Milyen furcsa, hogy időnként mennyire várjuk, hogy haladjon az idő, hogy túllépjünk eseményeken, vagy éppen arra vágyunk, hogy teljenek gyorsabban a napok, peregjenek a percek a homokórán, hogy elérkezzen az a dátum, amikor "valami történik". Közben, minden felgyorsított óra, nap, perc egyre közelebb visz minket az utolsóhoz, és ez elszomorít. Miért sürgetjük az időt, amikor úgyis annyira rövidre van mérve?????
Tudom magamról, hogy rossz az életfilozófiám, vagy a felfogásom, vagy ahogy feldolgozom a meg nem változtatható tényeket, és irigylem azt, aki fájdalommentesebben éli az életét. Hiszen én nagyon szerencsés vagyok, és gyönyörű dolgokat élhetek meg, és szeretnek, és én is szerethetek, a szeretet minden féle kiterjsztésével, tehát nagyon jól vagyok! De mégis, számtalanszor szomorú vagyok a boldogságomban, hordozom mások bánatát, és cipelem a lelkemben, és fűzöm, kombinálom, és gyötrődöm olyan dolgokon, amelyeken kár is gondolkodni, mert meg nem változtathatom, mint pl. az öregség. Nem attól félek igazán, hogy én megöregszem, hanem pl. attól, hogy a mamámék lassan 60 évesek lesznek, vagy sajnálom a Nagypapámat, aki egyedül van, mert a Mama meghalt 5 éve, és sajnálok idegen embereket is, akik idősek, hajlott háttal, lassan botorkálnak az esőben, egyedül, vagy az öreg, kóbor kutyát, akit senki nem ölel, stb. Hjaj...
Ja, igen, ilyenkor érdemes fogadalmakat tenni, mivel egyszerűbb években gondolkodni, vagy hónapokban, szóval teszek. Nem mondom, hogy tuti betartom, de azért nézzük, nem is fontossági sorrendbe.
1. Fogyókúra. Jó lenne, ha végre úgy fogyókúráznék, hogy nem hízok vissza, és végre visszanyerném a régi fazonomat, és véglegesen felszámolnám a mostani barbamamaságot...Rendeltem egy gyógynövényes kapszulát, és csinálok egy méregtelenítős-fogyókúrás pár hónapot. Ezen a héten erőt gyűjtök rá:-) Ennek örömére most megeszem az asztalon heverő csokit (nem tehetek róla, hogy ajándékba kaptam egy szép díszdobozba).
2. Megint elkezdek sportolni, hogy a puhányságomat legyűrjem. Szégyen, de van otthon futógépem, és nem is megyek rajta.....Tavaly februárban (az akkori év eleji fogadalmam miatt) minden nap gyalogoltam rajta, a fülemen zenével, és marha menőnek éreztem magam, hogy nyomatom a jó kis fittneszt, és majdnem minden nap megyek 5-6 km-t. De ez tartott kb. 1,5 hónapig. Persze a fogyókúrám ennél tovább ment, és sikeres is volt, de aztán most megint ugyanott tartok. És ilyenkor annyira tudok csodálkozni magamon, hogy ha akkor leadtam 15 kilót, hogy bírtam újból felszedni?????? Miért nem álltam meg mondjuk a +5 kilónál, és adtam le megint???? Fogalmam sincs, nincs kitartásom.
3. Lelkiekben felkészülök az anyaságra. Pontos időzítést nem merek írni, mármint arra, hogy mikortól élesítjük az együttléteket:-) Mert ez nálam változó. Most úgy gondolom, hogy nyáron már "konkrétan edzünk" rá. Azért is jó lenne a nyár, mert ha a 2. pontot, vagyis a súlyvesztést és a méregtelenítést betartom, akkor talán elérem a normálisabb súlyt, és vállalhatom lelkiismeretfúrdalás nélkül a terhességet. Meg azért is, mert ezt az évet még szeretném itt végig dolgozni, egyrészt anyagilag, másrészt is főleg anyagilag.
Most ezek jutottak eszembe. Van még rengeteg, de minek tegyem ki magam annyi megfelelési kötelezettségnek:-)))
