Úgy éreztem, alaposan felkészültem a feladatra. Pedig ádehogy!
Nem úgy megy ám, hogy gondolok egyet, és felkeresem a helyi körzetit, bekopogok és kész. Tudom én azt. Ezért aztán jól felkészültem.
Szerencsére évek óta nem jártam orvosnál, pláne nem a körzetinél, így amióta pár évvel ezelőtt megkezdtük az építkezést, és annak felügyelése miatt kiköltöztünk nemmessze albérletbe, majd megkaptuk a lakhatásit és megcsináltattuk a lakcímesbizonyítékoskártyát, igazolásként, hogy vidékiek lettünk, na azóta tervezgetem, hogy keresek egy helyi doktort, akihez szükség esetén bekopoghatok, és mosolygósan fogad, ismer majd névszerint, és mindig meggyógyít, ha kell. (az előző körzetink ugyan nem volt egy nagy gyógyítós, de mindig kitörő örömmel fogadtak a növérkével együtt, és mint munkásasszonynak, elnézték, ha éppen csak telefonon tudtam betegetjelenteni, vagy kellett egy recept, és anyukám ment fel érte)
Biztosra mentem. Megnéztem a neten a helyi kínálatot fehérköpenyesekből, és mivel láttam, hogy az egyik rendelőintézettel azonos helyen érinthetném a szakrendelőket, amivel talán időt spórolhatnék, így merészkedtem odatelefonálni. Sokszori próbálgatás után végre felvette egy cigarettásrekettes hang, aki azonnal bontotta a vonalat, miután megtudta, hogy melyik utcában lakom, és belekrákogta a kagylóba, hogy nem hozzájuktartozom.....
A sorban következőt tárcsáztam, aki cseppet sem kedvesebben kioktatott, hogy az én utcámmal ne zaklassam őket, nem tudnak fogadni, mert más körzet vagyok. De mégis milyen? Hátőaztnemtudja.
Harmadik próbálkozásra felfelé görbülő szájjal vettem tudomásul, hogy a melyik utcában kérdésre adott válaszommal belépőt nyertem az XY téri körzeti rendelőbe!!! Tarararam! Mivel minden nap csak este hatig rendelnek (ez vicces, hogy érjek oda, ha legeslegkorábban fél hatkor szoktam végezni, hm?), úgy döntöttem, nem várok holnapig, korábban lelépek. Pasi felkapott ötkor, és minden kis résen megpróbáltuk átgyömöszölni a kissmarot a dugóban....Oda is értünk hat előtt öt perccel, és előttünk csak egy idősebb nő veszekedett az idősebb lányával, reménykedtem, hogy utánuk még fogadnak.
Először is, fogalmam sem volt arról, hogy a vizualizálósdíjat hogyan kell befizetni, kinek kell a kezébenyomnom, és mivel hallottam már arról, hogy átalakított masinákat állítottak fel bizonyos rendelőkbe, megrohamoztam a nagy, fekete, berregő dobozt, ami méreteivel belépéskor is szemetszúrt. Körbejártam, megszaglásztam, de sem egy leírás, sem pedig nyilak nem jelezték, miként kell működésre bírni....Míg pasi visszafojtott kuncogását meg nem hallottam kiszűrődni a még mindig vitatkozó némberek hangján keresztül. Ja, mer az utcán felállított bankautomata hátsó része volt az, amit én vizitdíjelcsaklizószerkezetnek véltem:-)))
Végre kicsosszant egy agyonszolizott, ursulakinézetű, túlpirosrúzsos, aranyszemüveges, erőszakszervezet, aki felszökött szemöldökkel megkérdezte, hogy "Mit akar?" Valahogy az ember összemegy az ilyen egészségügyi intézményekben, a kelleténél alázatosabb lesz, így zavartan válaszoltam, mint a kisgyerek, ha rajtakapják, hogy lecsúszott a rajzpapírról és az asztalt firkálja: "A doktornőhöz jöttem bejelentkezni, és ööö...beutalót szeretnék kérni, de a két hölgy volt előttem."
"Melyik utcában lakik????!!" -ekkor közelebbhajolt, és szinte éreztem a leheletét az orromon, ráadásul akkora volt (vagy csak úgy tűnt), hogy egészen felémtornyosult. Megmondtam, aznap talán tizedszerre. "De hányas száááááám????!!!" - kíváncsiskodott egyre ingerültebben.
