Hallottam azt a fura kis hangot, ahogy a forralóból beleöntöttem a gőzölgő teavizet, majd lassan csöpögni kezdett belőle a barna lé....Elrepedt a kedvenc macskáskannánk!!!????

Fontos volt nekem. Akkor kaptam az unokanővéremtől, mikor az ikrei megszülettek, annak pedig már több mint két éve, s azóta majdnem minden nap teáztunk belőle, a napjaink részévé lett ez a kékkancsó és a hozzá illő bögréi. Gondosan elmosogattam, megtörölgettem, de nem volt szívem kidobni......

Szombaton megkezdtük a karácsonyi bevásárlást. Tömegre, tolongásra számítottunk, de a belvárosban alig találkoztunk vásárlókkal, talán bevásárlóközpontokba tömörültek, mert az apróbb boltocskákban szinte egyedül válogathattunk kedvünkre.

Az asztali koszorúnk beszerzése után beugrottunk egy kézműveslelőhelyre, ahol annak idején Enci a mi kékünkre rábukkant, hátha ennyi idő után még vár ránk egy ugyanolyan.....Láss csodát, ott figyelt a kirakatban egy majdnem pontolyan!!!!!:-))) A kedvünkért kiszedték, letörölték róla a port, majd jól bebugyolálták selyempapirba. Gondoltam, ha hazaérünk gyorsan kicserélem, s kidobom a csorbát (ahogy pasinak ígértem, majd akkor megválok tőle, ha lesz egy új), s majd úgy csinálok, mintha semmi sem történt volna......

Lényegtelen apróságnak tűnik, de mégsem az. Repkedtem a boldogságtól, bolondosan lépkedtem az egyébként lehangoló kutyakakiaknákkal tarkított, koszos, belvárosi mellékutcában a kocsink felé, s a déli harangszónál harangozósölelgetést hirdettem ki, hivatkozva egy régi, nemlétezős népszokásra:-)

Otthon egymásmellé tettem a töröttet és az újat. Szinte megszólalásig ugyanolyanok. "Na, most már végre kidobhatod a töröttet!"-mondta pasi, miközben rajtam mosolygott, ahogy nézegetem a teázósainkat, és emlékül megörökítem a kopottabbat. Hát nem dobtam ki.....Annyira sajnálom!!!! Igaz, hogy teázásra nem használható többé, mert elfolyik belőle a víz, de kívülről semmi sem látszik rajta.......Haladékot kértem, és új funkciót keresek neki.

Mikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még úgy akartam befejezni, hogy "bárcsak minden ilyen egyszerűen pótolható lenne!" Valóban jó lenne....

De valamiért mégsem tudok könnyen megválni a régitől, felhőtlenül örülni az újnak........