A felnőttkori télapómókázásban a legjobb a taktikázás, az osonási útvonal és annak időzítésének körültekintő kikalkulálása, kerülve a feltűnést, mintha elfeledkeztünk volna az egészről. Pedig tudom, hogy tudja, hogy tudom, amit tud:-) 

Napközben többször is telefonált, ami nem lenne meglepő, mert sokszor beszélünk, ha csak egy puszidobásnyit is, de ezúttal minden hívásnál hosszasan hahotázott, büszkén verte a mellét, hogy milyen fergeteges ajándékra tett szert, majdmeglátom, meg majdlepiislemtőlealábamszárátannyirajó....

Ahogy hazaértünk közölte, hogy nem bírja tovább a titkolózásbaburkolózást, neki bizony át kell adnia a télapósajándékomat, s ravaszul kuncogott. El kellett helyezkednem a dohányzoasztalnak kikiáltott vaspántosláda tetején, kiengedett hajjal, csukott szemmel. Figyelmeztetett, hogy ne kapjak frászt, még akkor sem, ha nagyon furcsát fogok érezni magamon. Húúúúú, vajon mi lehet az!!??? Izgatottan fészkelődtem, csíkoszoknis lábujjamat gyűrögetve.

Először azt hittem, hogy óriásműpók, ami belekapaszkodik a hajamba, de közben átjárt egy bizsergetős, hidegrázós, csikizős borzongás, ami egyszerre volt visítós meg kacagtatós is. Pasi is kipukkadt a nevetéstől, ahogy az arcomat fürkészte, a hatást várva. Ez egy csudajó kobakmasszírozgatós szerkezet!!!!! Vagy húsz percig nem bírtuk abbahagyni a hahotázást, egészen közelről néztük a másik eltorzult képét, potyogtak a könnyeink, felváltva vakargásztuk egymás fejét ezzel az izével, élveztük ezt az újfajta érzést. Ki kell próbálni! (Ma behoztam, leültettem a kollégákat a székre, csukott szemmel, és mindenkin kipróbáltuk!!! Fergeteges a hatása!!!:-))))

Kipucoltuk a csizmákat a cipőket, majd elhelyeztük a konyhaablak gerendájára, aztán beindult a lefekvés előtti kivárásos taktikázás......ki tud jobban kavarni, és utolsónak felmenni a hálószobába, így helyzeti előnyhöz jutni az ajándékeldugásban.

"Ööö, menj fel nyugodtan Boszikám, még fogat kell mosnom!"-ó de gyenge próbálkozás, röhejes...:-)

"Nem, nem, megvárlak, mert még pakolászok a konyhába!"-kemény visszavágás:-)

"Na jó, de meg kell néznem valamit a gépen....bújj az ágyba, mindjárt megyek..!"-végülis valakinek meg kell adnia magát, így felcaplattam a lépcsőn, s füleltem a neszeket. Semmi nem szűrödött fel.....

Kivételesen kapóra jött a fejfájásom mint alibi, így egyórás ágybaösszebújósTVzés után indokoltan lementem a konyhába bekapni egy újabb fejfájásölőt -aznap a harmadikat-, majd a kifényesített cipőjébe csempésztem a finomságokat, visszafolytott, mesterkedős nevetéssel:-)

Reggel borotvahabszakállal ébresztett "Jó voltál kisvörös, mert tele van a cipőd odalent!?"