Ó, minket nem lehet ám átverni, mi tudtuk már az előző csajos találkozó óta, hiszen ravasz nőszemélyek hírében állunk, csak abban nem voltunk biztosak, hogy vajon hányan laknak a pocakjában.....
Egy KVzóba beszéltük meg az esti összefutást, ahová mi a pasival persze utolsóként estünk be, és le sem tudtunk ennyien ülni, mivel kint már hűvös volt, bent meg tömeg és füst, így a többiek megszavazták a közeli palacsintázóba való áttelepülést. Kísértésaknamező volt ez nekem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ha még nem tudtuk volna azt amit tudtunk, akkor is ott voltak a letagadhatatlan jelek, mint pl. ahogy Hencsó a farmerkabátját összefogta, vagy inkább messze eltartva magától összecsippentette a hüvelyk- és mutatóujjával, ahogy ballagtunk át az egyikről a másik helyre az utcán...Ühüüüüüm.....Aki nem takargat valamit, tuti nem megy ilyen sátortetőszerűen előretartott kabátban:-)
De persze az utcán nem lehetett ám elmondani, csakis akkor, amikor már mindegyikünk ült, és akkor Hencsó felállt, és megmutatta a pocakját és halkan csak ennyit mondott: "kisbabánk lesz!"
IGEN!!!!! Ott figyel a párcentis kismanó, akiről megtekintettük az első bentlakós fotókat (hosszasan magyarázva a pasinak, hogy mégis hol és mit kell néznie a fekete pacás képen:-)!!!! Sikerüüüüüüüüüüüüüült nekik, végre, annyi megpróbáltatás és csalódás után!!!! És már tizenhárom hetes és egy napos volt tegnap, a kismama pedig boldog, és igencsak nagypocakos már, úgyhogy hiába is takargatná, mert láááááátszik!!!!!(érdekes, van olyan barátnőm, akinek ekkor még semmi sem gömbölyödött ki, pedig ugyanúgy vékony, mint ahogy Hencsó is, akinek viszont már most nagyon is dinnyésedő az eleje:-)
Persze ebben a megvilágításban egy csomó régi füllentése és ferdítése derült ki, pl. amikor előadta nekem áprilisban, hogy majd még csak később mennek vissza lombikozni, lesütött szemmel ecsetelte, hogy nincs hely a klínikán, és várniuk kell.... Közben akkor már régen tudták, hogy sikerült, csak ahogy a férje mondta tegnap, mégegyszer nem akarta beleélni magát, egy méhen kívüli terhesség és egy sikertelen beültetést követően, mert nem bírja ki mégegyszer ha.....
Jobboldalamon egy húsos palacsintával, balomon meg két juhtúrós-tejfölössel, szemközt meg Hencsó meggyescsokiöntetesével körülvéve (ahogy eszik, már attól hízom!!! rettentő kívánós lett!! Már az első falat után kijelentette, hogy abból is haza kell vinniük, amit a többiek esznek...), középen ültem, és szorongattam a mézestejesKVs bögrémet (annyira kemény vagyok!!!, és mivel a palacsinta nem a fehér dobozomból jött ki, tiltólistán volt, természeresen....), és arra koncentráltam, hogy ne ragadjam meg valamelyik tányért, és harapjam le az ott illatozó óriáspalacsinta felét...Nem tettem meg. Közben hallgattuk a valós storyt, hogy mi hogy volt a legelejétől, miként szóltak nekik, hogy üresedés van, és nem kell kivárniuk az áprilist, hogyan mondták meg a szüleiknek, milyen neveken gondolkodnak, mikor akarnak elköltözni, és hogyan fogják naponta le-föl cipelni a liftnélküli negyedikről a babakocsit......
Tüneményesek, boldogok és mi szorítunk értük, hogy minden rendben menjen!!!!!!!
Meske miatt aggódtam, mert nem tudtam, miként viseli majd az estét így, töményen (mivel ugye sajnos nem sikerült az első beavatkozás náluk), időnként átkaroltam, meglapogattam a hátát, és lopva figyeltem az arcát. Bár nagyon örült, azért szerintem otthon kisírta magát........Másfelől, újból felcsillant a remény, másnak sem sikerült elsőre, és tessék, jön a baba, így ma kaptam tőle egy sms-t, hogy be is jelentkezett ugyanarra a klinikára, ahová Hencsóék is jártak. Az elmúlt héten csináltam neki egy saját blogot (átszíneztem, telepítettem bele jópofaságokat, üzenőfalat, meg fejlécesképet, meg mindenfélét), és hosszas unszolásomra belemásolta a régebben megírt pár rövidke bejegyzését, és időnként kiönti majd ott is a lelkét (viszont én még mindig nem árultam el neki az én címemet, de már hajlok rá:-), szerintem jót tesz neki......
Persze nem úsztam meg én sem, és a beszélgetés végén elkaptak és szorongatták a nyakamat, hogy mikor szülök már, és mit vacakolok még...a szokásos:-)Most éppen megint úgy gondolom, hogy egyelőre nem most.
Addig is, örülök a barátos babaszállító gólyáknak:-)
