Piroska és Farkas

Sosem jártam ott, de ha becsukom a szemem, mégis látom, érzem az orromban a levendula illatát, a föld szagát, minden olyan ismerős. Álmodozunk róla, hogy egyszer majd felfedezzük a varázslatos tájait, megízleljük a jellegzetes ízeket, kezetrázunk barátságos ottlakókkal, s talán egyszer le is telepedünk egy omladozós, kopott, spalettás házikóban.......

Ezért aztán különös öröm olyan filmeket nézni, melyeken keresztül bepillanthatunk mindezekbe....Nem mondom, hogy ez egy kivételes alkotás, vasárnap esti kikapcsolódós filmnek megteszi, s a helyszín miatt is érdemes megnézni.

Vigyorogva intettem a szembejövő smartosnak, de Ő csak bambán, értetlenül visszabámult....Ekkor jutott eszembe, hogy már nem is a kisborsban ülünk.

Szerettem, hogy a kisborsosok ismeretlenül is integetnek egymásnak az utakon.

Úgy döntöttünk, eladjuk mindkét kocsinkat, s megszabadulva a részletektől (mivel látszatjólétünkben mindkettőt így vettük:-) egy másikat veszünk helyettük. Sokat tépelődtünk, mi lenne a legjobb megoldás, figyelembevéve erős kötődésemet a kisfeketéhez, amit tulajdonképpen Mazsimama hagyott rám (egyszer már írtam róla, hogy akkoriban egyedül az én felvilágosult nagymamám értette meg rajongásomat eme pirinyó autócska iránt, s mielőtt örökre itthagyott minket, Anyinak a lelkére kötötte: rámhagyományoz egy kis pénzt, amiből meg kell vennem az autót........így lett kisbors)

Alig harminc nap. Előreláthatólag ennyi van még hátra a pocakos napjaiból, és ugyanennyi választja el az új életétől, ami akkor kezdődik igazán, mikor először kézbeveszi szuszogó kislányát.

Peni azt mondja, mindenkinek ilyen terhességet kíván (eltekintve az öt évnyi kísérletezéstől, rengeteg vizssgálattól), mint amilyen az övé. Boldogságtól sugárzik az arca, a szemében mindig ott csillog egy könnycsepp (na jó, nem mindig  örömében, sokszor a hirtelen jöt hangulatingadozás miatt bánatában is potyogtat rendesen),  szebb mint  valaha, az alakja -eltekintve a méretes labdától az elején-semmit sem változott (bár  azon is szokott pityeregni, hogy dagad a lába, és megvastagodtak az ujjai, amiből mi mit sem vettünk észre), és az ok a huncut, lopott pillantások, amit Hetyával váltanak!!!! :-)

Véletlenül akadt meg a szemem ezen a klippen, tengap, késő este, lefekvés előtti TVkapcsolgatásnál.....Szívszorítós.

Az íróasztalomra ma új virág került és gazdagabb lettem két angyallal.

Pár napja egy eltemetett szomorúság szorongatja a lelkemet, amolyan vissza-visszatérő, elhesegetős, alig észrevehető, talán csak a szememben látszik valami belőle. Mégis, titokzatos, aprócska jelzések szállhatnak a levegőben, s vannak olyan tündérgobócok, akik ebből bizony olvasni tudnak, anélkül, hogy megosztanánk velük lelkünk rosszabb napjainak okozóját, érzékenységükkel különbözve azoktól, akik még az ebeszélésből sem éreznék át mindezt.

Sosem nyugszom. Úgy általában sosenem, de vannak különösen izgágaságos területeim, mint pl. a házzal kapcsolatos mindenfélék. Vegyük például a bútorkiszemelést.

Annyi széket guberáltam már a lomtalanítások alkalmával, akkor meg minek egy újabb? Jaj, hát azért, mert ezt már régen elképzeltem, hogy nekem egy ilyen KELL, és pont ilyen meg egyáltalán nincsen is. Mit nem lehet ezen érteni?

