Mivel már úgyis belekezdtem, most aztán jól elmagyarázom majd, hogy miért is nem vezetek, amikor ott van a vágyott kiskocsim......
Miután a kis micra mindkét ajtaját lekapták, és az orrát is kijavították, már nem is szerettem annyira, és rájöttem, hogy milyen védtelen vagyok vele, és egyébként is mindig egy fekete kis dzsipre vágytam (jó, túúúúdom, micsoda igények), pontosabban egy háromajtós RAV4-re, és ha valamit nagyon szeretnék, akkor beindul a gépezet.....Minden nap végigböngésztem a hirdetéseket, amíg két hét múlva megtaláltam ŐT, az akkor 10 éves is elmúlt fekete kisördögöt, és persze meg is beszéltem a találkozót a tulajjal, bár a párom kijelentette már az elején, hogy egy vadiúj, pár hónapos, részletre vett és ráadásul törött kocsit nem fog lecserélni, mert ráfizetés az egész!!!
Pár nap múlva ott ültem benne, magasan, gallytörővel, pótkerékkel a fenekén, és marha nagy, erődemonstráló kerekekkel, az én öreg ördögömben, vagy röviden csak ÖÖ. Éreztem, hogy mostantól én leszek a legvageszabb autós csaj, és annyira felfejlődik a vezetéstechnikám - mit nekem parkolás előre vagy hátra, és imádok majd suhanni az utakon, semmi stressz, belejövök!!!!
Talán két hónapig vezettem, amikor egy reggel, még a Pók utcai albérletünkből kocogtunk lefelé, hogy a párom kocsijával elinduljunk a melóba, és a renault nem volt ott. Furcsa egy érzés, amikor az agyad tudja, hogy ott álltál meg tegnap este, de mégis hangosan találgatod, hogy talán mégis máshol kell keresni, és rohangászol a közeli utcák között, de közben elhatalmasodik rajtad a kétségbeesés és bizonyosság, hogy a kocsidat ELLOPTÁK!!! Így az én Öreg Ördögöm lett a főállású és egyetlen autónk, amit innentől ismét a párom vezetett, és hurcibált vele engem mindenhová, és ezért aztán megint nem lettem az utak menő autós csaja:-))))
Kb. két évig használtuk, amikor az autószerelő javasolta, hogy most aadjuk el, mert még jól elmegy a piacon, így a legnagyobb bánatomra (persze bőgtem) egy napon egy idegen fazonnal a kormánynál elgurult tőlünk........és a párom lecserélte egy hsznált, de jóval fiatalabb másik márkára, ami szintén könnyen veszi a dombtetőt-ahol lakunk, még akkor is, ha nagy a hó.
Az agárdos Nagymamáról -aki sajnos 2 éve, hogy meghalt- tudni kell, hogy nagy szegénységben nőtt fel, és kis nyugdíjukból éltek a Nagypapával-aki meg régen meghalt, kb. 15 éve, de mégis mindig minden unokájuknak (5 van belőlünk) tudtak gyűjteni egy kis pénzt, és a tudtunk nélkül takarékkönyvbe rakosgatták. Nagy figura volt a Mama, szeretett felvágni a szomszédok előtt, és egy kicsit kiszínezni a dolgokat, és mindnet csak egy kicsit szorzott és kerekített felfelé. Én például a kettő helyett négy diplomás voltam a házukban, és nagyon sok nyelven beszéltem, és amikor egy évre kimentem Belgiumba tanulni, akkor Mama úgy érezte, hogy ez az esemény évekig kitart, és lehet vele dicsekedni a Németh néninek, meg a Rózsa néninek a gangon.....
Mivel nekik sosem volt autójuk, és nem is tudtak vezetni, gondolom ezért, igen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy milyen kocsival megyünk hozzá, vagy milyenbe látják beülni a szomszéd nénik. Ezért, mikor évekig trabantunk volt, nem illettünk bele a képbe, és a kiszínezett sztorijaiba, és mindig a mellék utcákban kellett parkolnunk, ahová az egyébként nagyon jó megfigyelő szomszédok szeme nem tudott elkunkorodni, és lapu alatt szállhatott ki-be a Mama:-))) Amikor jobb autónk lett (bár a trabanttal sok jó bandázást megéltünk), akkor viszont pontosan a ház előtt kellett megállni, addig dirigált, amíg újból le nem ment a Pasim és át nem állt egy olyan helyre, ahol gond nélkül bemérhetőek voltunk, és hangosan, feltűnően integetett, hogy aki éppen nem bámészkodik, az is megtekintsen minket az utcájában.
Mikor már nagyon beteg volt, és tudta, hogy ellopták az autónkat, és nekem nincsen amivel külön is tudok villogni, azt kérte, hogy gyűjtsek pénzt, és vegyek egy szuper kisautót, azt az egészen kicsit, a colásat (egyszer látott egy felmatricázott, cola reklámos autót, ami nagyon tetszett nek), amire vágytam. Mami februárban halt meg, majdnem a születsénapján...........
Később anyukám szólt, hogy a Mama ragaszkodott hozzá, hogy kapjak egy kis pénzt, ha eladták a lakását, hogy megvegyem a kiskocsit -bár én tiltakoztam, mert nekem ez furcsa, és nem is kaptam soha pénzt. Több hónapba telt, amíg a páromat meggyőztem, hogy a smart az egy nagyon jó kocsi, és megint vágjunk bele egy hiteltörlesztésbe, mert sokáig hallani sem akart róla, mivel évekkel ezelőtt, amikor először láttam és megtetszett, már akkor is utálta. Ez hosszabb menet volt, de tavaly októberre ott ültünk a Kisborsban!!!!!
A smart egy szuper kiskocsi!!!! Mivel mi még ketten vagyunk, nem is kell több hely, és a mérete ellenére belefér egy nagy bőrönd is, és bevásárlásra is ideális. A fogyasztása meg!!! Amióta vele járunk, sokkal kevesebb lett a benzin számlánk, mivel 3,5-4 litert eszik csak, és mivel dízel, az is lök rajta egy keveset:-) A Pasim annyira megszerette, hogy el sem engedi a kormányt, mondjuk én sem igyekszem megfogni:-) Istenien tudunk vele parkolni, és félautomata, vagyis nincs kuplung!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sokan utálják, meg azt hiszik, hogy nyomorogsz benne, de a közel 2m kedvesem is kényelmesen elfér benne, és nagyon tágas is, ha egyszer kipróbáltad.
Miért nem vezetem???? Még mindig görcsösen vezetek, és ha mégis beülök, és elmegyek valahová, amikor megérkezem, azon kapom magam, hogy akkorát sóhajtok, mintha egy üldözésből menekültem volna. Vagyis nem szeretek vezetni, de talán most tavasszal megint rendszeresítem a reggeli bejárásokat.
A másik ok, hogy annyira jó, hogy a párommal együtt jövünk és megyünk este, és kényelmes, hogy jönnek értem, irigyelnek is a kolléganők!:-))) De tényleg, nagyon jó reggelente beszélgetni, és este is alig várom, hogy beüljek mellé a kocsiba. A következő lépés, hogy tavasztól én vezetek, és Ő ül az anyósülésen.
Leszek én még az utak négykerekű menő csaja!:-)))