Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nőgyógyász tesztelés

2007.01.25. 14:09 | piroskaesfarkas | 2 komment

Mivel a februárt jelöltem meg újabb határidőnek-még jó, hogy nem mondtam, hogy az eleje, így mehetek 28.-án is, hogy új nőgyógyászt keressek és találjak is magamnak, ezért ismét foglalkoztat a téma. Van egy kiszemelt doki, akihez a volt kolléganőm jár, és akinél Eszti barátnőm ikrei is születtek (szintén lombik babák, egy fiú és egy lány, és olyan szépek!!!-csak képen láttam őket, tényleg, fel is kéne hívnom Esztit), és őt keresi ma fel a kolléganőm, aki teszteli nekem, és megígérte, hogy minden általam felállított kategóriát pontoz majd:-)))

Van aki könnyebben viszonyul ehhez a témához, és van olyan, aki halasztgatja, és tépelődik előtte hónapokig, mint ahogy én is. És vannak vészes esetek is, mint S. barátnőm, aki azért úgy gondolja (megjegyzem helyesen), hogy évente el kell mennie nőgyogyihoz, de sosem bír visszamenni az előzőhöz, mert úgy érzi, hogy nagyon hülyén viselkedett és szégyenli magát. Volt olyan eset, hogy a nagy izgulásban ottfelejtette a bugyiját, annyira gyorsan kapta magára a gatyáját:-))) Mielőtt ment, napokig tervezgettük, hogy melyik a legjobb és kevésbé kellemetlen megoldás, ha törölközőt csavar maga köré, és úgy megy ki az öltözőből, vagy egyéb módszereket alkalmaz. Ja, és volt olyan doki is, ahol elfelejtette fizetni nagy idegességében, és szaladtak utána, tiszta ciki....

Nem jártam sok turkásznál, de alapvetően két típust szeretnék elkerülni, és így megtalálni a köztes lehetőséget:

  • Túl közvetlen: aki széles mosollyal üdvözöl, és úgy érzi, hogy a vizsgálat előtt-alatt-után folyamatosan beszélnie vagy beszéltetnie kell Téged, barátságosan kérdezget a munkáról, az időjárásról vagy egyéb közéleti témákról, mikor vársz a vizsgálatra, és félszegen, egy szál kombinéban (amit direkt neki vettél, hogy csak félig lógjon ki a feneked, és ne csak a melltartó legyen rajtad) állsz bugyi nélkül, míg a nővérke letörli a tárogató széket, majd miközben fekszel, és bámulod a plafont, amikor fémes szerkezetekkel matat benned. Ha csak a hangokat hallanám, olyan lenne, mintha egy cukrászdában cseverésznénk a süteményes villák és a kávés kanalak koccanását alákeverve. Miközben a vizsgálat zajlik, próbálsz azért a kérdésekre koncentrálni (mint pl. és maguk csinálták azt a leveses kampányt is, meséljen a forgatásról), és  azon agyalsz, hogy miként lehetne közölni a dokival, hogy így nehezen tudsz lazítani, ha közben mélyinterjút készít veled. A cicifogdosás még ennél is rosszabb, mert amíg fekszel, addig legalább az arckifejezésedet nem látják, de a mellvizsgálatnál (normál magasságú alanyokat tekintve), hacsak a fejedet nem csavarod el teljesen, bizony, vagy a fejét nézed, vagy lefelé bámulsz, de akkor a saját kebleidet látod idegen kzekben, és mivel még mindig folymatosan társalog, ez eléggé kellemetlen. 

  • Hallgatag, szűkszavú: egy fejbólintással vagy egy halk és kimért csókolommal üdvözöl, miközben Te széles mosollyal és hangos köszönéssel vonulsz be, ezzel is leplezve próbálod a feszültségedet, majd rögtön tök hülyén érzed magad az előbbiek miatt (rájössz, hogy nem olyan mint az előző dokid, aki a fenti típusba sorolható)...Levetkőzől, de nem vagy biztos benne, hogy kimehetsz -e már, és fölöslegesen nem vonulsz be hiányos öltözetben, majd az asszisztens rád szól, hogy hol vagy már. Vajon felmászhatsz -e már a székre, mert a doki még fel sem néz, talán a Te kartonodba írogat (csak nem azt nézte, hogy megint felszedtél pár kilót??). Mikor leteszi a tollat, sietve és idegesen próbálsz felkapaszkodni, nehogy már azt is végignézze, ahogy mászol, az olyan megalázó lenne,  és próbálod nem leverni a zöld steril leplet a földre, de azért sikerül (így még kínosabb a helyzet), madj igazgatás után megpróbálod nyakizmaid megfeszítésével megkeresni a "terpeszmérőt", és belehelyezni a lábaidat. Ekkor odaér a doki, leül az alvázad elé a kisszékre, mire Te zavarodban ismét köszönsz neki (mivel nehezen bírod ezt a némaságot, és a kínos szitut nem tudod kezelni, mitegy bemutatván az izédet, hozzád tartozik), amikor éppen ott ül!!!!!????? Legszívesebben elsüllyednél, még jó, hogy senki nem látja a fejedet, és nem kell uralkodnod az arckifejezéseiden.....A doki higgadtan visszaköszön..........Ezek után hosszú, kínos csend következik, Te nem szólsz, mert nem kérdeznek, és magatól meg ilyen helyzetben mit is kérdezzél "na, mi a helyzet odabent, hahaha?". A hallgatag típus egy szó nélkül alkalmazza a hideg eszközöket, és mivel nem is jelzi, hogy az alfeled mikor találkozik majd a jégcsap szerszámokkal, mindenedet megfeszíted, hogy vajon mikor is jön el a kontaktálás pillanata...... Nézed a koszfoltokat a plafonon, erőlködsz, hogy elvonatkoztass jelen helyzetedtől. Aztán megszűnik a matatás, és visszafolytott lélegzettel hallgatózól, hogy vajon befejeződött -e a vizsgálat, vagy valami újabb szerszámmal közelit majd a szűkszavú. Bevetve megmaradt hasizmodat próbálsz kukkolni, hogy vajon mit csinálhat, miközben észreveszed, hogy az asztalánál piszmog, és a nővérke szúrós szemmel figyel, hogy mit művelsz, és mit tárogatsz még mindig, hiszen régen befejeződött a vizsgálat.....Azt nem tudom eldönteni, hogy a cicifogdosós rész kinek a kezei között jobb, mert itt, persze hozzád sem szól, és nem tehetsz mást, mint üveges tekintettel nézel egy kis foltot a köppenyén, vagy egy bőrhibát a fülén, és fagyos csöndben azon töprengsz, hogy kéne -e valamit mondani, kérdezni, de egyetlen alkalomhoz illő mondat sem jut eszedbe. Fogdosás után tétován mész felöltözni, és egy rövid "minden rendben" után a bejövetelből okulva határozott kurta és lelkesedéstől mentes köszönéssel távozol.

