Fekete, gömböc szimatolóját egészen az orromhoz közelítette, és meredten bámulta a szemeimet, hátha megrebbentem a pilláimat, ami feljogosítja az azonnali örömködésre. Bendőz egy igazi, morcogós kutyaegyéniség, akinek zord ábrázata ellenére hatalmas lelke van, és úgy tud hízelkedni, mint egy kiscica, bár ezt senki nem hiszi el róla az első, felületes találkozás alkalmával.
Mostanában az a szokása, mikor pasi reggelipuszival ébreszt, mielőtt kiviszi az ebeket, Ő tétován áll a lépcsőforulóban, majd gyorsan visszalohol hozzám egy rohanós megszeretgetésre, fejét a nyakamba fúrja és begyűjti tőlem az ébredős fültővakargatást, s közben hallgatózik, hogy azért le ne maradjon a sétáról.
Ismét bedőltünk neki, vájtjozefnek, az asztalosnak, és ahelyett, hogy kedvünkre durmoltunk volna a meleg paplan alatt, már korán reggel kikászálódtunk az ágyból, remélve, hogy a beígért nyolcéskilenközött megvalósul, netán még előbb is bekopogtat....ühüüüm. Délkörül kopogtatott, bár mentségére legyen mondva, tízkörül odacsörrentett, hogy tizenegyre jön. Istenem, hát nem erőssége a számolás, na. (egyébként nagyon rendes, szépendolgozós, szívesen ajánlottuk már többeknek is, és mindenki nagyon elégedett volt vele)
Pasi rendkívül izgalmas elfoglaltságot talált magának: a terasz deszkaburkolata alól (ami direkt úgy készült, minhta egy stég lenne, ujjnyi résekkel a deszkák között, alátámasztva, hogy kifolydogáljon a felesleges csapadék alóla) próbálta kihorgászni a porszívó vékonyka, lapos szerkezetével a felgyülemlett mindenfélét, úgy mint levelek, por, ill. bepottyantott és kézzel nem kipecázható tárgyak, mint öngyújtó, cigi, megszárdt kajadarabkák (amit a kutyáknak próbáltak adni a kedves vendégek, de félve a fogak összekoccanásától, olyan sután tették, hogy végül a deszkák között landolt).
A nevetségesen nagy hűtőnk röhejesen üres volt, mint általában, így igencsak nagy kihívás volt a reggeli elkészítése, amihez találtam két megszikkadt zsemlét, némi kéksajtot, szárítottparadicsomot és pestot, valamint néhány vékony szelet sonkát, s ebből varázsoltam szendvicseket. Hozzá újonnan felfedezett bio mézeskörtésszörpöt ittunk, felhúzott lábakkal, napszemüvegben, ráérősen, a kertiasztalnál üldögélve.
Káprázatos időjárás volt, s mivel mesterünk sem siette el a becsapódást, pasi javaslatára kicincáltunk plédeket és párnákat, majd leheveredtünk a napra sütkérezni, olyan pozícióban, mint a partravetődött hajótöröttek (nem a hassalszenvedősenkikúszós változat, ahogy a filmekben szokott lenni, hanem a háton, hullámok által kisodródott típusú hajótöröttek, akik hanyattfekve, kezük-lábuk kitárva ébredeznek a forró homokban). Élveztük a meleget, a madárcsicsergést, a csobogó víz hangját, és egymás társaságát. "Ez az igazi élet!!" - jelentette ki határozottan Farkas. Egy darabig cseverésztünk, kitárgyaltuk az előző esti vizipipás, unokatesós, sütizős, filmnézős beszélgetésünket, majd pasi hortyogására lettem figyelemes.....
Ráérősenjókedvűen lenyírtuk a füvet, lábatlóbáztunk a tóparton (nagyképű megjegyzés:-)), labdáztunk a büdösszájúakkal, olvastam, beiktattam egy kutyákkalösszegömbölyödős, délutáni szunyókát, mialatt pasi megnézett egy sportközvetítést. Napsütötte lustálkodással telt el az egész nap.
Még késő délután is melegen simogatott a nap, amikor vájtjozef kiűzött minket a házból a terpentinesviaszos polcpácolásával, ill. annak orrfacsaró, fejfájáselőcsalogatós szagával....