Persze, még mi kúsztunk be a küszöb alatt, hogy a "mesterek"egyáltalán hajlandóak voltak kihagyni a falmélyedéseket, nem hogy még magyarázzam, hogy régi gerendát szeretnék a tetejébe bevagdosni, meg téglából kirakni az aljára a párkányokat, s keresgéljek olyan megoldást a hátsó, függőleges részére, mintha valami régesrégi, lekopott felület tűnne ki mögüle...(valami hasonló végeredményt látnék szívesen, mint amilyen a képen van)
Így adottak a még rendszeridegen, csupasz falfülkék, s csak felöltöztetésre várnak.
Bedugtam az otthonról hozott égősort, amit tavaly óta ittfelejtettem a hátam mögötti parafatáblámon (direkt jó, hogy idén nem kellett kibogózni), megosztottam a kollégákkal az imént érkezett, majd vadul feltépett karácsonyi csokidíszcsomagomat, főztem egy mézesgyümölcsösteát, de a várt hatás elmaradt. 
Hosszú, szőke fonalhaja volt, s flitterből felvart csillagszeme, bájosan lógott keze-lába, s nagyon büszke voltam rá. Egy éjszaka alatt varrta meg nekünk Mérike nagynéném, s hajnalba betette közénk az ágyba, ahol unokanővéremmel aludtunk.
.jpg)
Anyi megőrizte az összes gyerekkori rajzunkat, mint pl. azt a képet, amit az öcsém rajzolt párévesen az oviban. A feladat szerint a családi karácsonyt ábrázolja: középen áll apu, betölti szinte az egész lapot, kitárt kézzel mosolyog, míg mögötte a feldíszített fenyőfa már jóval kisebb, majd lehúzzák a papirláncdíszek (Pöti csinálta az oviban), majd mi, a család többi része a rajzlap egyik sarkában tömörülünk hárman, egészen kicsiben......Joepapa humora és harsánysága mindig jellemző volt a hasonló megmozdulásokra:-)))
Persze, persze, dehogy engedjük...., neeem, hááááát hogy képzelitek, hogy átlépi a küszöböt, hogy akár csak egy körmét is bedugja a lakásba, ugyan máááár, menjetek csak nyugodtan, pihengessetek....Itt spártai fegyelem lesz, míg távol lesztek!
Ártatlan reggeli kávépöttynek indult az egész, ami a reggeli kocsibanzötykölődés közben kicsusszant a szívószálam végéből, egyenesen a fehér pólóm közepébe. Farkas azonnal a jobbját nyújtotta, s széles mosollyal gratulált, majd közölte, hogy egész nap begombolt kardigánban ücsöröghetek a forgósszékembe.....
Én már csak tudom, milyen könnyen előfordulhat az ilyesmi, hiszen nem is olyan nagyon régen történt, hogy nagy kakaóval nekitolattam egy hófehérmercinek a parkolóban, ami a vándorvurslit üzemeltetők családjának tulajdonában volt......Csak úgy lazán, félkézzel kikanyarodva, az álló kocsi hátsójának neki, mer' nekem annyira megy a vezetés, simán vageszkodhatok, ahelyett, hogy óvatosan kikanyarodtam volna a helyemről....Hmmmm, de ciki volt..
