"Mire készülsz, lefolyótisztításra, vagy a fogadat akarod ezzel fehéríteni???? Talán kiálltok a sarokra árulni? Mert sütésre ez ipari mennyiség!!!"-nevetett ki Era kolléganőm, mikor a pénztárnál kipakolásztam a kosaramba feltornyozott mézeshozzávalókat, köztük a négykilónyi lisztet, húsz tojást meg a tíz zacskó szódabikarbónát, amiből végül kettőt tartottam meg, mivel a pénztáros szerint (aki vállveregetve osztozott Era derültségén) így is félévnyi mennyiség......Na jó, de nem ismernek minket, számolni kell a félresiklott, elszenesedett tepsikkel is:-)

Az ördögös falfestésem ellenére simán vettük az akadályokat, s az egyetlen fennakadást (ha nem teszek említést arról, hogy képtelen voltam úgy megtölteni a habzacskót, hogy ne legyek nyakig tojásmázas, ne felül kezdjen kibuggyanni a cucc mikor megnyomom, így annyira használhatatlan legyen, hogy egyből a kukába végezze, majd barátnőm engem kiröhögve csináljon egy újat....) a medve felöltöztetése (fura módon a mézeskönyvemben egy állig begombokozott maci szerepelt, akit valószínűleg akkor örökítetek meg, mikor elegáns étterembe indult a nőjével, éppen csak nyakkendő nem volt rajta) , amit egyikünk sem akart elvállalni:

"Te jó ég, ez a medve totál fel van öltözve??? Én ezt nem bírom megrajzolni a zacskóval!??" -rémüldözött Meske, tétován felemelve a fehérmázas zacsit, s kigülült szemmel bámult az előtte lévő mézesfigurára.  

"Akkor legyen meztelen és kész, majd utólag a nyakába kötök egy nyakkendőt!" -javasoltam, s nem is cicóztunk tovább.

Sütés közben ittunk forró mézesteát, elmerengünk, beszélgettünk, s élveztem azt a megszokott fesztelenséget, ami köztünk kezdettől fogva megvan, s a meghitt egyszerűségétől olyan nagyon jó.