Megkezdtem a már régen időszerű kivizsgálódást.

Voltam vérvételen, és csakis azért nem alakítottam látványosabban az elgyengültnőt, mert előttem egy kétéves kislányt szúrtak, azelőtt pedig egy hatévesforma fiúcskát, és míg előbbi kicsit pityergett, utóbbi büszkén és mosolyogva távozott, miközben a nagyija tuszkolta a fülére a mobilt, hogy elújságolják, milyen bátran viselkedett.

Tartottam magam:-)

Túlvagyok a fogászaton is (még tegnap), ahol kicsit szégyenkeztem, mert olyan fogköveket kellett robbantani a számból, mintha valami barlanglakó lennék (pedig teljesen fehéreknek tűntek), viszont továbbra is büszkén jelentem: a számban egyetlen lyukas vagy fúrt fog sem található.

A szívem is rendesen kalapál, legalábbis a mai drótostappancsos vizsgálat alapján, ahol a nővérke jelezte, hogy minden ruhadarabtól váljak meg deréktől felfelé, viszont elfelejtette mondani, hogy a harisnyámat is le kéne vennem, és simán rátette a bokámra a zselét azon keresztül.....Igazán gusztusosan nézett ki utána. 

Ebéd helyett pedig kiugrottam egy kis tüdőkukkantásra, majd pedig este lelépek előbb a laborleleteimért.

Aminek pedig egyáltalán nem örülök, hogy elterjedt a pletyka az irodában, miszerint terhes vagyok, ezért kell "most hirtelen" (évek óta készülök) ez a sok vizsgálat. Ilyenkor persze az sem jó, ha hagyom őket csípkelődni, az meg mégrosszabb, ha belemegyek a magyarázkodásba, mert egyre gyanusabb leszek. Még azzal sem sikerült eloszlatnom a gyanakvásukat, hogy ha babát hordanék a szívem alatt, talán nem most mennék tüdőtszűrni, nem???? Áh.

Ja? Mi??? Hogy voltam -e nőgyógyásznál? Nem hallom a kérdést?????