Az íróasztalomra ma új virág került és gazdagabb lettem két angyallal.

Pár napja egy eltemetett szomorúság szorongatja a lelkemet, amolyan vissza-visszatérő, elhesegetős, alig észrevehető, talán csak a szememben látszik valami belőle. Mégis, titokzatos, aprócska jelzések szállhatnak a levegőben, s vannak olyan tündérgobócok, akik ebből bizony olvasni tudnak, anélkül, hogy megosztanánk velük lelkünk rosszabb napjainak okozóját, érzékenységükkel különbözve azoktól, akik még az ebeszélésből sem éreznék át mindezt.

Így történhetett, hogy ezen a munkás szombat reggelen, jóval a kötelező beérkezési határidő után (amit én gyakran nem tartok be) Rika beviharzott a szobámba, vállát a táskája húzta, hóna alatt egy csomagolópapirral áttekert valamivel, amit gondosan bontogatni kezdett, majd átnyújtotta a zizegős burokból előbújt viárgot, erős ölelgetés közepette: "Azért hoztam, mert tudom, hogy valami bánt. Ettől sokkal jobban érzed majd magad, meglátod!" -mondta, majd egy mozdulattal kivette az elszáradt cserepesnövényemet a monitorom melletti kaspójából, belehuppantva az újat, ami pontosan illeszkedett a helyére....

Anyámlányalábasjószág blogcimbim pár napja (pont, mikor kisebb búslakodásom kezdetét vette) riasztott először egy, majd pedig két angyal érkezéséről, kikkel szemezett egy körúti régiségbolt kirakatában, s én, vagyis az angyalgyűjtő jutott eszébe, ami már eleve nagy ajándék nekem, hogy pont rám gondolt!!!! Ma terveztem megtekintésüket majd pedig begyűjtésüket, de megelőzött a levelével, amely mellé fotót is melléket.

Sajnos, Őket anyagi okokból a kezemben nem tarthatom ugyan, de mégis gazdagabb lettem két angyallal!

Ezúton is köszönöm szépen AnyámlányaLábasjószág!