Ha magánnyomozónak szegődnék, netán fotóriportereskednék, valószínűleg páros lábbal rugnának ki az elmulasztott felvételek miatt......

Hiába a vízkeringetőbe szerelt fűtőszál, mert annyira nagyon fagyos az időjárás, hogy befagy a tó felülete, csak a sziklarésznél működik a csobogója. Ilyenkor pasi megfogja a kisbaltát és kivonul léket vágni.

Sétáltam a kertben, hógolyóztam az ebekkel, s néha kattingattam Farkas küzdelmét a jégpáncéllal, egészen addig, míg beleakasztotta a jéglemezbe a baltáját, hogy ne felülről csapkodja össze-vissza (féltve a halakat), inkább húzta volna, de a vaskos, rideg ellenfele dacosan ellenált, így mikor a könnyűnek vélt húzáshoz lendületett vett, amaz visszarántotta a vízbe....

Szerencsére ott nem túl mély a tó, neki meg jó hosszú a lába, "csak" combközépig fagyott le, de beszámolt arról, hogy így is fagyos egy érzés volt, rémületes lehet, ha valaki pl. korcsolyán suhanva belebukik a dermesztő jégkásába.

Ahelyett, hogy utánakaptam volna, vagy legalább dokumentáltam volna az eseményeket, a víz szélén ugráltam jajgatva, visítozva......majd később összegörnyedve a nevetéstől....a dögén.

Fejembehúzott fekete kalapban ravaszkodva ülök a kopott kocsimba, mellettem egy doboz fánk meg a mézestejesem elvivőspohárban, az anyósülésen a beélesített fotómasinám, s várok a leleplező pillanatra. Jönnek, jönnek!!!!! Az utca egyik végén feltűnik a nő, magasan felgombolt szövetkabátban és napszemüvegben, fején kendővel, míg a túloldalról öles léptekkel közeledik a férfi, többször áttekert sállal a feje alatt....Behúzom a nyakam, lecsússzanok az ülésembe, villámgyorsan készítem a képeket, s képzeletben már dörzsölöm a tenyeremet a nagy pénz reményében: "címlapfotón a sztárszeretők lopott csókja" Már majdnem egymás karjaiba borulnak, mikor hirtelen hatalmas erővel tör rám az orrbizsergés, szemembe könnyek szöknek, s bármennyire is igyekszem jobbra aztán balra mozgatni az orrom végét, nyelvemmel vadul kapiráglni a szájpadlásomat, a gigantikus tüsszentés elkerülhetetlen......Tovább nyomom a gombot, s a könnyfüggönyömön át homályosan látom az összeölelkezést, majd a csókot.......

Mikor előhívom a képetket, felcsíptetem a zsinórra, s türelmetlenül várakozom, s átkozom a fejemet, miért nem haladok a korral, s dobom ki a papirképesmasinámat?????

A másnapi beszámolónál kiterítem a főnök elé a a munkám gyümölcsét: az egyik kupacon látható a nő, jobbról balra haladva, míg a másikon egy férfi az ellenkező irányból, majd az épületekből következtetve mindketten ugyanazon az úton, külön-külön, visszafelé sétálnak......

Hát, a fenti képen a pasim látható, aki léket próbált vágni a kertitavon, s belepottyant a vízbe, de hősiesen megmenekült a jeges víz fogságából.....