Alig bírtam ki, hogy ne adjam oda már tegnap este neki az ajándékát, és jó indokot is találtam rá: ez az előestéje, vagy nem?? Aztán erős koncentrálással visszafogtam magam, gondoltam, türelmes leszek éjfélig, mert utána egy perccel már az az a nap!!??? De valahogy kihúztam reggelig....

Leszáguldottam a lépcsőn (a kutyák annyira meglepődtek, hogy rám nem jellemző módon ilyen korán és ennyire hirtelen kipattanok az ágyból, és sebesen lerontok a nappaliba, hogy nem volt sem idejük, sem kedvük velem tartani), és amíg Ő még félálomban nyújtózkodott a takaró alatt, fellopóztam a meglepijével.

Ma lett harmincaligegynéhány éves az én kedvesem!!!!! Levadásztam neki egy szép karkötőt, ami nem is olyan egyszerű feladat, és közel egy éve próbálom megtalálni a megfelelőt (nem nőies, nem túl elegáns, de nem is igazán sportos, felvehető öltönyhöz és zsebesrövidgatyóhoz is egyaránt, illik egy komoly vezetőhöz, és olyan énpasisos típusú), de ráleltem! Nagyon tetszett neki, imádom, amikor örül, olyan, mint egy kisgyerek!!!

De rögtön legörbült a szám, és még Ő vígasztalt engem, mivel a sajnos a jobb kezén éppen csak összeért a karkötő, mert az a csuklója a rengeteg teniszedzés miatt vastagabb, mint a bal (de azon ugye az órát hordja), és így kicsit szoros....Jaj!!! Így ma visszabattyogtunk a boltba, ahol az eladólány közölte, hogy nincs belőle nagyobb méret. Engem meg nem lehet ám ilyen könnyen lerázni!!! Kikérettem azt az ugyanakkora méretet, és amin a lány is meglepődött, pont olyan picivel volt mégiscsak nagyobb az éppenugyanakkora, hogy kényelmes legyen a pasi csuklóján!!!  Úgyhogy van karkötője!

A legemlékezetesebb születésnapját ugyan nem tudom a maival feülmúlni (a 30. évfordulójára előrukkoltam egy óriási meglepetésnappal, amit majd elmesélek egyszer), de remélem, ez is egy szép kis nap marad az emlékezetében!

És még nincs is vége!!!:-)))

Sok-sok boldog, vidám, vigyorgós szülinapot kívánok Neked, így, együtt!!!!!! És még valamit, amiről úgyis túúúúdod, hogy mi is az!:-)