozik. Kb. két hónapja eljött, felmérte a munkát (12 nm-es fürdőszoba, ahol már a vizet és a villanyt a előző gépész kialakította, csak be kell kötni a kádat, a két mosdót, a wc-t és bidée-t, és a villanyvezetékeket kellett csak kicsit odébb vinni, vagy átkötni). Erre adtunk neki 55 ezer Ft-ot az elején, vagyis a Pasim, és annyit fűzött hozzá, hogy legyen ez elég mindenre. A gyorsaságáról már írtam, hogy vagy 8-szor járt nálunk, és általában egy egész napot szöszölt ott 2 fiatal sráccal, akiket irányított.

Karácsony előtt nem sokkal hívott minket, hogy számoljunk el, mert tartozunk még 110 ezer Ft-tal!!!???? Szóval 170 ezer Ft-ot akart kérni a munkákért.....Totál bepipultam, és a párom elkértem mailen az elszámolást, hogy szerinte miért ennyi és kifejeztük rosszallásunkat. Csiga ecsetelte, hogy órabérben 3-an dolgoztak nálunk??!!!! Órabérben, miről beszél, ott teázgatott nálunk órákig, meg habos kakaót ivott, meg sörözött a papámmal?????? FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Megint megszívtuk......

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A vasárnap este főzött újévi lencse levesem vajon ma még ehető? Hány napig lehet tárolni a hűtőben (a benne főtt csülköt már a 4 órás főzés után kivettem, és azóta lefóliázva kint figyel a teraszon - tegnapelőtt akkora szélvihar volt éjjel, hogy csak úgy zengett a csülkös fólia, de egyikünk sem bírt már kimászni az ágyból, hogy levigyük az időközben kicsit megüresedett hűtőbe)? Már csak azért is izgulok, mert négyen jönnek át hozzánk kajálni, és mivel időm sem lesz bevásárolni, éppen csak hazaesünk a melóból, gondoltam (és ezt meg is hirdettem az érkezőknek), hogy kiehetnénk a maradékokat a hűtőből, úgy mint lencseleves, csípős csirkeszárny, virsli, és még gyártok hozzá majonézes kukoricát.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Annyi kóbor kutya van a környékünkön...Talán a szilveszteri petárdák miatt elmenekültek otthonról, mert némelyiken még nyakörvet is látok, vagy talán sosem volt rendes gazdijuk.....így aztán, ha a Mamáméknál, vagy nálunk akad valami csont, vagy kajamaradék, amire már senkinek nem fáj a foga, akkor kis zacsikba gyűjtjük, és ha útközben találunk egy kószáló ebet, akkor legalább annyit teszünk érte, hogy megetetjük, ha mással nem, akkor jutifalattal (amikor a mi három szőrös gyerekünknek vásárolunk, mindig veszünk a kocsiba az ismeretlen ebek kedvjavítása érdekében külön jutit).

Az utcánkban van egy állatbarát hölgy, aki be is gyűjti a kóbor négylábúakat, akár cica, akár kutya, és próbál gazdit szerezni nekik, de addig is a kertjében laknak, vagy páran kiváltságosként a lakásba is bejárnak. Legújabb pártfogoltja Csibész, aki már nem fért el ill. meg nála a többi kutyival, így a vele szemközti telken tartja (amíg a félkész házat nem sikerül a tulajnak eladni, addig megengedte, hogy Csibész átmenetileg odaköltözzön), és ott kap kaját is, és mi is oda hordjuk a kajamaradékok nagy részét.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

 

Ha például azt mondanám, hogy gyönyörű őszi leveleket kaptam, lepréselve, és egy fotóalbumba beragasztgatva, akkor tuti fura lennék, "aha, de jó".....Pedig nekem tetszene, és most, hogy így leírtam, eszembe is jutott, hogy jövő ősszel préselek is leveleket, és az őszi fotóinkat így rakom egy albumba a színes levelekkel (ja, persze nem ezt kaptam karácsonyra). Tényleg igaz, hogy most már jó nagy ajándékokat kell venni, és sodródunk ezzel a nyomasztó kényszerrel, hogy "nagyot kell venni".