 És mindezekért keményen fizetünk is ám!!!!!

További igényeim, azon túl, hogy fenti halmaz egyikébe se tartozzon a kiválasztott doki:
-legyen öreg, de ne annyira, mint az első nőgyogyászom, aki az anyué is volt egyben, és ő vitt el hozzá, mert pár év után már nem is praktizálhatott a kora miatt...
-legyen ronda, de ne annyira, hogy féljél tőle, hogy esetleg otthon csirkéket áldoz valami összetákolt oltárnál, vagy gyereklányokat ront meg szabadidejében.....
-jó pont, ha szemüveges (nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de díjazom), de ne hordjon vastag, fekete keretes pápaszemet, mert akkor azt a benyomást kelti, hogy nem lát meg egy esetleges valamit, izé, ott lent, vagy inkább bent...
-rendelkezzen komoly referenciával = legalább két barátnő vagy ismerős ajánlásával bírjon, és lehetőleg az egyik már szülési apasztalattal is rendelkezik, és részletes beszámolót ad róla.

De semmi esetre se legyen jóképű, de még csak jókiállású sem, amiről szembe is jutott egy régi, porosodó történetecske. Még huszas éveim elején jártam, és felszálltam a hazafelé tartó buszra, ahol rögtön belefutottam egy régi iskolatársnőmbe, aki felettem járt 1-2 évvel, és akkoriban is híres volt a -fogalmazzunk így- étvágyáról, és akkor is egy nagyon jóképű pasival volt. Mivel észrevett, odamentem hozzá köszönni, és rögtön be is mutatott a mellette álló sármos partnerének. Amíg le nem kellett szállnom, általánosságokról csevegtünk, majd mikor megnyomtam a leszállásjelzőt, gyorsan odaszólt: "Jaj, Piroska, különben X, a pasim -és ekkor jelentőségteljesen a "jópasira" nézett- különben nőgyógyász a Z kórházban (abban a kórházban pont, ami a lakhelyünkhöz közel volt), jelentkezz be hozzá nyugodtan, nagyon jó!!!!" majd széles, pikáns mosoly, és ezzel egy időben (miközben szerencsére már készültem lelépni a busz lépcsőjéről) a srác elővett egy névjegykártyát, a kezembe nyomta, majd a következő mondat hagyta el a száját:"Gyere el hozzám, hívj fel bármikor, nyugodtan, és hivatkozz Z-re!" Egy gyors köszi, szia-val döbbenten lehuppantam a járdára..........Próbáltam visszapörgetni az eseményeket, hogy jól értettem -e, de persze igen, majd elképzeltem, ahogy felhívom a pasit a rendelőben, és időpontot kérek:"Hello, én vagyok az, Piroska, túúúúdod, a buszon találkoztunk, és Z-vel, a barátnőddel mondtátok, hogy keresselek nyugodtan, és szeretnék időpontot kérni!", majd amikor már vizsgálgat, kellemesen elbszélgetünk a barátnőjéről, Z-ről, és mikor elköszönök, búcsúzóul megjegyzem:"Puszilom Z.-t, mondd meg neki, hogy itt jártam!". És persze itt nem álltam meg, mert elképzeltem az otthoni, esti beszélgetést:"Szervusz Drágám, mi volt ma a kórházban?"-"Jaj, a Piroska ma bent volt nálam, és vettem ...., meg megnéztem ........ , és puszil!" Nem is értem, hogyan képzelte el ez a nő, mikor erre buzdított!!!!!!!!!????????? Brrrrrrrr!!!!

Kiváncsi vagyok a holnapi teszt eredményekre, hátha megtalálom a megfelelőt......

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr4930899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása