Ha például azt mondanám, hogy gyönyörű őszi leveleket kaptam, lepréselve, és egy fotóalbumba beragasztgatva, akkor tuti fura lennék, "aha, de jó".....Pedig nekem tetszene, és most, hogy így leírtam, eszembe is jutott, hogy jövő ősszel préselek is leveleket, és az őszi fotóinkat így rakom egy albumba a színes levelekkel (ja, persze nem ezt kaptam karácsonyra). Tényleg igaz, hogy most már jó nagy ajándékokat kell venni, és sodródunk ezzel a nyomasztó kényszerrel, hogy "nagyot kell venni".
Idén nem voltam túl ötletes, be kell vallanom, így a párom kapott egy "bácsi" táskát, amit igazából irattáskának, vagy valami hasonlónak hívnak, mert amikor a business pasit alakítja, és ölönyben jár dolgozni, akkor igen érdekesen mutat a régi táskája, aminek lefoszlott a bőr a tetjéről, és be is rosdásodott a füle. Így megtaláltam egy olyan példányt ebből, ami nem túl öreges, nem túl ilyen, nem túl olyan, és ez volt az ajándék, ill. kapott egy szuper póker készletet, zsetonokkal és egyéb kiegészítőkkel, mert tudtam, hogy ilyet szeretne, és azért is, mert reménykedtem benne, hogy akkor legalább majd "élőben" játszanak, és nem mindig a neten. De azt hiszem, hogy ebben tévedtem, mert a Papámmal azóta is online póker bajnokságon indulnak, és minden este telefonon tartják a kapcsolatot, hogy ki hol tart, és kinek hányasa van, és mit blöfföljenek....De azért nagyon örült neki a párom, és esténként azért kinyitotta a nagy ezüst táskát, amiben a készletet kapta, és átsimított a zsetonokon az ujjával, majd becsukta...:-)
A legötletesebb és legkedvesebb ajándék, amit kaptam, az az Öcsémék meglepije volt: egy gyönyörű, bőrkötéses fotóalbum, aminek az alakja is különleges, és látszik, hogy egyedi, kézzel és lélekkel készített darab, benne minden oldalon egy-egy fekete-fehérben előhívott fotónk, családi eseményekről, arcok, mosolyok, szép emlékek. Azóta már számtalanszor átlapoztam, szerintem szuper ajándék volt nekem!
A karácsonyban igazából nem is a napja, hanem a készülődés, várakozás a legizgalmasabb. Minden évben, kb. olyan 22. környékén, vagyis két nappal az ajándékbontás előtt a páromat elkezdni érdekelni, hogy mit is kap ajándékba. Azt eddgi még nem sikerült megfejtenem, hogy ezt azért csinálja -e, hogy megbizonyosodjon arról, hogy én nem adok -e jóval nagyobb meglepetést neki, mint ő nekem (hát igen, ez az a bizonyos lisitálós-sodródós téma), és nem elsz -e égetősdi neki, vagy egyszerűen gyermeki izgatottságából eredően, de egészen elképsztő és idegtépő, amit művel.
Onnan lehet tudni, hogy kezdődik a szekatúra, hogy egyszerűen megkérdezi "Piros, mondd meg, hogy mit kapok karácsonyra!" Az én nézésem is olyna, mintha megtervezett lenne, bár igaz, hogy majdnem 14 éve ezt csinálja (monduk az első években talán nem), tehát lett volna időm megszokni és begyakorolni a figurát:-), de nem, mert a hülye kérdésén mindig tényleg meglepődöm, és persze, hogy NEEEEEM!
És akkor jön azzal, hogy azt mondjam csak meg, hogy milyen betűvel kezdődik.........És általában a nap végére, miután emaileket küld ezzel a kérdéssel, hogy "de csak azt mondd meg, hogy milyen betű, különben kikutatom", meg sms-eket, meg mms-t, amin egy papiron azt a kérdést tartja, hgoy "A?", aztán egy újabbat, hogy "Z?", meg hívogat, stb., hogy egy idő után mondok egy betűt, amire találgatásba kezd. Persze hazúdni nem szabad, de kis torzítást engedélyezek magamnak, és idén azt mondtam, hogy "B", mivel ezt a típusú táskát én bácsi táskának hívok. Ekkor megkezdődik az őrjítő találgatás, amire persze nem válaszolok. Az utolsó fázis akkor jön, amikor előhozza a magyar-angol szótárat, és az arcomba hajolva, szorosan a szemem közé nézve olvassa fel a szavakat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És ez mindig olyan vicces tud lenni, hiába:-)))) Szóval, ez minden karácsonykor így van.