Idén nem voltam túl ötletes, be kell vallanom, így a párom kapott egy "bácsi" táskát, amit igazából irattáskának, vagy valami hasonlónak hívnak, mert amikor a business pasit alakítja, és ölönyben jár dolgozni, akkor igen érdekesen mutat a régi táskája, aminek lefoszlott a bőr a tetjéről, és be is rosdásodott a füle. Így megtaláltam egy olyan példányt ebből, ami nem túl öreges, nem túl ilyen, nem túl olyan, és ez volt az ajándék, ill. kapott egy szuper póker készletet, zsetonokkal és egyéb kiegészítőkkel, mert tudtam, hogy ilyet szeretne, és azért is, mert reménykedtem benne, hogy akkor legalább majd "élőben" játszanak, és nem mindig a neten. De azt hiszem, hogy ebben tévedtem, mert a Papámmal azóta is online póker bajnokságon indulnak, és minden este telefonon tartják a kapcsolatot, hogy ki hol tart, és kinek hányasa van, és mit blöfföljenek....De azért nagyon örült neki a párom, és esténként azért kinyitotta a nagy ezüst táskát, amiben a készletet kapta, és átsimított a zsetonokon az ujjával, majd becsukta...:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Milyen furcsa, hogy időnként mennyire várjuk, hogy haladjon az idő, hogy túllépjünk eseményeken, vagy éppen arra vágyunk, hogy teljenek gyorsabban a napok, peregjenek a percek a homokórán,  hogy elérkezzen az a dátum, amikor "valami történik". Közben, minden felgyorsított óra, nap, perc egyre közelebb visz minket az utolsóhoz, és ez elszomorít. Miért sürgetjük az időt, amikor úgyis annyira rövidre van mérve?????

Tudom magamról, hogy rossz az életfilozófiám, vagy a felfogásom, vagy ahogy feldolgozom a meg nem változtatható tényeket, és irigylem azt, aki fájdalommentesebben éli az életét. Hiszen én nagyon szerencsés vagyok, és gyönyörű dolgokat élhetek meg, és szeretnek, és én is szerethetek, a szeretet minden féle kiterjsztésével, tehát nagyon jól vagyok! De mégis, számtalanszor szomorú vagyok a boldogságomban, hordozom mások bánatát, és cipelem a lelkemben, és fűzöm, kombinálom, és gyötrődöm olyan dolgokon, amelyeken kár is gondolkodni, mert meg nem változtathatom, mint pl. az öregség. Nem attól félek igazán, hogy én megöregszem, hanem pl. attól, hogy a mamámék lassan 60 évesek lesznek, vagy sajnálom a Nagypapámat, aki egyedül van, mert a Mama meghalt 5 éve, és sajnálok idegen embereket is, akik idősek, hajlott háttal, lassan botorkálnak az esőben, egyedül, vagy az öreg, kóbor kutyát, akit senki nem ölel, stb. Hjaj...

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

El vagyok kenődve, nagyon. Pasi annyit dolgozik, és ha meg éppen nem, akkor annyit telefonál munka ügyben, hogy kezdek kibukni rajta. Ha meg esetleg otthon vagyunk, akkor lehangolt, kimerült, befásult.

Jönnek az ünnepe. De most ezzel sem tudom magam feldobni, meg azzal sem, hogy végre kész a kádunk!!! Már fürödtünk is benne, bár meg kell mondjam, hogy először csak én vetettem bele magam az illatos habok közé, pár nappal ezelőtt, Ő elaludt a nappaliban a TV előtt, este 8 előtt, mert kidöglött a sok prezitől, tárgyalástól, állásinterjúztatástól,.....Felmentem, begyertyáztam a kád környékét, egy karácsonyi égősort dobtam a mosdó pultjára, beüzemeltem egy illóolajos párologtatót, benyomtam a zenét, és elmerültem az új fürdőszoba hangulatában, és a nagy forró vízben. Bár nem a legromantikusabb új fürdőszoba felavatás, de azért isteni volt végre kádban fürdeni!!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Most jöttem vissza egy jó kis barátnős-lélekbúvárkodó-egymásszavábavágós ebédről, ahol a 2 óra alatt éppen csak felvázoltuk az eseményeket egymásnak Lucival, és csapongtunk oda meg vissza, és próbáltuk kitenni az összes fontos infót, ami csak történt az elmúlt két hónap alatt. Mert olyan régen találkoztam már ezzel a barátnőmmel, aki pedig az egyik nagy kedvencem, és nagyon is fontos nekem, dehát a rohanás, az idő, stb.......

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A Pasim és a Papám most már a tőzsde mellett ráharaptak a pókerre is, és mire hazaértem, valami online partyn vettek részt, és magyaráztak egymásnak, hogy mit kellett volna bedobni, vagy eldobni???

