Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Jogsi

2007.01.16. 17:07 | piroskaesfarkas | 1 komment

Igazán itt lenne az ideje, hogy elkezdjek vezetni, és végre használni a baráti segítséggel megszerzett jogsimat, és a kis smartot, amire régóta vágytam, és mégsem vezetem.

Réges régen, amikor először elmentem és beiratkoztam kreszre, és sikeresen le is tettem a vizsgát, amit a vezetés követett, na azt valahogy már nem csíptem annyira, hogy miért, nem tudom, és egy idő után kimaradoztam. Pár év múlva ismét előkerült a téma, de addigra elévült a kresz vizsgám, így újból mehettem tanfolyamra, ahol a vezetővel siekrült leboltolnom, hogy ne kelljen bejárnom, csak elugrom hozzá a rengeteg sok intéznivalóm között felszabadukó fél órában, és elmagyarázza, amit esetleg nem értek - volt ott egy csomó olyan kanyarodós ábra, fúúú.....Ismét siekres vizsgát tettem, majd jött a rutin, ami már kezdett jobban megviselni, főleg a hátrafelé parkolgatás és a jobb oldali tükör használata, de mint más is, végül ezt is megugrottam.

Eljött az az idő, amikor kiszabadultam a forgalomba, görcsösen tartottam a kormányt, mikor az első alkalommal ki kellett kanyarodni a délutáni dugóba (a görcsösség ma is megvan), és egyáltalán nem is szerettem járni, meg alig találtunk olyan időpontot, ami nekem is megfelet volna, sötétben meg méginkább szorongtam a vezetéstől.

Az oktatóm, aki úgy néz ki, mint a Pityke őrmester a sorozatból, csak a motor helyett egy "T" betűs kocsival jár és nincs Marcipán nevű kutyája,  nagyon jófej volt, az a típus, akivel viccelődhetsz, nevet rajta, de ő maga sosem humorizál:-), és ő volt az, aki már a kreszben is engedékeny volt velem, és ugye nem kellett bejárnom az órákra. Szóval, ő felajánlotta, hogy találkozhatunk akár ebédidőben is, vagy értem jön a munkahelyemre, és úgy vezessek, hátha így gyorsabban letudjuk azt a szükséges óraszámot, és nem döcögünk annyira. Ez már tetszett, így elkezdtem intenzívebben edzeni a jogsira, de persze nem én voltam, aki 10 óra alatt elsajátítja a dolgokat (vagy azért, mert már régóta vezetget valaki mellett, vagy a vérében van esetleg a kisujjában), hát nem. Talán már kezdtem ráérezni a dologra, amikor egy hétvégén, egy céges vegyes kosármeccsen (azért vegyes, mert a csapatunkban volt két pasi, és egy csaj=vagyis én, mivel félpályás volt a felállás, és ebből mindkét pasi vezető beosztású, középkorú, a most mutatsd meg milyen nagy király vagy agresszor típus) először belapították a mellemet egy könyökléssel-ez lett volna a kisebbik baj, majd a mérkőzés 2. percében (kicsit sem volt kínos) úgy elgázoltak, hogy a műtött bokám ismét kiment, és hiába tiltakoztak, metőt kellett hívni a sport pálya szabályzata vagy mi miatt, és hordágyon vittek le.............Ekkor következett egy műanyag gipsz pár hétre, és én felhívtam az oktatómat, hogy egy darabig nem megyek -ami jól elhúzódott, nem is igyekeztem vissza.

Talán 4-5 éve ősszel eszembejutott, hogy megkérdezzem a Pityke őrmestert, hogy vajon nem évül -e el az én letett óraszámom és a kresz, mert ha mégegyszer előről kell kezdenem, tudván, hogy mekkora affinitással bírok, tuti nem lesz jogsim. Ekkor derült ki, hogy jó lesz, ha összekapom magam, mert 8 napom maradt, és az arra talán elég, hogy ha időpontot kér egy vizsgabiztostól, akkor kapok is lehetőséget, de szerinte én nem tudom ennyi idő alatt letenni a forgalmit, de volt olyan kedves ismét, hogy a kedvemért lemondta a következő 8 napra jutó tanítványokat, és egész hetét áthúzta és bevésta a nevemet. Szabit nem tudtam kivenni, így reggel vagy este találkoztunk, de hiába erőlködtünk, valahogy a jobb tükör ellenséges maradt, és nehezen, vagy biztonságosan alig sikerült sávot váltanom, ha kellett. A többi úgy ahogy ment, de ha a vizsgabiztos majd ezt kéri, na akkor megbukom, tuti.