Pár héttel karácsony előtt éppen megemlítettem, hogy egy bizonyos helyen, ahová bevásárolni szoktam beszaladni, pont mellette láttam egy kis fekete hátizsákot, ami de nagyon tetszett, és megveszem. Karácsony előtt pár nappal (kb. 2 héttel az említés és elhatározás után) le is mentem a kolléganőmmel, hogy beszerezzem az új darabot, ami nem volt ott!!!!!!!!!!!!!!!!! Az eladó lány sjanálattal közölte, hogy éppen 1 órával előttem vitte el valaki, és persze az az egy volt belőle....nem lehetek ilyen béndzsa, hogy hetekig ott várt, és pont előttem nyúlja le valaki....este viszont azon kezdtem agyalni, hátha a párom volt, dehát az mégsem lehet, mert nem mondtam el neki, hogy pontosan hol láttam, és milyen volt???? És akkor megvilágosultam, hogy tuti Ő volt, bár nem hittem benne igazán, de elkezdtem nyúzni vele, de ügyesen terelt.....És persze a fa alatt ott volt a hátizsákom!!!!:-)))))
Sajnos a 24.-ét nem együtt töltjük, mert Ő vándorol, én meg a Mamáméknál vagyok, mindig is így volt. Idén a Nagypapám is velünk volt, mert a Mama ugye már nincs velünk, és a barátnője meg nem egészen tiszta, hogy most vele van -e még, vagy sem, így anyuéknál aludt. Mint sok helyen, nálunk is megvannak a hosszú évekre visszanyúló szokások. Ebéd után a fa köré ülünk, általában az öcsém benyom a fejébe pár szaloncukrot, amiből az ún. "dobó" készül. Ez az a galacsin, amivel apu, a körpuszi után indítja az estét. Körpuszi meghatározás: 4 vagy több tagú családok gyors, igazságos és vicces karácsonyi köszöntése egymás között, melynek során a tagok körben állnak, fejüket összedugják, és jobbra, és balra vezényszavak szerint a mellettük állónak adott irányban puszikat nyomnak az arcára, míg az is a másik oldalán lévőre, stb. A tagok számának megfelelően többszöri cserével lehet jól megoladni az egyenletességet, hogy mindenki mindenkinek adjon mindkét irányból. Na, szóval nálunk ez is hagyomány, és nekünk tetszik, és szórakoztatónak is találjuk:-))))
A már elkészlült dobóval Apu, de csakis ő megnyithatja az ajándékbontás menetét, ami szigorú szabályokhoz kötött. Apu az első dobásával (dobás csakis háttal az ajándékoknak, csak a megjelölt vonalon túlról, kerülve a célozgatást, mely szerint előtte az ember jól kinéi, hogy hova akar dobni) indít. Akinek az ajándékát eltalálta a "dobó", az bont, a többiek figyelik. Aki kapta, az mindenkinek puszit ad, attól függetlenül, hogy kitől kapta, ja, és előtte felolvassa a krátyát hangosan. Utána ő dobhat, és így tovább. Ha vitatott, hogy melyiket dobtuk ki, vagy melyikhez van közelebb a "dobó", akkor eleinte kiabálással és vitatkozással próbáljuk eldönteni, majd apu addig erőszakoskodik és hivatkozik családfői mivoltára, hogy végül ő dönti el, hogy melyik ajándék legyen. És persze, mivel az a cél, hogy eredetileg is minden pici ajándékot külön csomagoljunk, hogy sok legyen a fa alatt, így ez a dobálás kb. 2-4 óráig tart, az ajándékok számától függően, meg hogy közben hány pisi-és cigi szünet van (pisi szünetről jut eszembe, hogy az öcsémtől most hallottam a pisilésre a következőt, mikor ezt mondta, nem is értettük: "elmegyek egyet fénykardozni":-))
Karácsony másnapján meg hozzánk jönnek, és én főzök, harmadik nap meg pihenés....
