Persze, persze, dehogy engedjük...., neeem, hááááát hogy képzelitek, hogy átlépi a küszöböt, hogy akár csak egy körmét is bedugja a lakásba, ugyan máááár, menjetek csak nyugodtan, pihengessetek....Itt spártai fegyelem lesz, míg távol lesztek!
Biztos vagyok benne, hogy ez a cica van annyira rafkós, hogy tudatosan tetteti a szerencsétlen, kizárt házikedvencet, lelkiismeretfurdalásokozási célzattal, ahogy áll a teraszajtónál, a rózsaszín orrocskáját odatolja egészen közel az üveghez, majd még a hatást fokozandó az egyik lábát fel is húzza egy picikét......
Az első esti etetés alkalmával indult el a lavina, mikor Farkassal berobogtunk munka után: "Ó, nézd már ezt a szegény Micit, hát biztosan fázik a dárga (+8 fok volt...:-), nézz a szemébe!!! Hát nem éééédes!! Szerinted is be akar jönni?"
Anyi már attól is boldog, hogy Joepapa a kertben megtűri Mickót, de a lakásba soha nem mehetett be, és az, hogy mégis feküdt már a bőrfotelban, annak köszönhető, hogy egyszer egy nyári villanyoltás előtt, mikor becsukták az ajtókat, valahogy besurranhatott, s reggel azon kapták, hogy ott kifliződik békésen szundikálva a puha ülőalkalmatosságon....Máskor pedig ugye belopózhatott Joepapa mellé az ágyba, majd mikor utóbbi felkelt, Mici ijedtében kiugrott az ablakon, rá a tetőre, és egész nap ott tanyázott....
Mi bizony nyomban a hatása alá kerültünk, s szempillantás alatt beengedtük.....De csak az ajtó közelében maradhatott, bár nem is vágyott máshová, csak oda, ahol mi vagyunk. Zabálnivaló! Ha én hívtam, rám mászott, madj ahogy Farkas szólt neki -aki hanyattfeküdt hozzá a földre- már vonaglott is a hasára, nagy dorombolások, hízelkedések közepette.....
Nagy titkosan lekaptuk a mobillal, s azon kuncogtunk, mit szólnának Anyiék, ha ezt megkapnák üzenetben:-)))
Persze, persze, macskát nembeengedni!!!!