Arra már nem emlékszem, hogy ki találta ki, talán L1 barátom, aki nagyon régen rendőr is volt, hogy az a megoldás, ha másnap több kocsival követnek engem, és így biztosítják nekem az utat. Az oktatómnak el kellett mondanom, hogy mit tervezünk, és belement, bár egész végig a kezét tördelte, és krákogott, amit előtte sosem csinált, mintha el akarta volna terelni a vizsgáztató figyelmét. L1 beszervezte még egy kolléganőmet, és a Pasim is jött, így mikor kigurultam (nyár lévén félig letekert ablakkal, mellettem az izgulós és zavart Pitykével, mögöttem a barátságtalan vizsgabiztossal, meg sem lepődtem, hogy a kihajtásnál egy rendőrautó megáll, és két fiatal rendőrsrác mosolyogva integet, hogy nyugodtan kanyarodjak eléjük -gondoltam, de jó fej ez az L1, hogy még a régi kollégáit is beszervezte (később derült ki, hogy nem is ő volt, egyszerűen a két rendőr pasi arra járt, és gondolta besegít a csajnak)- és a vizsga útvonal feléig jöttek mögöttem, és integettek, ami isteni volt, mert persze mindenki jó lassan ment, nem előzgettek, dudáltak:-))

A kolléganőm, L1 és a Pasim mobilon tartották a kapcsolatot, és hogy ne legyen feltűnő, felváltva jöttek mögöttem és mellettem, vagy álltak egy kiscit félre, így amikor a sávváltásra került a sor, valaki mögöttem termett, és széles kézmozdulattal vagy villogással jelezte, hogy mehetek (látom a jobb tükörben zajló eseményeket, csak nem nagyon tudom felmérni, hogy valaki beenged -e vagy sem, és van -e elég helyem).

Így nem volt nehéz, persze sikerült a vizsgám, bár a vizsgáztató úr megrovásban részesített, mert állítólag én "gyalogos csalogató" vagyok, ami Pityke szerint az, ha mindig mindenkit átengedek magunk előtt a zebrán, még akkor is integetek, hogy jöjjön nyugodtan, amikor még le sem lépett a zebráról. Mondjuk most, hogy néha már vezetek, és előttem megy egy ilyen csalogatós, tényleg idegesítú lehetek én is, belátom. De olyan jó csalogatni, és visszaintegetnek, meg mosolyognak, hogy köszi, és én megpihenek a stresszes vezetés közben:-)))))

Ennek örömére befizettünk nekem egy új kiskocsira (részlettel), piros bőrkormányal, fekete-piros huzattal, ezüstmetál kis micrám lett. Már kb. 1 hónapja haladtam a munkahelyem, az Alktomány utca és a Pók utcai lakótelep között, amikor először be mert ülni mellém az akkori cégünk rendszergazdája, és Mámor kollégám meg a saját autójával jött mögöttünk, és így igyekeztünk egy tárgyalásra. Egy nagy kereszteződésnél új felestések, sávok voltak az úttesten, és mikor a zöldnél elindultunk, a mellettem lévő kamion ezt nem vette figyelembe, és úgy oldalbalökött, hogy a kormányt alig tudtam tartani, majd mégegyszer elkapta az oldalamat, mindkét ajtót, hogy átlökött minket a másik sávba. Szerencsére nem voltak olyan sokan, így nem szaladt belén senki, de a kamion nyugodtan továbbment, a srác mellettem ordított, és két kézzel kapaszkodott oldalt, én meg lelassítottam, benyomtam a vészjelzőt, és remegő lábakkal haladtam előre. Mámor és egy arra közlekedő kis renault kivágott mögülem, és üldözőbevették a kamionost, akit egy idő után "leszorítottak" az út szélére, mert nem nagyon akart megállni, hiába dudáltak, és nagy nehezen én is odadöcögtem.

Hosszas huza-vona, rendőrség, engem is szondáztattak, remegett kezem lábam, természetesen bőgtem, és a páromat hívtam, aki azonnal odajött, és így a mi csapatunk erősebb volt, és hangosabban kiabáltunk. Persze egyértelmű volt, hogy nem én voltam a hibás, ami jó, de a kocsinak mindkét ajtaját le kellett cserélni, és az orra oldala is megsérül. Nekem meg újra be kellett ülnöm  vezetni......

Azóta sem vagyok az utak ördöge, nem is szeretek vezetni, pedig szeretnék:-)

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr6328799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.01.17. 01:27:22

nem rosszak az idegeid... :)
süti beállítások módosítása