A hideg reggelek, a hamratos fű miatt akkoris lábmosással zárul a séta, ha nem esett az eső, és nem áll bokáig a sár.
Az ebek hamar megtanulták a költözés utáni rendszert, és ugyan nehezükre esik megállni a küszöb előtt, visszafogva ezzel a boldogságkitöréseket -ami azért van, mert kb. tíz percig nem láttak, amíg pasi legeltette őket-, mégis megadóan pislognak az ajtóban, és csakis jóesetben vezényszóra vonulnak be a fürdőszobába lábmosásra.
Nem mindig megy zökkenőmentesen a terelés, főleg a kicsi az, aki szeretné valahogy megúszni a praclizuhanyzást, így őt általában be kell emelni a lecsempézett, épített fülkébe, míg a nagyobbak maguktól bemásznak.
Ez a fájdalmas nézésük??? Mintha a vágóhídra küldenénk őket, pedig csak a lábpucolásra készülnek, kézmeleg, langyos vízzel. Lehet őket sajnálni.
Megörökítettem a ma reggli szenvedésüket:-)
