Előszeretettel öltöttem magamra kockás ingeket, Jopapa kinőtt, fekete érettségizakóját feltűrt ujjal, hozzá farmert és bácsitáskát viseltem, vagy pedig szinte földigérős, apróvirágos tündérruhácskában, kibontott, hosszú kuszahajjal álmodoztam. Ez volt a páréves elvont, annyiraokosésműveltvagyok, majd' elszállok korszakom, mikoris mélyen hittem, hogy a megjelenésem meghatározó és elengedhetetlen kelléke a kézben lóbált verseskötet...
Elszakadtam a versektől, s az egykor főszerepet kapott kötetekkel megkopott a kapcsolatunk. Időnként előveszem némelyiket, végigsimítom a borítóját, megigazgatom a betépődött széleket, végigpörgetem a lapokat, majd visszateszem a polcra.
Mint egy régi szerető emléke, kinek egykoron oly sokat jelentett nagy becsben tartott csorba, aranyozott keretbe foglalt fotója, s kitépett fényképének hűlt helyét megtalálod a szekrény mélyén, rendrakás közben, úgy jutnak eszembe elfeledett hangulatok, verssorok. Néha csak egyetlen mondat kúszik be a gondolataimba, s keresek rá az egészre, máskor csak egy cím......Szertefoszlott egészek.
A szinesztéziáról való elmélkedésem közepette tolakodott be a "napsugarak zúgás" .....
Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
