Lélekakkumulátor, lelkesen pörgő szenvedélyörvény, gondolatkitaláló mélylélekbúvár, őrültségkatalizátor, varázsszőnyegen szárnyaló vadromantikus....?
Minden nap csinálnék valami különlegesenegyszerűt, céltalan csakúgyságból. Angyalt rajzolnék érintetlen, hatlamas hómezőn, hol rajtunk kívül senki sem járt, hol éppen csak látszanak a messzi, városi fények. Forró zsemlét csennék éjszaka közepén a szunnyadó városban, hol nem ismernek, elfeledett padon majszolnám, amelyről pattogzik a piros festék, összekulcsolt, felhúzott térdekkel, kötött sál meleg öelésében, s nézném a várost, ahogy ébredezik, s az egyre jobban láthatóvá váló lehelletemet a hidegben. Huncut csókot lopnék fényes lepelbe burkolózott kilátó tetején. Suhannék korcsolyaélen, elfeledett, befagyott kistavon, hol társaságot csak kopasz fák nyújtanak. Táncolnék összebújva, ódivatú bárban, magányos, füstöshangú zongorista játékára. Etetnék sirályokat hídról, min soha át nem sétáltam még, s onnan néznék le a mélybe. Kémlelnék csillagokat éjfélkor, csillagvizsgálóban átkarolva. Ó, s megannyi mást még.....
De ki bírja ezt az iramot, mit női lélek diktál, kimondva, vagy titkos vágyakként meglapulva????
Tán egy lelkiszerető?
