Már egyáltalán nem bánom, hogy annak idején bedöglött a munkahelyemen a KVfőző, így legalább teljesen ráhangolódtam a reggeli elhozóspoharasmézestejesemre (időnként hazafelé is betérünk persze), így napközben alig jut eszembe, hogy bedöntenék magamba egy pohárral jó sok tejjel. Persze eleinte siránkoztam rajta, hogy milyen megbecsülés ez, de beletörődtem, mint minden eddigi felsőbbutasításra történő kényelmi alapszolgáltatásaink megnyirbálásába, úgy mint no ásványvíz (igyál csapvizet), no tej és cukor meg tea, stb.
Én kevésbé, de az egyik részlegen (vicces, mondjuk tizenvalahányan vagyunk összesen) dolgozó kollégák viszont igen gyakran éjszakáznak bent az irodában, és éjjel, mikor szeretnének egy kicsit felpörögni, és már a közelben sincs nyitva semmi, ahol megihatnának egy KV-t, meg már felitták-ették mindazt, amit reggel csomagoltak (és pesrsze kiették a hűtőből mások által meghagyott maradékokat is), csak egyetlen dolgot tudtak tenni: kimentek az udvarra karkörzéseket végezni.....
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»