Alig harminc nap. Előreláthatólag ennyi van még hátra a pocakos napjaiból, és ugyanennyi választja el az új életétől, ami akkor kezdődik igazán, mikor először kézbeveszi szuszogó kislányát.

Peni azt mondja, mindenkinek ilyen terhességet kíván (eltekintve az öt évnyi kísérletezéstől, rengeteg vizssgálattól), mint amilyen az övé. Boldogságtól sugárzik az arca, a szemében mindig ott csillog egy könnycsepp (na jó, nem mindig  örömében, sokszor a hirtelen jöt hangulatingadozás miatt bánatában is potyogtat rendesen),  szebb mint  valaha, az alakja -eltekintve a méretes labdától az elején-semmit sem változott (bár  azon is szokott pityeregni, hogy dagad a lába, és megvastagodtak az ujjai, amiből mi mit sem vettünk észre), és az ok a huncut, lopott pillantások, amit Hetyával váltanak!!!! :-)

Náluk beszéltünk meg randit hatosban, Meskéjékkel, egyrészt, mert már nehezebben mozog (azt elismerte, hogy mikor a szomszéd barátnője előre jajgatott "megtudod majd, milyenek az utolsó hetek, hogy fogsz szenvedni", nem értette, de most már érti, miről is beszélhetett), másrészt meg szerettünk volna tobzódni a rózsaszín babaholmik, parányi zoknik, bútorok között.

Hetya büszkén tartott bemutatót az új babakocsival, hogyan nyílik ki, miként lehet laposra csukni, majd egyenként kipróbáltuk működés közben:-) Mi csajok pedig összebújva tapogattuk a kismama pocakját, hallgatóztuk a pirinyó emberke csuklását.

Osztom azok véleményét, akik úgy vélik, ha még a pocakban beszélgetünk a kisfickókkal -itt nem csak a szülőkre gondolok-, Ők születésük után megismerik a hangunkat, de legalábbis barátságosnak vélik azt. Így ráhajoltam Peni pocakjára, majd egy rövidke bemutatkozás után felkonferáltam neki: énekelni fogok. Igenám, de valahogy egyetlen kedves gyerekdalocska sem jutott eszembe, egy kurta sor sem, míg hirtelen bevillant az egyik legbutácskább, és egyáltalán nemodaillős, amit sajnos már csak akkor mértem föl, miután az első sor kibuggyant a számon, ami majdhogynem rátapadt barátnőm formás dinnyéjére:

"Csigabiga gyereki, é...."-na és itt elharaptam...

"ÚÚÚÚÚÚÚ, te atyaúristeni, mit énekelsz????" - dorgáltak meg azon melegében barátnőim, s nyomban köteleztek egy új dal köldökbeéneklésére, amiben szerepelni kellett a következőknek: még legalább két hétig ne gyere ki, könnyű szülést, jó egészséget, és így tovább... Dallamvilága és szóhasználata az előbbi csigásat sem ütötte meg.....

Nem hiszem, hogy valah is publikálni fogom:-)


Peni pocakja oldalról is, körünkben. Nagyon szép.

Na és Peni Pocokja (ez a macska neve) oldalról:-)