Méltó helyre kerültek az öreg, kopottas, textilborítású klasszikusok, ahogy Mamánál is sorakoztak a polcokon. Nem gondoltam, hogy könnyeket csal majd a szemembe, ahogy a kartondobozokból felpakoljuk a polcra a nagyi által rámhagyományozott köteteket, és nagyokat nyelve simítom végig, majd ölelem magamhoz a rejtvényes lexikont, amit mindig az ágya mellett tartott.....

Péntek este pasi meglógott pókerozni (annak ellenére, hogy romantikus estével kecsegtettem, ha marad. egy ideig bizonytalan volt, még azt is beígérte, hogy lemondja, de nagylelkűen, felhúzott orral elküldtem:-), Luci pedig lemondta a csajos, romantikusfilmnézős, salátakészítős, kandallósbeszélgetős átjövetelét (még mindig maga alatt van, és inkább hazament aludni), így nekiálltam leviaszozni az új könyvespolcunkat, hogy másnap birtokbavehessük.

Több óráig tartott, míg felhordtuk és bepakoltuk a könyveket, de nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel! Hétvégén sokszor felmentünk és gyönyörködtünk benne, összepacsiztunk és vállonveregettük egymást, hogy milyen jó ötlet volt tőlünk az olvasókuckó kitalálása és kivitelezése!

Hiányzik még két rozsdásféle lámpa, amit már levadásztam, de nem szereztem meg, mely a polc tetejére kerül majd és megvilágítja az egészet. Aztán vágyom még egy igazi, régesrégi fülesfotelra (most egy ideiglenes, találtfotelt tettem oda, amit áthúztam a vendégszobából), hozzávalós lábtartóval, valamint egy hangulatos állólámpára, amit már le is rajzoltam, már csak rá kell bukkannom valahol:-)

De így is egészen pofás kis kuckó lett belőle, ahol este a kislámpa fényénél üldögéltem, és néztem a távoli fényeket, reggel pedig bámultam a bárányfelhős messzeséget.