Öregen, kopottan szeretném bezsákmányolni (nem véletlenül használom ezt a szót, mivel az ősember is hasonló képpen diadalittasan, mámorosan húzhatta be a leölt mamutot a barlangjába, mint ahogy én szoktam az új, akarom mondani az időrágta megtalálmányaimat átrángatni a küszöbön), majd felújítani, szövetet válogatni hozzá, meg kispárnánakvalót.

Hát nem gyönyörűek?????

Érkezésünkkor magunkkal hozunk egy színezős könyvecskét, melynek csak az első pár oldala van megrajzolva, ott is csak a  fekete körvonalak adottak, a többi lap hófehér. Azt, hogy ezek mit tartalmaznak, sokféle tényező határozza meg: család, ahová érkezünk, a környezetünk, szokások, vallás, velünkszületett adottságok, egészség, a szeretet vagy annak hiánya, stb. Ezeken kevésbé tudunk változtatni.

Szépséges és kevésbé kedves élménypillanatainkból felfűzött emlékeink teszik színessé a képeket, töltik meg az üres lapokat. Színesceruzák sokasága áll rendelkezésünkre, hogy megtöltsük a fekete-fehér rajzokat élettel, adott a lehetőség, hogy különleges könyvet alkossunk magunknak és a számunkra fontos embereknek.

Annyi, de annyi színt használhatnánk, de legtöbben mégis hagyjuk, hogy színtelen, vagy éppen szürke, halovány maradjon sok-sok oldal, melyeket utólag már nem keverhetünk élénk, vidám színekkel....

Mozdulatlanul füleltem a paplan alatt, s próbáltam rájönni, vajon milyen napra virradtunk. Kelletlenül felkönyököltem, hogy pasi vállán át megnézzem, merre jár az óramutató. Hiszen még hajnal van.......??? "Mi ez az süvöltés? Talán farkas rágja a fakerítésünk szélét? Netán berekedt a környéken lakó egyetlen kakas?"  Végignéztem a kutyáinkon, akik szétvetett lábbal, vagy fejüket a lábamon kitámasztva, a takaró alatt szundikáltak békésen. "Szép kis házörzők, mondhatom. Tőlük aztán farkasok martalékává is lehetünk.."-gondoltam, miközben kimásztam az ágyból, hogy a rómeós faerkélyről terepszemlét tartsak.

Ott állt a kapunk előtt, mint aki ott lakik, csak éppen véletlenül kizárták, és félpercenként elordította magát. Olyankor erőteljesen hátracsapta a fejét, majd hosszasan, fájdalmasan vonyított. Így ismertük meg Őt.

Álmos öltönyösök sorakoznak mögöttem, menedzserszerű arcberendezéssel, élénk színű nyakkendővel, némelyik kezében a legújabb csillogóstelefonnal, elvivőskávéra várva.

Kisborsban döcögünk, elégedett fejjel, békésen szürcsölöm a mézestejest, pasi nyammogja a sonkásmelegszendvicsét, nevetgélünk, halkan zümmög a zene. Jobbkéz felől, egy mellékutcából érkező fehérfurgonos, öregecske házaspár készül ráfordulni az autóútra, azonban az előttünk haladó nem engedi be őket, majd rájuk is dudál, gondolom a kilógó kocsiorr miatt. Ekkor az anyósülésen gubbasztó fehérhajú, idős asszonyság előrehajol, majd ocsmány kifejezések hagyják el a száját, s bár nem hallom az üvegen keresztül a szavakat, az indulat és a tagoltság miatt egy b.....eget elkapok. Kiábrándító, meghökkentő élmény. Kosárkával a kezében, kis kendővel a fején, piacfelé menet, mosolygósan képzelném el, ehelyett durva rosszindulat sugárzik az arcáról, szúrós tekintete, fröcsögő dühe megrémít. Pasi felé fordulok, kérdő tekintettel, talán a szemem csalatkozik? Hitetlenkedve, lemondó félmosollyal ingatja a fejét. Nagyot sóhajtok.

Egy meghitt, napsütötte vasárnap méltó lezárása egy forró éjszaka, csupagyertyás, levendulahabos fürdő, jéghideg borral, sóssütménnyel körülbástyázva, andalító zenével fűszerezve.

