Tegnap azon bőgött, hogy összekoszolta a konyharuhát, és lehet, hogy mostmár soha nem fog kijönni belőle a folt, de minden napra jut valami kismamás elérzékenyülnivaló:-) Ezeket másnap előadja nekünk, és ismét sír, de akkor már a nevetéstől.....
Valamelyik nap Peni üldögélt otthon a kanapén, feltett lábakkal, álmodozósjókedvűen, lehajolt, hogy feltűrje a nadrágját, ekkor megpillantotta a bokáját, ami a vizesedéstől akkora volt, mint egy lufi, amit eddig még nem tapasztalt, és amitől bepánikolt rendesen, hogy ez mostmár mindig így is marad örökre. Hetya hangos bömbölésre lett figyelemes, kirohant, hogy megnézze, mi történt, és ekkor meglátta Penit, aki kihúzott háttal gubbasztott az ágyon, és úgy bömbölt tiszta erőből, mint a rajzfilmekben szoktak a figurák, akiknek először felfelé, ívesen zubognak a könnycseppjei, és csak utána engedelmeskednek a gravitációnak.
Az érzelmi grafikonjának kilengései a maximumot mutatják, és szórja ránk is rendsen a szeretetét, mint ahogy az iménti levelében is kifejtette, hogy mennyire szeret, hogymilyenjó, hogy bemutattam őket egymásnak Meskével, akit szintén imád, és mennyirenagyonjó, hogy vagyunk neki, olyan boldog, és mégegyszer biztosított minket a szeretetéről:-)
Erre Meske, aki délután lemaradt a levelezéssel (mert valakinek azért dolgoznia is kellett), meg egyébként is érzékeny az egész babatémától, csak annyit írt: "Nem bírom tovább, hagyjatok helyet, bebújok a szeretetölelésetekbe!"