Ekkor a két veszekedős nőszemély, akik a megszólításom óta aggodalmaskodtak, hogy kirúgom a támaszkodólábukat, és majd jól beelőzöm őket, odatolakodtak, és felváltva kvartyogtak, hogy sokkal előbb jöttek, mint én. Ezt igyekeztem megerősíteni, és kibökni a házszámunkat.
Túlvörösszájú egyszerre könnyebbült meg, és lett pipa rám, miközben győzedelmeskedő pillantást lövellt felém, és hosszan, tagoltan, erős hangsúllyal ezt mondta: "Akkor maga nem idetartozik." -és sarkonfordult a gyógypapucsában. Még magyaráztam neki, hogy akkor miért mondta konkrétan Ő a telefonba délután (emlékeztem a hangjára), hogy az utcanevünk alapján odatartozom, mire felém sem bagózva kiordította, hogy "Mert nem mondta, hogy hányas szám!" .................(nem, mintha kérdezte volna.....)
Pár centivel alacsonyabban, de megszerezve az újabb rendelő címét távoztunk, és téptünk át az új helyszínre, hátha még fogadnak. Ez már kihívás a javából, még ma be kell jutnom. Nem várok holnapig.
Alig észrevehető kis tábla jelezte, hogy jóhelyen járunk (talán azért, hogy ne zaklassák őket mindenféle köhögéssel, meg fájásokkal, holmi lázzal, igyekeztek álcázni magukat), és kedves, bajszos úr kanyarodott kifelé az ajtón, és figyelmeztetett, hogy ő volt az utolsó, már zárnak. Arcátlanul benyomakodtunk, és éppen szembetalálkoztam az asszisztens hölggyel, aki kezében kulccsomót lengetve készült abbahagyni az aznapi műszakot. Kértem, engedjen be legyen olyan kedves, és rázúdítottam a körzetkeresésem történetének tömörített változatát olyan sajnálatraméltón, amilyen csak lenni tudok. Eleinte mosolygósan tiltakozott, majd nevetett az előadásomon, és megadóan kinyitotta az ajtót, és megjegyezte, hogy csakis azért, mert ilyen jó a humorom (ezt arra mondhatta, hogy a mondandóm végén, mikor megjelent az arcán egy huncut najóbeengedemmégis, a feneegyemeg, mentemvolnamárhaza kifejezés, és hozzátettem: "Na, még belépés előtt sikerült megutáltatnom magam a körzetemben!")
Diadalittas vigyorral a fejemen mutatkoztam be a doktorúrnak, aki pont olyan így elsőre, mint amilyet találni szerettem volna(szakállas, kicsit idősebb, kicsit kancsal, nem túl bizalmaskodós de azért mégis, érdeklődős de nem tolakodós, stb..). Beregisztrált, mint helyi lakost, adott névjegykártyát, amin jó erős filccel áthúzta a "időpont-egyeztetés lehetséges, így nem kell várakoznia" feliratot, majd mikor látta, hogy szemem megakadt a feketével kiszínezett soron, elmagyarázta, hogy próbáltak ők haladni a korral, meg fejleszteni a rendszeren, hogy valami jó is érje a betegeket, de nem volt sikeres és kivitelezhető akció, és az eddiginél is több feszültséget szült a bejelentkezők- és a beesők tábora között....
Kérdezte, van -e panaszom. "Azon kívül, hogy dundibb lettem az elmúlt években, és a fejfájásaimat hatéves korom óta cipelem, nem tudok másról panaszkodni". Rámnézett (legalábbis azt hiszem, mert nem egyértelmű a szemmozgása), és kedvesen megjegyezte: "Maga nagyon szép hölgyem, ha szabad ilyet mondanom, de azért nem ártana többet mozogni." -hát nem édespofa? Kinyomtattak mindenféle beutalókat tüdészetre, sárga- meg piros laborokra, szívműködésellenőrzésre, és megígértem, hogy felkeresek egy nőgyógyászt és egy fogorvost, és ha mindezek eredményei a kezemben lesznek, majd Ő menedzseli a dolgokat.
Ma próbáltam időpontokat kérni a szakrendelésekre, de ha valaki fel is vette a telefont, vagy fogalma sem volt, hogy lehet -e bejelentkezni, és rögtön javasolta, hogy menjek reggel hétre, vagy azt mondta, hogy a rendelés utolsó két órájában hívjam őket vissza.....
Most éppen erőt gyűjtök, és ha fel bírok kelni reggel, meg találok egy üvegcsét, akkor holnap felkeresem a szakrendelést.