Nem voltam tekintettel a péntekestétől szombat hajnalig tartó pókerkilengésére, így korán reggel kitrombitáltam az ágyból pasit, bizonygatva, hogy a hűtőnkben található alapanyagokból (három tojás, megszáradt félpaprika, félüveg pesto, megrágott sajt-szeritnem este lefekvés előtt még korgott a gyomra, különböző szószok, lejárt joghurtok) minden belémszorult tehetség és kreatívitás ellenére sem tudok elfogadható vacsorát rittyenteni az este hozzánklátogató vendégeknek, tehát bármennyire nemakaródzik, mégis el kell battyognunk bevásárolni!

Méltó helyre kerültek az öreg, kopottas, textilborítású klasszikusok, ahogy Mamánál is sorakoztak a polcokon. Nem gondoltam, hogy könnyeket csal majd a szemembe, ahogy a kartondobozokból felpakoljuk a polcra a nagyi által rámhagyományozott köteteket, és nagyokat nyelve simítom végig, majd ölelem magamhoz a rejtvényes lexikont, amit mindig az ágya mellett tartott.....

Péntek este pasi meglógott pókerozni (annak ellenére, hogy romantikus estével kecsegtettem, ha marad. egy ideig bizonytalan volt, még azt is beígérte, hogy lemondja, de nagylelkűen, felhúzott orral elküldtem:-), Luci pedig lemondta a csajos, romantikusfilmnézős, salátakészítős, kandallósbeszélgetős átjövetelét (még mindig maga alatt van, és inkább hazament aludni), így nekiálltam leviaszozni az új könyvespolcunkat, hogy másnap birtokbavehessük.

Kész............A kipontozott résszel érzékeltetni szerettem volna azt a kis időszeletkét, amikor megcsíptem a kézfejemet, hogy meggyőződjek arról, nem alszom -e még, és gyártok álomképeket. De nem.

Tényleg kész. A könyvespolc.

Na jó, nem úgy hipp-hopp, vagy ripsz-ropsz, netán sitty-sutty! ÁÁÁÁÁ (huncut, elnéző mosoly)! Mint általában, többlépcsős folyamat volt, ahogy az egész építkezésünk, de olyan hosszú, kanyargós típusú, melynek végén már azt hiszed, megfulladsz, mielőtt felérnél a tetejére, de aztán valahogy, térdretámaszkodósan mégis abszolválod. Fent meg mindenért kárpótol a látvány:-)

Rohangáltunk zsanérokért, majd valami pöcökféleségért, aztán nem kaptunk egyforma, régi zárakat, később meg mégis, de csak úgy lehetett pontosan megállapítani, hogy megfelelő méretűek -e, hogy bevittük a már elkészült fiókot és az egyik ajtót a boltba. Persze túl nagynak bizonyult, így utólag kellett megtoldani az ajtót, majd szétszedni. A megrendelt kulcslyukölelők és hozzá illő rozsdás kulcsok nem érkeztek meg időre, a két napos csúszás miatt már úgy tűnt, hogy nem tudja befejezni vájtjozef a polcunkat.....

A szokásos blogcimbiskopogtatós látogatásom során ma megakadt a szemem Mirwen kísérletezésén, tesztkitöltős elemzésén, amit melegében meg is csináltam (ha felcsigáztam az érdeklődését valakinek, itt kitölthető). Lássuk az eredményeket.

1.Érzelmi intelligencia (EQ)

A pontszámod: 70
A nők átlagosan 47, a férfiak 42 pontot érnek el. A legtöbb Asperger szindrómás, vagy súlyosan autista 20 pont körül teljesít. A pontszáma alapján Ön kiemelkedő képességekkel rendelkezik mások érzéseinek megértése terén, ezért reakciói is helyénvalóak. Tud bánni az emberekkel, nem hiányzik Önből az ehhez szükséges érzékenység, figyelem és empátia.

"Lááátom, megvan, ott úszik a nád felé!!!" -nem, az nem is az, csupán egy eledel maradéka ereszkedett a mélybe. "Nade az ott, az már tuti aaaaz, arra ment, láttam!!" -áááá, biztosan csak a szemem káprázott. Tegnap reggel holahalat játszottunk.

