Hősök 1.:
A pasim egy hős, ahogy viseli a családi hepajokat, és ahogy bennem is tartja a lelket. Tudja, hogy mennyire fontos nekem a "nagy családi egység fíling", és próbál a bohóckodásaival feldobni, és azt mondja, hogy bárhogy is alakuljanak a dolgok anyuékkal, megoldjuk:-) Szerencse, hogy nagyon szeretik egymást a mamámmal, és egyébként is sokszor vittük magunkkal, és bandáztunk hármasban, vagy hívták egymást telefonon valami sportesemény vagy valami fincsi esti vacsora miatt:-) De mégis, én jobban aggódom amiatt, hogy ha hosszabb távra kell berendezkednünk, és a mamám nálunk marad, amíg a dolgok így vagy úgy nem rendeződnek, neki ne legyen kellemetlensége, kényelmetlensége, vagy legalábbis a minimumra szorítsam azokat. Megnyugtatott, hogy ezek a dolgok főként engem foglalkoztatnak, mivel mindenen túl sokat rágódom, neki ez természetes, és el kell fogadnunk, hogy egyikünk szülei sem gazdagok és tökéletesek:-)
Hősök 2.:
Vagyis én, aki próbálja mindig elsimítani a családi göröngyöket, és költöztetem a mamámat, majd lecseszem az öcsémet, aki hajlamos az ilyen helyzetekben a fejét a homokba dugni, mert úgy nem is fáj, és ki sem kell vennie a részét, majd hívom aput, és hosszasan próbálom feltérképezni a dolgokat, és kirakni a darabkákból a valószínűsíthető jövőképet...........
Hősök 3.:
Megkaptam a Heroes c. sorozatot, vagyis a már amerikában lement 12 részt, amit "stresszűzőként" meg is néztünk két éjszaka, mert tényleg nagyon szórakoztató. Szerintem hamarosan nálunk is látható lesz, de nem vagyok alkalmas a klasszikus, normális sorozat nézésre, vagyis arra, hogy a TV műsor határozza meg a napi programunkat. Csakis így szeretjük -de így nagyon-, ha mi döntjük el a napi adagot:-)