Most, hogy ilyen hamar sötétedik, mintha a percek is gyorsabban telnének, olyan rövidnek tűnnek a napok, s a legtöbbször nyolc után keveredünk haza, ami elég lehangoló.
Sajnálom, hogy az ebeknek addig kell görcsölniük, a madarak már gubbasztanak a rúdon, s meglepetten pislognak, mikor felkapcsoljuk a villanyt és kezdődik a párórás esti mozgolódás. Kár ilyeneken agyalnom, de nehezen engedem el a múló perceket, s mikor hazaérkezünk, rögtön ránézek a gerendának támasztott, kopott óralapra, hogy tudjam, kb. hány órát tudunk ébren együtt tölteni.....
Egy forró zuhanyra vágytam, s utána már nem is volt kedvem otthonijátszósba bújni, inkább felvettem a puha, meleg, kapucnis köntösömet, ami olyan vaskos, hogy úgy nézek ki benne, mint egy téliesített hétvégiház.
Náha teljesen ki tudok kapcsolni, a lelkemet átjárja a melegség, egyfajta elégedettség érzés tölt el. Ő a kanapé egyik végében üldögélt, lábát feltette, a dohányzóasztalra, én végignyúltam az ágyon, meztelen talpaimat az ölébe pihentettem, s a kutyák sorra felugrodtak mellénk. Az egyik kettőnk közé furakodótt, a másik a gazdi ölébe ejtette a fejét, úgy, hogy hozzáérjen a talpamhoz, míg a kisfehér felmászott a keresztbetett lábamra, s a térdkalácsomra kunkorodott.
"Hú, elég hideg van, fázik a lábam!"-mondtam, mire tenyerébe fogta a lábujjaimat, hogy felmelegítse. "Olyan jó itthon lenni"-sóhajtotta, s éreztem, hogy végre elengedte a napi gondokat....
Így lazítgattunk, összebújva, s néztünk egy filmet mindenféle kusza kapcsolatokatbogózósat, amiről utána jókat lehet beszélgetni, elemezve általa a saját közösségünket.