Anő, Nagypapa jóval hetvenelmúlt barátnője pár hete kihalászott tizenvalahány mikroszkópikus halacskát egy vidéki tóból, az ismerőse kertjéből, hogy kedveskedjen nekünk. Állítólag nemiskoi, nemisaranyhal, valami különleges haltípus.......

Mire szegényeket tegnapelőtt a befőttesüvegből belelöttyintették a hazai vizekbe (=hozzánk a kertitóba), ahol majd' két hetet üdültek, már igencsak nyúzottak voltak.......Legalábbis Joepapa szerint, aki felügyelte az összeeresztést, merthogy napközben mi dolgozunk, Papi meg nem szándékozott átmászni a kerítésünkön, hátán Anővel, kezében halasüveggel:-)

Halványodott az ég alja, mikor nesztelenül kibújt a paplan alól, és megnyugtatásomra odasúgta "Aludjál még nyugodtan Kisvörös, nincs semmi baj!" - majd halkan leosont a lépcsőn. Én elhittem Neki.

Másodszor fordul elő, hogy munkábajövet pasi annyira rosszul van, hogy el kell kanyarodnunk a kórházhoz.....

Erős fejfájásra ébredt, s a vérnyomásmérőszerkezet magas értéket mutatott már korán reggel. Azt mondja, hogy gombócot érez a torkában, amitől alig kap levegőt, zsibbad mindkét karja és keze, nyomás van a fejében, és szokszor még a hányingerrel is meg kell küzdenie. Folyamatos kérdezősködésemre úgy írta le az érzést, hogy úgy érzi, szétfeszíti valami a fejét, és a következő pillanatban lekapcsolnak egy kapcsolót, amitől minden elsötétül.....

Mivel sokan voltak az orvosnál, nem várta ki a sort. Ami pedig a legrosszabb, hogy Ő mindenhová elkísér engem, még a nőgyogyihoz is (aminek én nagyon örülök és nekem ez természetes is), viszont ilyenkor, ha Ő roszul van, engem kinthagy a kocsiban körmötrágni, és hevesen tiltakozik, ha be akarom kísérni!!???? Szerinte nem kell látnom a gyengeségét, egyedül szereti elintézni az ilyesmit???? Hát ettől megbuggyanok, micsodaegyhülyeség?!!! Nem egy hajóban evezünk?

Nem tudom, mi lehet az oka ezeknek a tüneteknek...Talán a magas vérnyomása, amire már évek óta gyógyszert szed (komoly sportoló létére, harmincegynéhány évesen), a munkahelyi stressz, vagy talán valami pánikroham? Vagy mindez egyszerre??????

Aggódom.

Unottan rugdostam egy kavicsot az úton, s még azt sem bántam, hogy megkopik az új cipőm orra.....Alkalmi kőfocim egyszercsak megpattant egy kartondoboz oldalán, majd elveszett a fáról lehullott levelek között. A széltépte szélű doboz alján, össszegömbölyödve, riadtan pislogott ez a szőrgombóc.

Én leltem rá, nekem kell megmentenem!!!!! Azt akarta, hogy rátaláljak és én legyek a gazdája, hiszen ez egy találóscica!!!!????

De nem így történt.....

Más talált rá, s még a történetét sem ismerem, csupán kaptam róla egy gazdikeresős levelet. Szerintem amilyen bűbájos, már találtak is neki új otthont.

De nem nálunk.

Lapulós szervezkedés előzte meg az akciót, mely az unokanővérem (pár hét különbséggel:-) születésnapjára irányult, és a résztvevőknek le kellett tenniük a családi nagyesküt, hogy véletlenül sem kottyantanak el egyetlen apró részletet sem.

Mivel Enci lelkileg igencsak elcsigázodós mostanság, gondoltam, az lesz a legjobb, ha szervezünk neki egy szűkcsaládibúfelejtős, vidám, egészestés születésnapot. Pasival sokszor jártunk már a futószalagosjapánba, többször láthattuk, milyen élmény ez annak, aki először jár ott, pláne, ha többségben vannak az újoncok. Ezért elhatároztunk, hogy meghívjuk az unokatesókat és persze az ünnepeltet az étterembe, ez lesz a mi ajándékunk.

