Van nyírfaágakból összetákolt, földbeszúrhatós kovácsoltvasgömböctatós, s most felkerültek a fára az új szerzemények is, a vesszőből font fáraakasztós kuckók, s még keresem a helyét a nagyobb, kerek madáretetőnek is, amit majd oszlop tetjére kell szakszerűen felerősíteni (addig a teraszon az ebek szaglásszák), hogy a dobtetőn kavargó jeges szél magával ne vigye egy cudar éjszakán.
Ritkán van módom meglesni a szépszámmal érkező csőrösöket, így elajándékoztam a kiskönyvet Anyinak (akinek ideje engedi, s gyakorta figyeli őket, ráadásul mégtöbb etetőszerkezettel rendelkezik, mint mi, mint pl. saját termelésű lopótökök is lógnak a hatalmas fenyőfáikról) amelyből színes tollruhájuk alapján beazonosítjuk az új érkezőket.
Előrekevert eleséget veszünk nekik, vagy maggömböcöt, napraforgómagot. Szalonnát csak azért nem akasztok az ágakra, mert szomszéd beles Bundása még átugraná a bevehetetlennek tűnő fakerítésünket:-)
