Sajnos Mirci mégsem jön vissza dolgozni, mivel nem tudtak megegyezni a főnökömmel, és nem éri meg neki ennyiért bébiszitterrre bízni a kisfiát. Mert kiszámolta, és 120 ezer Ft lenne havonta csak a "bejárónő", mivel még ha csak 6 órát dolgozik naponta, az utazással együtt akkor is minimum 7-8 órát van távol a babájától.
Mikor kiderült, hogy babája lesz (éppen salátát ebédeltünk, és elsőnek elmondta nekem, és a falattól majdnem megfulladtam), és arról beszélgettünk, hogy mi lesz a munkájával, és hogyan képzeli majd el, akkor úgy gondolta, hogy végig dolgozni fog a nagy pocakjával, és -mivel Krisi áprilisban született- januárban már vissza is jön, dehát most mégsem.
Sokan ítélik meg ez alapján, hogy jó dolgában azt sem tudja, hogy mit akar, meg mindek visszajönni egy 8 hónapos gyerek mellett, meg egyébként sem szorulnak rá, és milyen anya az, aki otthagyja a gyerekét. Egyik véleményt sem osztom, sőt, azt hiszem, hogy én is ugyanúgy fogok érezni, vagy nagyon hasonlóan, mint ahogy most Mirci gondolkodik a dolgokról. Nyilván, az említett felállást azért nem vállalta el, mert az túl sok idő, amit a gyereke nélkül kell eltöltenie, és tényleg nem létkérdés, hogy pénzt keressen. De igenis hiányozhat a munka, a pörgés, és leegyszerűsítve, attól, hogy gyereked van, még ugyanúgy vágyhatsz más dolgokra is, nem "csak az anya szerepre".
Mirci szerencsés alkat, mert a babavárós-pocakos időszakot is kellemesen viselte, csak a pocakja volt nagy, Ő meg ugyanolyan szép maradt, mint volt, és a kilók is lepottyantak ról a szülés után. Meg sem látszik rajta, hogy anyuka, ha nem lóg rajta a ksifia, aki meg különösen helyes pofa! Végig dolgozott, soha nem panaszkodott, max. a gyomra égett, és majdnem szó szerint innen ment el szülni az irodából.
Krisztike már nem ilyen szerencsés, mert bár kijött a kórházból, most otthon pihen, és kimerült, és ingerült, és eléggé lehangolt. Azt nem tudom, hogy ezeket ő is érzi -e magán, de ma beszéltünk telefonon, és a babát meg sem említette, csak arról kérdezett, hogy itt bent ki akar kitolni vele, és milyen undokok vele, stb. Meg elmesélte, hogy egy csomó vizsgálatra kell mennie, mert a pajzsmirigyével pont akkor fedeztek vel egy jóindulatú csomót, amikor terhes lett, és így már kivenni nem lehet, de körbe kell járni a problémát. Ha majd meglátogatom, akkor biztosan nyugisabban tudunk beszélni, de most, így telefonon keresztül nem olyan volt, mint amilyennek magát elképzelte, hogy milyen lesz ilyenkor. Régen sokat beszélgettünk a kistárgyalóban, vagy én a recepcióra könyököltem, és úgy nyomtuk a lelkizést, hogy milyen lesz, ha babánk lesz, és hogy fogunk érezni, és egyáltalán, milyen díszbe öltözik majd a lelkünk. De ezt még egyáltalán nem érzem rajta, talán majd később.
Most én is úgy képzelem, hogy ha lehet, akkor végig dolgoznék a 9 hónap alatt, és utána meg félig otthonról, félig innen irányítanám a saját területemet, ha egyáltalán ebbe belemegy a főnököm, meg bírom majd, és nem leszek gurulósabb sokkal, mint most vagyok, és esztétikailag bírják -e majd a képemet az ügyfelek amőbásan:-))) Persze, azt is el tudom képzelni, hogy leteszem a lantot, és a Pasim majd eltart, és ha éppen akard valami jó kis téma, akkor otthonról szakértek, vagy egy-egy tender levezénylését vállalom, és élem a boldog kisgyerekes anyukák életét, és viszem a gyereket játszóházba, színházba, gyerekelőadásokra, összejárok a barátnőimmel, és azért sok időm lesz magamra, ha lepasszolom a nagyikhoz. Csak anyagilag nem tudom elképzelni, hogy a mostani életszínvonalunk tartható. Mert lássuk be, én jobban keresek, mint a párom, így ha én kiszállok, akkor a bevételünk kevesebb, mint a felére csökken.
És az is igaz, hogy szeretem, hogy dolgozom, bár sokszor elvágyódom más szakmába, más területre, de itt sikeres vagyok, adjam fel?
És rettegek attól, hogy majd egyszer anyagilag ki leszek szolgáltatva a piacnak, és kisgyerekes 40 felé járó anyukaként megalázkodva próbálok egy elfogadható helyre bekerülni, messze a képzettségem és tapasztalatom alatti pozícióba.....
De persze az is lehet, hogy mire nő a pocakom (és nem a sok csokitól, hanem a baba költözik oda), addigra a párom cége annyira megerősödik, és olyan jól megy majd anyagilag, hogy nem is kell ilyeneken agyalnom.