Az unokaöcsémékre volt leosztva a lufik beszerzése, melyekkel már az utcán sorfalat álltunk, mikor megállt az autó és kiszállt az ünnepelt, abból a taxiból, amit szintén ők szerveztek le. Enci csak annyit tudott, hogy a megadott időpontra ki kell állnia az utcán csini menetfelszerelésben, a jelszót megadó sofőr autójába nyugodtan beszállhat (vele előzetesen lezsíroztuk, hogy egy szép, sudár szőke lányt kell elszállítania az étterembe, ahol természetesen mi várjuk). A taxisúr nem szólhatott egy szót sem útközben, ezzel is fokozva a várakozást.

Előttem a kép, ahogy az öcsém és én, a terasz korlátjába kapaszkodva, szívószállal, szappanos vízből fújtunk szivárványszínben játszó csodagömböket és figyeltük, ahogy tovaszállnak, majd rövid de pompás létezésük egy pillanat alatt hangtalanul végetér.....

Hétvégén Anyi bedobta a csalit, mikor felhívott, hogy menjünk át délután ebédelni, mert van ott nekem egy aprócska meglepi, amire régóta vágytam már (mindig becserkész valami kedvességet nekünk, valami felvidítósat). Egy igazi buborékfújószerkezet kaptam!!!!!!!!

Leszek én még élményvásárlós (ami a ruházkodást illeti), ahogy régebben is, de most más korszakomat élem, így sokkal ritkábban fordul elő, hogy csakúgy elmegyek boltokat járni, háthamegtetszikvalami alapon.

Sokkal inkább csábulok el kertészetekben, bútorlelőhelyeken, bájos kiegészítőket áruló boltocskákban, régiségek között kutatva, mint ájulok el ruháktól vagy lábbeliktől. Most a fészekszépítgetés okozza a legnagyobb örömet, meg persze nyilván öregszem is:-)

Most is csak berobogtunk egy kedvenc öltözködős boltomba, felpróbáltam egy hosszúujjú, mélykivágású pólót, ami megtetszett, így vettem belőle hetet, minden színből, ami a méretemben megtalálható volt, és kész. Nem cicózom túl sokat.

Cipőt viszont egyáltalán nem kerestem, csupán szembejött velem egy kirakatban, és annyira hibbanttyúkos kinézete volt, hogy azonnalkellettnekem. Nem egy finom darab, sokkalinkább őrült, régikorokat megidéző. Kényelmes és bájos. Örömmel lóbázom a lábamat benne.

Egyesek szerint már csak a rőzse hiányzik a hátamról, mert pont olyan...izé, olyan rőzseszedős.

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.

Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? - kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban,
térdig.

Megkezdtem a már régen időszerű kivizsgálódást.

Voltam vérvételen, és csakis azért nem alakítottam látványosabban az elgyengültnőt, mert előttem egy kétéves kislányt szúrtak, azelőtt pedig egy hatévesforma fiúcskát, és míg előbbi kicsit pityergett, utóbbi büszkén és mosolyogva távozott, miközben a nagyija tuszkolta a fülére a mobilt, hogy elújságolják, milyen bátran viselkedett.

Tartottam magam:-)

Túlvagyok a fogászaton is (még tegnap), ahol kicsit szégyenkeztem, mert olyan fogköveket kellett robbantani a számból, mintha valami barlanglakó lennék (pedig teljesen fehéreknek tűntek), viszont továbbra is büszkén jelentem: a számban egyetlen lyukas vagy fúrt fog sem található.

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból –

Elröpült három falevél

– – – – – – – – – – – – – –

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

– – – – – – – – – – – – – –

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély –
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Szavaknélküli, duruzsolós búgássá mosódott TVhangok, besüppedős, puha tollpárna, simogató, lenge takaró. Jólesik a résnyire nyitott ablakon beáramló friss levegő, és a gondtalanság tiszta érzése, amely hangyja, hogy pihepuhán, álomrahangolódva ringatózzak.......