Tegnap óta beteget jelentett a drágám, és otthon pihenget, miközben a Papám tőzsdézik, és ezek ketten hol az indexeket figyelik, hol nyomják a lapokat, vagy esetleg a sport1 előtt ülnek asztalra feltett lábakkal. És ha telefonálok, hogy hogy van (mert reggel és este marha szarul van állítólag), akkor érdekes módon egészen jó a hangja, és Aput hallom a háttérből, ahogy kommentálja az eseményeket, és úgy hallom, hogy alig várják, hogy lekopjak a vonalból???!!:-))))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Félve mentem fel az emeletre, hogy  vajon milyen lett a szín, mi tört össze, esetleg valami folyik, vagy megrepedt, leesett, kidőlt, megkarcolódott, de elsőre nem tűnt fel semmi. A festő fiúk még fel is mosták a fürdőszobát, és bár még jó vizesek voltak a falak, és a színválasztásunk nem túl merész -a színkártyán még elég erős színnek hatott, most leginkább is fehér lett a falon- de bájos lett a feslő fürdőszoba!

Tisztítószerekkel felfegyverkezve megpróbáltam minden baktériumot kiírtani, hogy csak később jöjjenek vissza, kétszer később:-))), lecibáltuk a védőfóliát a kádról, és még száradás előtt megkíséreltük lekapirgálni a csempére folyt festéket.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Újabb angyalok érkeznek a mézeskalács házikónkba, akik éppen erre tartanak egy taxival (csekkes, kettes kód:-). Túúúdom, lélektelen így angyalokat szerezni, de mint munkásasszony, sajnos ezt az utat kellett választanom. Egy régi kedves barátnőm, aki úgy döntött, hogy hátat fordít a nagy, kavarós munkának, mert szebb a lelke annál, mint hogy ezt csinálja élete végéig, és mert van nagy adag bátorsága, és fasza csaj, kiszáll, és galériát nyit a kerámiáiból. És az első munkáiból van szerencsém befogadni a kis szárnyas csajszikat!

 

Megérkeztek, gyönyörűek, és nem is törtek el!!!!! Már csak hazáig kell kibírniuk a kis smartban zötykölődve.

Sajnos Mirci mégsem jön vissza dolgozni, mivel nem tudtak megegyezni a főnökömmel, és nem éri meg neki ennyiért bébiszitterrre bízni a kisfiát. Mert kiszámolta, és 120 ezer Ft lenne havonta csak a "bejárónő", mivel még ha csak 6 órát dolgozik naponta, az utazással együtt akkor is minimum 7-8 órát van távol a babájától.

Mikor kiderült, hogy babája lesz (éppen salátát ebédeltünk, és elsőnek elmondta nekem, és a falattól majdnem megfulladtam), és arról beszélgettünk, hogy mi lesz a munkájával, és hogyan képzeli majd el, akkor úgy gondolta, hogy végig dolgozni fog a nagy pocakjával, és -mivel Krisi áprilisban született- januárban már vissza is jön, dehát most mégsem.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A víz/villanyszerelő Csiga tegnap telefonált, hogy kér még 110 ezer Ft-ot, amikor az elején adtunk neki 55 ezret, hogy ebből jöjjön ki. Vagyis 170 ezer Ft-ért szerelt fel két klotyót, egy kádat és a két mosdót, meg húzott odébb 1-2 villanykiállást (mivel a gépészet készen volt már), 0 anyagköltséggel, mert mindent megvettünk. A kolléganőmék fél házát csinálják 160 ezerért, a teljes gépészetet!!??? Igaza van a Papámnak, amikor azt mondja, hogy mit kedveskedek az alvállalkozókkal, teljesen megértem....Ehhez képest, ma jött a festő srác, akinek meg tegnap vettünk egy doboz töltött corn flakes-t, mivel a múltkor említette, hogy szereti, és nem lehet kapni. Ilyenkor mindig azt remélem, hogy ez más lesz, tuti rendes festő, és ugyanolyan kedves lesz velünk, mint mi vele...Csigáról is ezt gondoltam.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Elkezdődött az utcában a licitálás, ki tud több égő füzért felaggatni a házára.

Naponta új formációk jelennek meg, egyre több télapó csimpaszkodik az erkélyeken, és az egyik ablakban a tegnap esti kutyasétáltatásnál feltűnt egy rettenet piros csillagszerű valami, ami még villog is, és inkább hasonlít extra szolgáltatatásokat nyújtó létesítményhez, mint meghittséget sugárzó otthonhoz.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»