A mi kutyáink jólneveltek, ül, fekszik, pacsi, pacsi másik lábbal, fújkiköp............Aha, na persze. Túl elfogultak voltunk:-)
Tény, hogy az életük második legboldogabb tevékenysége (az első az ugye, amikor velünk vannak, bár Alfinál ez sokszor összemosódik, és egy virsli miatt képes lenne beáldozni engem is, a nagy szerelmét, ah, kutyaférfiak...), ha ehető kerül a fogaik közé, így kunyerálni is profin tudnak, és biztos vagyok benne, hogy a spánielünk megdöntene minden gyorsevő versenyt a világon, ha valaki szponzorálná és elindulhatnánk vele nemzetközi kutyás gyorsevő versenyeken (rövidebb nevén NKGYV), ahol persze a nagy pénzjutalom mellett rengeteg kutyakaját kapnának a dobogósok, amit aztán megint szupersebességgel lehetne beporszívózni....
Történt, hogy hétfő délután hivatalosak voltunk a szembeszomszédhoz babalátogatásra, és szokás szerint lezártuk a konyhát (a direkt erre a célra fabrikált fa ráccsal, kutyakerítés, hogy ne mászklájanak a nappalin és az étkezőn kívül másfelé, ugyanis csak ott kisállatérzékelős a riasztó), elővettünk három jutifalatot a hűtő tetjén lévő adagolós bödönből, és ahogy szoktunk, míg ők az ebkekszen rágódnak, a megszokott koreográfia szerint távoztunk (kallantyú előszobai kutyakerítésre be, "sziasztooook, elmentünk, majd sietüüüünk hazaaaa, jóóóóóóók legyetek!!!" kiáltással rohanva ki, kód, zár, csendben settenkedik és egy szó nélkül hagyja el a kertet is, mert ha meghallják a hangunkat, farksavonyításban kezdenek, tisztára, mint a Michael Jackson szám elején:-)
Mikor hazaérkeztünk, már láttuk a bűnjeleket a kutyakosár körül, beterítve a nappalit, apró miszlikre szabdalt kartonpapir mindenfelé, átlátszó celofándarabkák, na de mi lehet az????? Annyira kicsire darálták be a csomagolást, még szerencse, hogy a Helyszínelők c. filmen nevelkedtünk, így szereztünk némi tapasztalatot a nyomok gyors feldolgozásába (azt is tudom, hogy ha egy fülpiszkálóra rácseppentek egy kis vizet, és kék vagy rózsaszín lesz, az vér, de csak akkor mutatja ki, ha legalább két ember nézi közelről, feszülten a vattacsomót!!:-)...A bizonyítékok alátámasztották, nem lehetett más, mint az az egész doboz linzer, amit bontatlan csomagolásban az étkezőasztalon hagytam (jelzem, ott volt az almatorta is, de üvegbúra alatt sértetlenül maradt), a párom kedvence volt, és egész hétvégén tologatta, és azt tervezte, hogy aznap este eszi meg.... A tettes is rögtön lebukott, egyrészt, mert hármuk közül csak ő vonul el a kajával a kosárba, másrészt meg a tetemrehívásnál csak egyetlen eb száján himbálóztak morzsák......:Alfi, Te volták??? Hát hogy szabad ilyet csinálni?????????????!!!!!! Egész este próbáltunk nem hozzászólni, rá se nézni, hátha tanul belőle, és azóta, ha kaját kunyerál a pasim mindig a szemébe néz, és felhánytorgatja az esetet..Esküszöm, érti a kisdisznó!
Még sosem történt ilyen, máskor is hagytunk csokit vagy sütit az asztalon, és most sem tudtunk rájönni, hogy miként juthatott Alfréd a doboz linzerhez, mert ha a hátsó lábaira áll, akkor is csak az orrát tudja felrakni az asztalra...Csakis egyre tudunk gondolni: valaki segített neki, vagyis előre kitervelték a büdösek, ami ugye a bíróságon is súlyosbító tényező, egyik a másik nyakába állhatott, közösen elcsenték a sütit úgy, hogy még a terítő sem gyűrődött meg (csak azon buktak le, hogy a nyomeltűntetésre nem készültek fel előre, nem számítottak rá, hogy a 4-es kopásálló kóddal ellátott mediterrán kő alá nehezen lehet elásani a bűnjeleket), majd osztoztak, és megegyeztek, hogy ha lebukás van, az ötletgazda viszi a linzeres balhét.......