"Te atyúristeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!! Egy kúúúútyaaaa!!!????" - a katonaságnál kitüntetést kaptam volna az ágybólkiugrási technikámért. Pasi fázikéséssel reagált, mert azt hitte, hogy álmodom, mivel már hosszú percek óta nem voltam sztoriban, és már az alvósszuszogást is hallattam, amivel olyan jókat tud ugratni, meg utánozni...(hahaha=nemisviccesegyáltalán)

Úgy éreztem, alaposan felkészültem a feladatra. Pedig ádehogy!

Nem úgy megy ám, hogy gondolok egyet, és felkeresem a helyi körzetit, bekopogok és kész. Tudom én azt. Ezért aztán jól felkészültem.

Szerencsére évek óta nem jártam orvosnál, pláne nem a körzetinél, így amióta pár évvel ezelőtt megkezdtük az építkezést, és annak felügyelése miatt kiköltöztünk nemmessze albérletbe, majd megkaptuk a lakhatásit és megcsináltattuk a lakcímesbizonyítékoskártyát, igazolásként, hogy vidékiek lettünk, na azóta tervezgetem, hogy keresek egy helyi doktort, akihez szükség esetén bekopoghatok, és mosolygósan fogad, ismer majd névszerint, és mindig meggyógyít, ha kell. (az előző körzetink ugyan nem volt egy nagy gyógyítós, de mindig kitörő örömmel fogadtak a növérkével együtt, és mint munkásasszonynak, elnézték, ha éppen csak telefonon tudtam betegetjelenteni, vagy kellett egy recept, és anyukám ment fel érte) 

Biztosra mentem. Megnéztem a neten a helyi kínálatot fehérköpenyesekből, és mivel láttam, hogy az egyik rendelőintézettel azonos helyen érinthetném a szakrendelőket, amivel talán időt spórolhatnék, így merészkedtem odatelefonálni. Sokszori próbálgatás után végre felvette egy cigarettásrekettes hang, aki azonnal bontotta a vonalat, miután megtudta, hogy melyik utcában lakom, és belekrákogta a kagylóba, hogy nem hozzájuktartozom.....

A legegyszerűbb dolgok nyűgözik le őket a legeslegjobban, úgy mint porszívószétszerelés és porzsákkicserélés (a múltkor a szomszéd Kiskópé négyszer is szétbütyköltette pasival a szerkezetet, majd mikor újra össze kellett volna rakni, megunta, és "Na jó, mad hónap visszacinajuk!" felkiáltással odébállt:-), megsárgult és elrohadt növénydarabkák kipiszkálása a tóból, összefirkálni a papirdobozból készült házikót, és akkor is lelkesen tolongtak, mikor egy hete nálunk voltak megőrzésen, és megkérdeztem, kinek van kedve egy kis tortasütésre.....

A hideg reggelek, a hamratos fű miatt akkoris lábmosással zárul a séta, ha nem esett az eső, és nem áll bokáig a sár.

Az ebek hamar megtanulták a költözés utáni rendszert, és ugyan nehezükre esik megállni a küszöb előtt, visszafogva ezzel a boldogságkitöréseket -ami azért van, mert kb. tíz percig nem láttak, amíg pasi legeltette őket-, mégis megadóan pislognak az ajtóban, és csakis jóesetben vezényszóra vonulnak be a fürdőszobába lábmosásra.

Nem mindig megy zökkenőmentesen a terelés, főleg a kicsi az, aki szeretné valahogy megúszni a praclizuhanyzást, így őt általában be kell emelni a lecsempézett, épített fülkébe, míg a nagyobbak maguktól bemásznak.

Ez a fájdalmas nézésük??? Mintha a vágóhídra küldenénk őket, pedig csak a lábpucolásra készülnek, kézmeleg, langyos vízzel. Lehet őket sajnálni.

Megörökítettem a ma reggli szenvedésüket:-)

Fekete, gömböc szimatolóját egészen az orromhoz közelítette, és meredten bámulta a szemeimet, hátha megrebbentem a pilláimat, ami feljogosítja az azonnali örömködésre. Bendőz egy igazi, morcogós kutyaegyéniség, akinek zord ábrázata ellenére hatalmas lelke van, és úgy tud hízelkedni, mint egy kiscica, bár ezt senki nem hiszi el róla az első, felületes találkozás alkalmával.

Mostanában az a szokása, mikor pasi reggelipuszival ébreszt, mielőtt kiviszi az ebeket, Ő tétován áll a lépcsőforulóban, majd gyorsan visszalohol hozzám egy rohanós megszeretgetésre, fejét a nyakamba fúrja és begyűjti tőlem az ébredős fültővakargatást, s közben hallgatózik, hogy azért le ne maradjon a sétáról. 

Finoman megfogta a karomat és távolabb húzott a többiektől "Kislányom, beszélnünk kell valamiről."

Családi megmozdulás keretében cirkáltunk az utcákon, eladó kisházikó után kutatva, hátha rábukkanunk egy roggyantabb, de felújítható mézeskalácstípusúra, amiben szívesen éldegélne az én drága unokaöcsim a feleségével. Önző módon próbálom őket is kicsalni hozzánk, hogy ezáltal egy kupacba rendeződjön az élő családfám, csak éppen sehol sem leltünk olyan kiskerteset, ami tetszett is, és megfizethető lett volna a a számukra. Volt olyan, amelyet belülről is megtekintettünk, szépen libasorban bemutatkozva "Jónapot kívánunk, ez itt a feleségem, a nagynéném, az unokanővére, az ott a párja, Ő a nagybátyjám......hát igen, nagy a család vagyunk, és mindenki szeretne segíteni"

Tegnap azon bőgött, hogy összekoszolta a konyharuhát, és lehet, hogy mostmár soha nem fog kijönni belőle a folt, de minden napra jut valami kismamás elérzékenyülnivaló:-) Ezeket másnap előadja nekünk, és ismét sír, de akkor már a nevetéstől.....

Valamelyik nap Peni üldögélt otthon a kanapén, feltett lábakkal, álmodozósjókedvűen, lehajolt, hogy feltűrje a nadrágját, ekkor megpillantotta a bokáját, ami a vizesedéstől akkora volt, mint egy lufi, amit eddig még nem tapasztalt, és amitől bepánikolt rendesen, hogy ez mostmár mindig így is marad örökre. Hetya hangos bömbölésre lett figyelemes, kirohant, hogy megnézze, mi történt, és ekkor meglátta Penit, aki kihúzott háttal gubbasztott az ágyon, és úgy bömbölt tiszta erőből, mint a rajzfilmekben szoktak a figurák, akiknek először felfelé, ívesen zubognak a könnycseppjei, és csak utána engedelmeskednek a gravitációnak.

Árva kismajom, akinek legjobb barátja egy fehér galamb lett.....Itt olvastam róluk.

Egyszerűen szeretik egymást.

"Na és jófej volt?" -kérdeztem. "Igen, nagyon"-válaszolta Rofi, majd rövidke habozás után hamar hozzátette-"De nem úúúgy, ahogy gondolod!!?? Teljesen közömbösen végzi a dolgát, nem mond pikáns vicceket, nem túl bizalmaskodó, hidd már el!!!"

Mint kiderült, Rofi, Meske és Peni (haha, az álcáskodó nevével:-) is ugyanazon nőturkászhoz jár, és erre nálam jöttek rá, mikor legutóbb ottvacsoráztak mindhárman, és bemutattam őket egymásnak (Rofit még nem ismerték -addig volt jó:-)). Innentől kezdve elkerülhetetlen volt, hogy ezek összefogva azon mesterkedjenek, hogy a lehető leghamarabb megismerjem én is személyesen doktorpontmegfelelőt, és kitárt karokkal lábakkal járuljak a szeme elé....

Hétvégén megrendezésre került az általunk kierőszakolt Meskelaknéző, melynek keretén belül megtekinettük bájos új házukat, a macsekjukat, akit egészen piciként szerettem volna megabajgatni, de mire eljutottunk, már kifejlett fenevaddá cseperedett:-) Az első beharangozáshoz hűen, a rémhírek ellenére mégis volt halpaprikástúroscsuszával (amit még sosenem ettem, és amiért feloldoztam magam a napi fehérdobozos alól - egyébként is, most már hétvégén nem ezt eszem), és mivel Peni kismama nem eszik csak tengeri halat valami tiltás miatt, így még pizzát is sütöttek, hogy a kedvéretegyenek.

Amióta kettejüket összeboronáltam, komoly kiképzésben van részem lombikprogram témában, és ha hatosban találkozunk, pasi is élvezheti az aprólékos elemzéseket:-)

Cselesen azt füllentettem a lányoknak, hogy hatra hazaérek és kezdhetünk, így sikerült mindenkinek már nyolcra befutnia a pénteki pasikibeszélős, vígasztalós négyesünkre, ami reggel negyed hétig tartott, és akkor is csak azért húztuk le fel a redőnyt (ami még nincs), mert Sziszi kislánya fél hét körül szokott felkelni, így addigra szeretett volna hazaérkezni, hamár a lefektetést a férje bevállalta:-)

Ezek mindig ugyanolyan kellemes, meghitt, őszinte beszélgetések, rengeteg nevetéssel, könnyekkel, megértéssel és támogatással. Észrevétlenül pörög az óramutató, miközben hadarjuk a történéseket, boncolgatjuk a félelmeinket, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat, megosztjuk a bánatunkat, felvázoljuk a terveinket. Na és persze eszegetünk, s mikor már semmi sem fér belénk, és a csipegetéstől is elment a kedvünk, átvonultunk a nappaliba, begyújtottunk a kandallóba (pasi még póker előtt gyorsan aprított gyújtóst hozzá a kertbe, miután megkérdezte, hogy tudok -e fejszével fát vágni, és én erre egyszerre vágtam sértődött és csodálkozó ábrázatot), mindenkinek kiosztottam egy kockásplédet amibe belegubancolódott, és egymás mellé vackolódtunk.

Újfent felemelem szavam a komisz fejfájás ellen, amely ma is sanyargatja szegény fejemet!!! Ráadásul ez reggelérkezős fajta, nemsokkal felkelés után csapott le rám, egészen pontosan a kocsiban, és azóta is gyötör.

Nyilván az is rátett egy lapáttal, hogy kivételesen nem kanyarodtunk el a mézestejesKVmért, mert pasinak egy adag prezit kellett leadnia, szigorúan becsomagolva, lepecsételve, átkötözve, sérülésmentesen (meg is jegyezte, hogy ez nem egy nullanullahetes szuperbiztonságos, mikrofegyvertalálmányos kütyü leírása, sem pedig annak indítókulcsai, így nem érti, mi ez a felhajtás???!!), időre. Ráadásul a megvonás váratlanul ért, mert a koránkelős ábrázatom miatt valószínűleg félreértettem Őt, amikor azt mondta, hogy ma nem megyünk KVzni, úgy hallottam, hogy megyünk, és csak akkor kezdtem el jajgatni, mikor sávot váltott és elkanyarodott a mézestejesirányból???!!!!

Hullámokban tör rám a jókilányosdi, amikor elhiszem magamnak, hogy szilárdan kitartok az elhatározásaim mellett......(ühüüüüm).

A héten nekiálltam a gógytea vedelésnek, amiből próbálok leönteni a torkomon legalább két liternyit (brrr). Kedvesem hozta pár hete, kiegészítve valami zselés löttyel, meg pirostrutyival, és aprócska gyógybogyókkal, melyeket reggeli előtt fogyasztunk. Állítása szerint, ha rendesen betartom, akkor elűzi a komisz fejfájásaimat, kitisztítja a szervezetemet, és kicsattanóan egészségesen vágunk neki a babagyártásnak (majd, egyszer, valamikor, nemsokára)

Nemfinom. Hiába írják nekem a dobozon, hogy a legfinomabb gyógytea (milyen lehet a többi, belegondolni is rémes), az egyik kezem mindig viaskodik a másikkal, amelyik éppen önteni akar a kancsóból, és próbál ellenállni (ez van összekapcsolva az ízlelőbimbókkal, minden bizonnyal, a másik meg a tudatos döntéseket hajtaj végre:-) Nyilván javítana rajta, ha feltuningolnám némi mézzel, vagy barnacukorral, de azt meg a fogyókurvázásom miatt nem teszem, elég, ha a mézestejsemmel vétkezem....

Fel is jegyzem magamnak, hogy elkezdtem, hogy ellenőrizhessem hetenként, hogy betartom -e még...:-)